Kardozás és karmolás - Deadpool és Rozsomák élménybeszámoló
Deadpool és Rozsomák
(Deadpool & Wolverine)
Rendező(k): Shawn Levy
Író(k): Ryan Reynolds, Rhett Reese, Paul Wernick, Zeb Wells, Shawn Levy
Főbb szereplők: Ryan Reynolds, Hugh Jackman, Ryan Reynolds, Emma Corrin, Hugh Jackman, Matthew Macfadyen, , Karan Soni, Morenna Baccarin, Leslie Uggams, Rob Delaney, Hugh Jackman... meg megint Hugh Jackman...
Eredeti megjelenés: 2024. július 22.
Magyar bemutató: 2024. március 7.
A cikkben spoileresen beszélek a filmről! Ha eddig még nem láttad és valami csodával határos módon nem futottál bele egy spoilerbe sem, akkor nézd meg előbb!
Hello!
Fhu, rég csináltam ezt. Mármint nem az írást (jó, de, azt is, de az most más téma), hanem konkrétan az élménybeszámolók készítését. A blogon az utolsó a Marvel Kapitánynak szólt, haverommal közösen csinált blogra, a Film Oázisra meg egy Terminátor és egy Végjáték cikkel jelentkeztem, mindhármat 2019-ben csináltam. Szóval úgy 5 éve.
Persze tervben volt jópár, majdnem minden filmhez amit az elmúlt években moziban láttam, meg külön cikksorozatot is terveztem, de ezek végül mind elhaltak (kivéve egy a Batman: The Telltale Seriesről, csak ahhoz először végig akarom vinni a második évadot is). Ebben a kedvtelenség mellett nem egyszer közrejátszott az is, hogy nem éreztem túlzottan képesnek magam arra, hogy írjak róluk. Meg csomó film nem is hagyott bennem olyan mély nyomot, hogy tudjak mit írni róla.
Viszont volt egy film, amiről már a bejelentése óta száz százalékig biztos volt, hogy születni fog élménybeszámoló, mivel annak főszereplőjének hatása nem kicsit érezhető a blogon. Igen, természetesen az Egy cica 10 életéről a nagyszájú zsoldos harmadik mozifilmjéről van szó.
Deadpool karaktere jó régóta közel áll a szívemhez. A karakterrel sok más emberhez hasonlóan én is az X-Men kezdetek: Farkasbeli "változatával" találkoztam először, és annak a förtelemnek az egyetlen érdeme, hogy amiatt néztem utána a karakternek mert nincs az az isten, hogy a Marvel egy ilyen szart alkotott volna a képregényekben. El is olvastam pár magyarul a neten fellelhető képregényeinek fordítását és szembekerültem a 2013-as videojátékkal, amivel bár személyesen nem játszottam (meg a játékmechanikái elvileg nem is túl jók), de néztem belőle végigjátszást. És azon át is elkapott a negyedik falat döntögető humora és a senkit se kímélő, be nem álló szája, ami egy életre megszeretette velem Wade Wilson karakterét.
Az űrbeli Bosszálló - Marvel Kapitány élménybeszámoló
Marvel Kapitány
(Captain Marvel)
Rendező(k): Anna Boden, Ryan Fleck
Író(k): Anna Boden, Ryan Fleck, Geneva Robertson-Dworet, Nicole Perlman, Meg LeFauve
Főbb szereplők: Brie Larson, Samuel L. Jackson, Ben Mendelsohn, Jude Law, Annette Bening, Lashana Lynch, Gemma Chan, Clark Gregg, Lee Pace, Djimon Hounsou
Eredeti megjelenés: 2019. március 8.
Magyar bemutató: 2019. március 7.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Eljött 2019 márciusa (ami már lassan május, de csak most volt időm írni róla) és ím, már meg is érkezett az idei év Fekete Párduca.
Már az első előzetes óta folyt a megosztottság a film iránt, míg azt a fekete közösségről szóló történet miatt tartották "túlértékeltnek", addig ezt a feministák - sőt, "feminácik" - propagandafilmjének nevezték. Ezt persze mindig nagyon erős túlzásnak éreztem, bár meg kell hagyni, hogy a Párduchoz hasonlóan ennek se különösebben fogtak meg az előzetesei.
Ennek ellenére mégis úgy ültem be a moziba, hogy szórakozni fogok, hisz a Vasember 2-nél gyengébb filmet nem hittem hogy 10 évnyi munka után összedobnának. És szerencsére most se így történt.
A történet egy Vers nevű nőt követ nyomon, akit az alakváltó skrullok támadása során baleset ér, ami különleges képességeket ad neki, ám emlékeit is mind elveszti. A kree faj talál rá, akik maguk közé veszik és harcosnak képzik ki, első küldetése pedig egy skrullok elleni támadás, ám hosszú események során a Földre kerül. Itt az emlékfoszlányai segítségével kezd el emlékezni valódi életére, amit Carol Danvers-ként élt a földön és egy sugárhajtású repülő hajtóművét - ami nem mellesleg a Tesseract, már megint - is igyekszik megkeresni, amiben az ifjú Nick Fury segít neki.
A film összességében jó lett. Nem világmegváltó, nem zseniális, nem az év filmje, de attól még szórakoztató. Bár sokat nem változtatott, de kifejezetten örültem, hogy csavartak egy kicsit a klasszikus eredettörténeten, mivel már ereje teljében látjuk Carolt, és a történet előrehaladása során tudjuk meg, hogy hogyan is szerezte meg a képességeit. Nem nagy szám, de kicsit üdítő volt. A végén lévő csavar is jó volt, miszerint végig a kree-k voltak a rosszfiúk, a skrullok meg a szerencsétlen áldozatok, bár azért remélem pár gonosz skrull-t is behoznak a közeljövőben.
Az akció rendben volt, főleg az űrcsaták esetében. Bár mondjuk Carol a végén teljes erejét bevetve furán nézett ki, de megbarátkoztam vele.
A zene... Nem igazán tudnék mondani női zeneszerzőit a filmhez leszerződtetett Pinar Toprakon kívül, aki egyébként egész elfogadható munkát végzett. Nem a legemlékezetesebb és nem hiszem hogy külön sokat fogom hallgatni, de összességében jó lett és a filmhez illett is.
És akkor a szereplők:
Brie Larsontól én sajnos eddig semmit sem láttam - hát na, A szoba megnézéséhez több erőt kell gyűjteném -, de Carol Danversként egészen bírtam. Pedig volt valami enyhén taszító az egész karakterben, de közben valahogy mégis vonzott, de ez a paradoxon mégis a pozitív irányba dőlt inkább. Akit viszont igazán bírtam, az a fiatal Nick Fury, aki még bőven nem az a goromba és bizalmatlan ember volt, akit a Vasember 2-ben és a Bosszúállókban láthattunk. Nagyszerűen rezonáltak Larsonnal, remek poénokat köszönhetünk nekik - csak hát a vége... Hát ja, sokan leginkább azért nézték meg a filmet - a Végjátékra való várakozás mellett -, mert kíváncsiak voltak, hogy hogy veszti el Fury a szemét. És hát ezt olyan kurva szarul oldották meg, amennyire lehet. Konkrétan volt egy rész, aminél simán eljátszhatták volna, hogy egy skrullnak köszönheti, ráadásul még illett is volna A tél katonájás mondatához... de nem, helyette az internetes poénként élt "a cica kaparja ki a szemét" történt meg. Ez volt számomra a film legnegatívabb pontja.
Összességében akit még ki tudnék emelni az Ben Mendelsohn Talosa, aki eszméletlenül szórakoztató volt - amihez dobott egy picit Mihályfi Balázs is a szinkronban - és Jude Law karaktere, aki a színésznek köszönhetően volt érdekes és akinek jó lett volna a csavarja, miszerint ő nem az eredeti Marvel Kapitány, hanem Yon-Rogg, ha nem lövik el a marketinganyagokban. Egyébként poén volt, hogy a karaktert Anette Benning játszotta, picit meglepett. Rajtuk kívül még a flerken cica Goose volt, akit nagyon imádtam.
Ott volt még a filmben Carol egykori társa, Maria Rambeau és lánya, a kérpegényekben egy ideig Marvel Kapitányként tevékenykedő Monica, akikkel szimplán csak elvoltam, nem idegesítettek, de annyira nem is vonzottak. Aminek viszont kifejezetten örültem, az a Coulson rövid felbukkanása, még ha egy kezemen meg tudnám számolni hány percig volt a vásznon, de A galaxis őrzői későbbi főagyfaszokozójává főgonoszává váló Ronan se volt itt rossz, ellenben Djimon Hounsou Korahtját teljességgel kihagyhatták volna a filmből.
A stáblista utáni jelenetek közül ismét az első volt a fontosabb, amiben végre találkozik Carol a Bosszúállókkal - bár szerintem ezt egy az egyben a Végjátékból szedték ki, hasonlóan a Hangya-Amerika Kapitány: Polgárháború esethez -, míg a másik egy vicces jelenet, amit nem baj ha nem vársz végig, amikor Goose szőrcsomó helyett a Tesseractot köpi ki.
Összegezve: aki ezt a filmet femináci propagandának mondja, az valószínűleg mindenéppen azt akarja belelátni. Szerintem egy szimplán szórakoztató szuperhősfilm, ami nem váltja meg a világot, de nem is éreztem ezt a céljának. Nincs ott a legjobb Marvel-filmek közt, de nem is a leggyengébb (az továbbra is a Vasember 2., A hihetetlen Hulk és picit a Fekete Párduc ösvénye), remek kikapcsolódást nyújtott.
Így zúzza le Ralph a Lego sárkányodat - Három az egyben élménybeszámoló
Úgy esett, hogy az elmúlt két-három hónapban három filmet is láttam moziban, de időm nem igazán volt írni róluk. Ezért most úgy gondoltam, hogy ezt a hármat egybeveszem és mindegyik film írok egy rövid beszámolót.
Ralph lezúzza a netet
Anno emlékszem, hogy az első részt, a Rontó Ralphot még mozikban láttam, és annak ellenére is egy remek kikapcsolódást nyújtott, hogy én nem voltam, és a mai napig nem is igazán vagyok része a gamer világnak. Idén (igazából tavaly, de hozzánk csak idén jutott el) pedig folytatódott a játékfőgonosz Ralph és kis barátja, az autóversenyző Vanelope kalandja, akik ezúttal az internetre tévedtek rá. És jól is jártak vele, sőt, nekem ez talán jobban is tetszett az első résznél.
A videójátékok után most az internet pozitív és negatív tényezőit boncolgatja a film, miközben a két főszereplő barátsága is erősen próbára tétetik. Az internet miatt pedig számos poént süt el a netes kultúráról, sőt, a Disney még saját magával is poénkodik, aminek a kiteljesedése Vanelope és a többi hercegnő találkozásánál van.
Bátran ajánlom hát megtekintésre - bár az első részt mindenképp pótoljátok előtte -, és a stáblista végigtekintése is javasolt, ugyanis két vicces jelenet is található a film után.
Így neveld a sárkányodat 3.
5 év. 5 éve vártam már ezt a filmet. 5 éve, hogy megnéztem moziban az Így neveld a sárkányodat 2-t (egy meglehetősen emlékezetes vetítés keretében, ugyanis a Latabárban a film felénél nem működött jól a projektor, így mehettünk át nézni a mozi legnagyobb termébe, a Kordába), és azóta érdeklődve vártam, hogy hogyan folytatódik a széria története. (A sorozatot sajna nem néztem, de amúgy se vagyok egy hatalmas sorozatnéző.)
Eredetileg 2016-ban tervezték bemutatni a filmet, de aztán sorozatos csúszások következtek különböző okok miatt, mint a DreamWorks filmjeinek anyagi kurdarca vagy az, hogy a Universalt birtokló Comcast felvásárolta, így hiába örültem, hogy "Na, mindjárt itt van.", mindig csúszás lett a vége. Épp ezért féltem, hogy talán a 2019. februári dátum se a végleges, de szerencsére ezúttal tartották az ütemet és örömmel jelentem ki: megérte rá 5 évet várnom.
Gyönyörű lezárása volt Hablaty történetének (folytatás biztos nem lesz, de hogy a franchise-t nem fogják tovább fejni azt nem tudom elképzelni), melyben a karakterek révbe érnek és ami az előző részek gonoszaihoz képest most egy jobbat tudott produkálni.
Tudom, hogy ezt talán korai kijelenteni, de én már most odaadnám neki az Oscar-díjat.
A LEGO-kaland 2.
A LEGO-kaland első része nagy kedvenc volt a számomra. Már az előzetesei is felkeltették az érdeklődésemet, magát a kész produkciót pedig imádtam a fülbemászó dalával együtt. Most, a Sárkányokhoz hasonlóan 5 évvel később meg is érkezett a folytatás (amit premier előtt láthattam volna, de az InterCom elírt dolgokat, ezért csak a később küldött kárpótlásjeggyel nézhettem meg), mely ugyan nem olyan jó, mint az első rész (A LEGO Batman - A filmnél pláne gyengébb), de mégis szórakoztató és tanulságos film lett. Az új dal pedig fülbemászóbb lett az előzőnél, ami azért nem kis teljesítmény.
A szociopata szimbióta szarakodása, avagy Deathwish újra kritizál - Venom élménybeszámoló
Venom
Rendező(k): Ruben Felischer
Író(k): egy rakás idióta Jeff Pinkner, Scott Rosenberg, Kelly Marcel
Főbb szereplők: Tom Hardy, Michelle Williams, Riz Ahmed, Scott Haze, Reid Scott, Jenny Slate, Melora Walters, Peggy Lu, Woody Harrelson
Eredeti megjelenés: 2018. október 5.
Magyar bemutató: 2018. október 4.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Fhú... Akkor beszéljünk a Venomról.
Már az elején szeretném elmondani, hogy ez a film már attól a pillanattól fogva hidegen hagyott, hogy egyáltalán bejelenették. Elvégre a Sony egy filmet - sőt, egy egész univerzumot - tervezett csinálni Pókemberes karakterekből, ám Pókember nélkül, aminek lássuk be, nem sok értelme volt. A film iránti érdeklődésem két dolog miatt maradt mégis meg: az egyik Tom Hardy a főszerepben, a másik pedig az R besorolás volt, ami egy véresebb filmet ígért. Utóbbi helyett sajnos végül PG-13 lett a besorolás és sajnos az előbbi se hozta azt, amit várt tőle az ember.
Igazából már az előzetesek se hoztak lázba, kivéve az első teljes értékűt, ami szerintem zseniális lett. De az előtte érkező rém pocsék volt, és az ezt követő is csak két pontban volt igazán élvezhető.
De be is fejezem az érdektelenségemet a film iránt, csapjunk bele a közepébe!
A történet szerint... várjunk, épp ko...pog...na... Nem. Nem, nem, NEM! Ezt már megbeszéltük: hagytam, hogy a Deadpool 2-es élménybeszámolót megírd, és írom az előző novella folytatását is, de nem foglak minden létező posztomba beleerőlte...
-Már megint ez a kép? Nem tudnál egy másikat csinálni? - kérdeztem az írót meglepetten, miközben a történet megfelelő összefoglalásán gondolkoztam. ~Miért, másra számítottál?~ Csak reméltem, hogy legalább ennyire nem lusta, ha már azt a Venomos novellát olyan sok ideje írja. ~Baszki, ezt titokba akarta tartani, muszáj volt elmondanod?~ Upsz, ezt elfelejtettem. ~Pedig ott volt a tőle kapott aktán az a kibekurt TOP SECRET felirat, jó nagy be...~
--Na jó, befejeznétek? Ez nem egy új fejezete a Deathwish-nek, hanem egy élménybeszámoló a Venomról, szóval ahelyett hogy szokás szerint egymást basztatjátok végre kezdjen már valaki bele a történet leírásába!
-Rendben, akkor... ~Várj, legutóbb is te mondtad, most hagy csináljam én!~ Jól van, tied a pálya.
~Na szóval.
Adott Eddie Brock, a fogyatékos riporter, aki egy hatalmas balfaszság és egy Carlton Drake nevű gonosz gazdag fazon jóvoltából tönkrebassza az életét. Csakhogy aztán Drake egyik dokinénije elárulja, hogy a csávó szimbiótákkal kísérletezget, hogy az emberrel összehozva egy hibrid fajt hozzon létre, és ezért jópár ember életét is kész feláldozni. Csakhogy ott a tudás mellett egy Venom nevű szimbiótát, akivel eleinte nem igazán szimpatizál, de aztán közösen kell elverniük a Káosz nevű szimbióta fazon, aki Drake testébe bújva hajtja végre ördögi tervét. Na, milyen voltam?~
-Azért láttam már tőled jobbat is, de egész elfogadható volt. Viszont felmerült bennem egy kérdés, történetesen az, hogy mi volt ez film?
Ez költői kérdés volt, megmondom én mi volt ez a film: a Sony próbálkozása arra, hogy Pókember nélkül is pénzt csikarjon ki. És nagyon úgy fest a bevételi adatokból, hogy ez be is vált nekik, így érkezhet a Morbius-film Jared Leto-val és a Venom folytatása, amit az a fogyatékos Avi Arad továbbra is PG-13-nak akar, de szerencsére vannak a cégnél, akik máshogy gondolják. Mindenesetre kíváncsi leszek a végeredményre, mert ha ennél a filmnél jobb lesz, az már eredménynek számít.
--Azért összességében a film nem volt rossz, sőt, néhol szórakoztató is volt. ~Tudod, ez nem olyan nagy teljesítmény egy olyan embernél, akinek nem volt elvárása a filmhez.~ Azért a film felétől kezdett egész jól beindulni, még ha a történetvezetés... nem volt túl okés.
-"Túl okés"... Bírom mikor ilyen módon közlöd, hogy érződik rajta a rengeteg borzalmas forgatókönyvön - köztük A csodálatos Pókember 2-n - dolgozó ember kézírata. Igazából már nem is rémlik a teljes cucc, csupán részletek derengenek, köztük az, hogy az előzetessel szemben csupán 1 gonosz szimbióta volt, pedig abban legalább 3 volt felsejtetve. Ráadásul a végén is voltak lezáratlan dolgok, például hova a faszba tűnt a sárga szimbióta? Láttuk még élve azon a néger fazonon, aztán utána többé már nem.
--A látvány az elején az űrhajónál engem bitangol zavart, annak nagyon rossz CGI-a volt. ~Jaj, már megint kezdi... Mi a fasz bajod volt azzal a kibaszott űrhajóval?~ Nem tudom, de nagyon gyengének éreztem. Ellenben a szimbiótákat egész jól megoldották... az esetek nagy többségében, amikor épp nem valami takony és csokipuding keverékének láttam őket. De az akció... na annál érződött, hogy olyan szinten ordít ez a film az R besorolásért, hogy azt az egész bolygón hallani lehetne. Az akciójelenetek jók voltak, de a brutálisabb részeket mindig pont nem látjuk teljesen, ami azért rontott az értéken.
-A zene... várjunk, volt ennek a filmnek egyáltalán zenéje? ~Már hogy ne lett volna? Süket vagy?~ Nem, az rémlik, hogy az Eminem összedobott valamit és hogy az hallható volt a stáblista alatt, de már nem rémlik...
--Igen, nekem se rémlett egy zene se belőle, de aztán megláttam, hogy az a Ludwig Göransson szerezte a zenét, aki a Fekete Párducét is, aminek a zenéjére már a stáblista nézésekor se rémlett (jó, utólag megnézve már egy megragadott, de ennyi).
-És akkor a szereplők:
Tom Hardy nagyszerű Eddie Brock volt... miután találkozott Venommal. Előtte meg egy ripacs oknyomozó újságíró volt, de olyan szinten nem volt hiteles, hogy a lehető legnagyobb faszságon cseszte szét az életét.Mármint lenyúlta a barátnője anyagát az Élet Alapítványból, amit csak neki adtak ki... azért egy újságíró ennél sokkalta értelmesebb. Ráadásul Venom "jellemfejlődése" is hagy kívánnivalót maga után - konkrétan szemléli a kilátást Eddie volt munkahelyének tetején és máris védené az embereket. De a kettejük dinamikája eszméletlenül működött.
Michelle Williams Anne-ként szerepelt... és kb. ennyiben ki is merül a karaktere. ~Azért volt egy egész menő akciójelenete She-Venomként.~ Jó, elismerem az baromi jó volt, de ezen és az érzelmi katalizátor szerepen kívül nem éreztem sokkal több funkcióját. És igazából nem is jut eszembe kifejezetten emlékezetes karakter, leszámítva a csöves Maria-t ~Akinek durván két jelenete volt az egész film alatt.~, meg a boltos Mrs. Chen-t. Mert bár voltak karakterek, annyira egyik se volt túl érdekes.
És akkor a főgonosz:
Carlton Drake jobb gonosz, mint mondjuk Az igazság ligája Steppenwolfja vagy éppen A galaxis őrzői Ronanje... amíg Riottá (avagy magyar fordításban Káosszá) nem válik. Mármint oké, badass volt a gonosz szimbióta, de a nagyrészt megérthető elvekkel rendelkező csávó eldobja elveit, mert Káosz azt mondta. Ráadásul az ő szimbiózisukra egyáltalán nem megy rá a film, kb. 1 közös jelenetük van, amiben társalognak egymással, oszt annyi.
És akkor említsük meg a stáblista utáni jeleneteket, melyből csak az egyik kapcsolódik a filmhez: ebben előtűnik Woody Harrelson Cleetus Cassidy-je, ezzel előjelezve a folytatás Vérontóját... és egyszerre hat a csávó félelmetesnek és bitangul nevetségesne abban a vörös parókábank. A másikat viszont lehet érdemes kihagyni, mivel csupán egy részlet a decemberben érkező Pókember - Irány a Pókverzumhoz, amit még mindig jobban várok, mint amennyire a Venomot valaha is vártam.
--Összességében tehát egyikünk se tudja teljes szívvel ajánlani a filmet, de talán egy egyszeri megnézést mindenképpen megér, főleg A csodálatos Pókember-filmekhez képest. (Bár az elsőt talán még mindig szívesebben nézném meg, mint ezt.) Néhány moziban még adják, szóval ha akarsz rá pénz szánni még megteheted, nekem ez az egy megtekintés is bőven elég volt.
Köszönöm a figyelmet, a közeljövőben egy újabb élménybeszámolóval jelentkezem, remélhetőleg Deathwishék nélkül. ~Majd meglátjuk...~
Csípős páros - A Hangya és a Darázs élménybeszámoló
A Hangya és a Dögös Darázs
(Ant-Man and the Wasp)
Rendező(k): Peyton Reed
Író(k): Chris McKenna, Erik Sommers, Paul Rudd, Andrew Barrer, Gabriel Ferrari
Főbb szereplők: Paul Rudd, Evangeline Lilly, Michael Dougles, Michelle Pfeiffer, Michael Peña, Walton Goggins, Hannah John-Kamen, Laurence Fishburne, Randall Park
Eredeti megjelenés: 2018. július 6.
Magyar bemutató: 2018. július 26.
A következő cikk helyenként - igazából a vége felé - spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Sokan kétkedtek a 2015-ös A Hangya sikerében, de végül szórakoztató filmmé vált, számomra legalábbis mindenképp a legszórakoztatóbb MFU-film volt A vasember óta. A siker hatására be is jelentették, hogy érkezik a folytatás, melyben a címszereplő képregénybeli társa is szerepelni fog, én pedig kíváncsian vártam, hogy lesz-e olyan szórakoztató, mint az első rész. És szerencsére nem csalódtam.
A történet szerint Scott Lang a Polgárháború után vádalkut kötött, így háziőrizetben várja büntetése lejáratát. Csakhogy aztán furcsa látomások miatt ismét össze kell dolgoznia Hank Pymmel és az immár Darázsként harcoló Hope-pal, akik kaput akarnak nyitni a kvantumvilágba, hogy megtalálják Hope 30 évvel korábban odakerült anyját, Janetet. Csakhogy megjelenik egy Szellem nevű csaj, aki ellopja az eszközt, mert nagy szüksége van rá, ezért Scott ismét felveszi a Hangya jelmezt, hogy a Darázzsal közösen megállítsák őt és a szintén a gépre vágyó Sony Burch-öt is.
A film egész kellemes szórakoztatást nyújtott, főleg így a Végtelen háború okozta sokkhatás után. Nem ez lesz az MFU legjobb filmje, de egyáltalán nem is akar az lenni, csupán egy remek szórakozást akar nyújtani az embernek - és azt nagyon is meg tudja csinálni, néhol jobban is, mint az első film.
A történet elfogadható volt, bár a filmben lévő csavar a gonosszal eléggé kiszámítható, de így is volt meglepő része. Az első részhez hasonlóan ez is egy kisebb, személyesebb történet, nincs itt világmegmentő küldetés, csupán egy család kálváriája, akik próbálják visszahozni rég elveszett szerettüket.
Az akció látványos volt, most többször és jobban játszottak a méretváltoztatásokkal, mint az előző részben. A film nagyon ügyesen használja a harcoknál a címszereplők méretváltozási képességeit, főleg, hogy Scott-é nem mindig működik úgy, ahogy azt szeretné - az egész csúcspontja talán az óriássá változott Hangya császkálása volt.
A zene... Na, az most se volt valami erős. Már az első filmben sem voltak kiemelkedőek Chritophe Beck számai, kivéve akkor, amikor a főtémával foglalkoztak. Sajnos most se igazán más a helyzet, és sajnos Darázsnak nem készül egy igazán fülbemászó téma, de azért a filmhez illett.
És akkor a szereplők:
A Hangya és a Darázs igazi mozgatórugói a főszerepeket játszó Paul Rudd és Evangeline Lilly. Rudd remekül hozza Scott Langet, látszik, hogy nagyon jól szórakozik a szerepben. Ugyancsak igaz ez Lillyre, akit már az első filmben és a Vasökölben is szerettem, de igazán a Lost - Eltűntekben zúgtam bele, és most is nagyon imádtam.
Hank Pym… nos, nem szeretek nagyon vulgáris lenni az élménybeszámolóimban, de ez a fickó egy köcsög. Egyik haverom nagyon nem kedveli a karaktert, és igazából meg is értem, a viselkedése néha eléggé ellenszenves tud lenni - de érthetőek a mögötte álló érzelmei, ami mégis jó karakterré teszi Michael Douglas megformálásában. Aztán ott van Janet, aki leginkább a film végefelé szerepel - ez magyarázza, hogy miért hagyták ki a promóciós anyagok nagyjából -, de egészen szerethető karakter. Egyébként mindkettejüket rendkívül hitelesen sikerült megfiatalítaniuk a filmben - bár Michelle Pfeiffernek nincs rá nagy szüksége, még most is eszméletlenül jól néz ki.
A mellékszereplők közt is volt pár jó karakter: Scott lánya, Cassie most is eszméletlenül aranyos és tudja a lelket tartani az apjában, a Scottot felügyelő Jimmy Woo is sok vicces pillanatot okozott, Laurence Fishburne-t pedig jó volt látni, még ha nem is használta a képregénybeli növekedését. De persze az abszolút győztes ismét Scott baráti köre, azaz Kurt, Dave, és a film legnagyobb humorforrása, a Michael Peña által alakított Luis, akinek most is volt egy saját szemszögből elmesélős jelenete, ami a film talán legviccesebb pontja.
És akkor a gonoszok:
Walton Goggins Sonny Burch-je nem egy kiemelkedő karakter, de Andy Serkis Ulysses Klau-jához hasonlóan szórakoztató és látszik, hogy a színész élvezte a szerepet - meg amúgy is, Gogginst jó érzés ilyen karakterek bőrében látni. De igazán jól a női karakterré változtatott szellem, azaz Ava Starr működik, aki nem is igazán gonosztevő, inkább csak áldozat. A karakter részben Hank Pymnek köszönhetően vált képes a tárgyakon való átmenetelre, ám ez lassan a halálát is okozza, ennek megállítása érdekében kell neki a kvantumkapu, ami viszont Janetet sodorja bajba. Örülök, hogy a Marvelnél valamelyest kezdtek rámenni az emlékezetesebb gonoszok kreálására, mert Hannah John-Kamen karaktere mérföldekkel jobb volt, mint Fullánk az előző részben.
A stáblista utáni jelenetek:... hát, én nem hittem hogy a Pókember: Hazatérés legvégső jeleneténél szemetebbet fogok még látni, de itt most ez történt. A film tök jó hangulatából és szórakoztatásából egyből kiránt az első jelenet, melyben Scott a kvantumvilágba ragad, míg Hank, Hope és Janet elporlad Thanos bácsinak köszönhetően. Arra volt esély, hogy Hope elporlad, de szerintem legalább Janetnek életben kellett volna maradnia a kvantumvilágbeli átalakulása miatt, meg így pont ketten tűntek volna el, a csapat fele. Vagy esetleg egy Marvel Kapitányos utalást is elfogadtam volna, de nem, helyette kapjuk a végén a zúgó tévé és a megrengett világ mellé a továbbra is doboló hangyát. Nehéz lesz kibírni a Marvel Kapitányig hátralévő időt, de azért már tűrhető.
Összegezve A Hangya és a Darázs egy kifejezetten szórakoztató film, amit minden MFU-rajongónak és az első rész szerelmeseinek is ajánlok. A stáblista utáni jelenetek kicsit kiborítóak, de a film maga remekre sikerült, Peyton Reed büszke lehet magára. Majd meglátjuk, hogy a duó sorsa hogy fog alakulni a Bosszúállók 4-ben.
Szuperanyu és a háziúr - A hihetetlen család 2. élménybeszámoló
A hihetetlen család 2.
(Incredibles 2)
Rendező(k): Brad Bird
Író(k): Brad Bird
Főbb szereplők: Craig T. Nelson, Holly Hunter, Sara Vowell, Huck Milner, Catherine Keener, Bob Odenkirk, Samuel L. Jackson, Sophia Bush, Brad Bírd
Eredeti megjelenés: 2018. június 15.
Magyar bemutató: 2018. július 5.
Idén a Disney egymagában és a Pixarral karöltve is egy-egy folytatást készít: egyrészt ott van a pár éve bemutatott Rontó Ralph 2. része, amiben a címszereplő az internetbe jut, valamint A hihetetlen család 2., amit a rajongók - köztük részben én is - már 14 éve várnak. Anno gyerekként vagy tucatszor néztem végig az első részt - sőt, emlékszem még a film előzeteseire, amik a régi Disney-s VHS kazettáimon voltak -, így ezt akartam az évi egy moziban nézett animációs filmemnek. Pár hete sikerült is eljutnom rá a moziba, ahol bár nem volt akkora a tömeg, mint a Gru 3-nál, de azért kellett rá várni eleget - de megérte.
A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész abbamaradt: a szupercsalád a hirtelen feltűnt Aknakukaccal száll szembe, csakhogy ez nem sikerült túl jól és a sok kár miatt őrizetbe veszik őket, ráadásul a hősöket segítő programot is leállították. A Parr család tehát hihetetlenül nagy gondban van, és ekkor jelenik meg az iparmágnás Saul Goodman Winston Deavor, aki technikusi zseni húgával, Evelynnel újra legalizálni szeretné a szuperhősöket, eme kampányához pedig elsősorban Nyulánykát akarja felhasználni. Tehát Nyulányka elindul a bűnnel harcolni, miközben Mr. Irdatlan a Deavortól kapott házban próbál boldogulni a gyerekekkel, köztük a baba Furival, akinek képességei kezdenek előjönni. Aztán megjelenik egy új gonosztevő, a Démonitor, aki ellen az egész családra és a jégköpködő Nick Fury-ra Fridzsimanre is szükség lesz.
Nos, szerintem mindenkinek nagyok voltak az elvárásai a folytatással, és már az első kritikák alapján is azt lehetett hallani, hogy a film szinte mindet megugorta Persze próbáltam fenntartásokkal kezelni a dolgot... de igazuk volt, tényleg nagyon hihetetlen volt a film.
A történet összetett és értelmes, ami mondjuk a Disney-Pixar korábbi filmjeire és mind igaz, de most különösen. A film sokkal inkább szól a felnőtteknek a mondandója, a bemutatott szituációi, de persze közben nem felejt el a gyerekeknek is szólni - ezt mondjuk főleg Furival érik el.
Az akció... na az volt dögivel, és milyen jól festettek! Az első részt elég rég láttam (nem is emlékszem, hogy hány éve), de azért az emlékeimre alapozva sokkal jobban festettek a mostani akciójelenetek, azért meglátszik az a 14 év fejlődés az animáció terén is.
A zene... Michael Giacchino nagy főműve mindig is A hihetetlen család zenéje lesz a James Bondra emlékeztető főtémával és dallamokkal, most pedig ismét hozza a formáját. Bár annyira kiemelkedő dal nekem nem akadt, azért a filmmel együtt tökéletesen működtek.
És akkor a szereplők:
Nyulányka nagyon jó volt a hősködő anya képében, aki próbálja visszahozni a szuperek helyét a társadalomban és egyben választást adni a jövőben a gyerekeinek, de az igazán zseniális karakter Mr. Irdatlan. A családapa kűzdelmei és megmérettetései az otthoni munkában teljesen hihetőek és becsülendő a kitartása az egészhez, le a kalappal. A kölykök közül Will most nem sok szerepet kapott, Illanának a fiúügyei annál többet, de az igazi fanfavorit karakter mégis a cuki Furi volt, aki számtalan aranyos és kevésbé aranyos képességét mutatta be, amik egy mosómedvével történt harc során mutatkoztak igazán meg.
Igazából más karaktert nagyon nem tudnék kiemelni, a Weaver testvérek jók voltak a maguk kis ellentétjükkel, a család barátja, Fridzsiman se volt annyira rossz, akárcsak a családnak segítő Rick Spencer... de a mellékszereplők közül igazán talán csak Elza emelkedett ki ismét.
És akkor a gonoszok:
Az Aknakukacra nem fektettek annyira hangsúlyt, a film elején szerepelt egy picit aztán annyi... ellenben a hősök megszégyenítésén dolgozó Démonitor egész jól sikerült. Nem olyan remek, mint az első rész Szilánkja, de egész kellemes gonosztevő volt érthető indítékkal és egy idő után sejthető, de mégis jó csavarral szolgált.
Összességében megérte rá 14 évet várni, Brad Bírd ismét egy zseniális filmet tett le az asztalra. Bátran ajánlom megnézését - a Bao című rövidfilmmel együtt - kisebb gyerekkel, de igazából nélküle is, mert nagyobbaknak is teljesen élvezhető.
B-Men - Blunt Talk élménybeszámoló
Blunt Talk
Készítő(k): Jonathan Ames
Főbb szereplők: Patrick Stewart, Adrian Scarborough, Timm Sharp, Dolly Wells, Jacki Weaver, Mary Holland, Karan Soni, Romany Malco
Eredeti csatorna: Starz
Magyar csatorna: HBO
Epizódszám: 20
Eredeti megjelenés: 2015. augusztus 22.
Magyar bemutató: 2015. szeptember 8.
Ezzel a sorozattal kb. ugyanúgy találkoztam, mint a Mindörökkével: megláttam az első posztert, rajta egy általam kedvelt színész nevével és rögtön érdekelni is kezdett a produkció.
Szerencsére elég hamar be is hozta szinkronosan maga az HBO, én pedig le is csaptam az 1., majd a 2. évadra... és mennyire jól tettem!
A történet főhőse a népszerű televíziós hírműsorvezető, Walter Blunt, akit mindenki X professzora és Picard kapitánya, Patrick Stewart játssza. A falklandi háborút is megélt műsorvezető és csapatának mindennapjait mutatja be a sorozat, aminek egyik tagja se normális: ott van Jim, az áruhalmozó lábfetisista, aki hol együtt van, hol szétmegy munkatársával, a zongorázó és Walternek megfelelni vágyó Céliával, akibe a nagy karrierre vágyó Shelly is belezúg; eközben Martin (aki amúgy Dopinder, jól meg is lepett) nyitott kapcsolatba kerül Walter bizalmasával, Rosalie-val. Az egész csapatból még Walter és inasa, a háborúban megmentett Harry a legnormálisabb, de még nekik is vannak elég érdekes furcsaságaik.
Hát basszus, ez egyik legviccesebb sorozat, amit a Leslie Nielsen-féle Nagyon különleges ügyosztály óta láttam. A szereplők ugyan furák, de épp annyira, hogy szerethetők legyenek és ne visszataszítóak, rengeteg poén származik tőlük. Emellett a karakterek drámai részei is jók voltak, a sok szerelmi szál nem volt felesleges, de a legjobb Celia és Jim összejövései és szétmenései, nagyon aranyosan volt megcsinálva.
A történet szatirikus, mégis valamilyen szinten hihető betekintést nyújt egy hírműsor készítésébe. Persze akadnak összekötő szálak, mint az első évadban a Walter rosszulléte utáni környezettudatossá változás és a környezetvédelem fontosságára való felhívás, valamint a második évadban a Walter egykori kedvese miatti harc a Rudolf Global nevű szervezettel. De ilyen összekötő kapocs Rosalie és kissé betegeskedő férje, Teddy kapcsolata, Martin kalandjai Rosalie-val és egy másik Rosalie nevű nővel, Walter viszonya szomszéd pornófilmessel, Ronnival, valamint Henry szerelmi viszonya Roni egyik színésznőjével, de akár a fentebb említett Jim-Celia avagy "Jimelia" (ahogy a sorozatban is hangoztatják) kapcsolat is ide tartozik. De persze Walter problémái a leginkább kiemelkedőek, főleg a múltjával való szembesülés miatt, így láthatjuk viszonyát bokszolóvá vált fiával és az egyik volt feleségével, akitől szintén van egy fia és aki épp a zenész Moby-val randizik (csak sajnálom, hogy az ő szálukat a 2. évadban kissé félbehagyták).
A zenéből leginkább a Moby által szerzett főcímzenét tudnám kiemelni (egyébként ő szerezte a Bourne-filmek főcímzenéjét, az Extreme Ways-t, amit már tucatszor meghallgattam), sajna Craig Wedren zenéi közül nem volt kiemelkedő, de a sorozathoz jól illettek.
De jöjjenek a sorozat legkiemelkedőbb részei: a karakterek.
A sorozat legnagyobb pozitívuma Patrick Stewart, aki valami zseniálisan hozta Blunt karakterét (nem is csoda, hogy Golden Globe-ra jelölték a szerepért). Nagyon jól hozza a karakter jellemeit és fejlődését, valamint zseniális párost alkot Adrian Scarborough Harry-jével, ők ketten a műsor fénypontjai.
A csapat többi tagjai közül talán leginkább a szerencsétlenkedő Jimet kedveltem a leginkább, de mind Celia, mind Shelly, mind Rosalie, mind Martin kifejezetten remek és a szórakoztató volt. De akár megemlíthetném a tipikus főnök stílusú Garnert, a pornós szomszéd Ronnie, Walter szexmániás mentoráltját, Greenshow-t, vagy éppen Moby-t is, mert rengeteg szórakoztató karakter volt a filmben.
Összességében bárkinek ajánlom, persze csak annak, aki bírja a jól megcsinált altesti poénokat, mert akad jópár belőle a sorozat során (persze ezek azért sokkal jobbak, mint mondjuk az Adam Sandler-szinten). Sajnos a sorozatot 2 évad után kaszálták, így csak 20 darab fél órás rész készült, de azokat érdemes végigdarálni, mert jó kikapcsolódást nyújt.
Zsivány Kettes - Solo-Egy Star Wars-történet élménybeszámoló
Solo: Egy Star Wars-történet
(Solo: A Star Wars Story)
Rendező(k): Ron Howard
Író(k): Jonathan Kasdan, Lawrence Kasdan
Főbb szereplők: Alden Ehrenreich, Joonas Soutamo, Emilia Clarke, Woody Harrelson, Donald Glover, Thandie Newton, Paul Bettany, Phoebe Waller-Bridge, Erin Kellyman
Eredeti megjelenés: 2018. május 25.
Magyar bemutató: 2018. május 24.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Újabb év, újabb Star Wars-film érkezett a mozikba - ezúttal azonban csak 4 hónappal a legutóbbi produkció után.
Az első összetettebb élménybeszámolómat pont az előző Star Wars spin-offról, a Zsivány Egyesről írtam, amely filmet nagyon vártam... ellentétben ezzel. Nekem Han Solo sohasem volt annyira kifejezetten a kedvenc karakterem, ezért egy róla szóló film se igazán hozott lázba, amibe az előzetesek sem segítettek bele. Az is közrejátszott, hogy a legutóbbi spin-offhoz hasonlóan ismét összerúgták a port a rendezőkkel, akik ezúttal a Phil Lord-Chris Miller páros voltak, helyükre pedig Ron Howardot ültették. Persze ennek ellenére valamennyire mégis vártam, hiszen Star Wars-film, és reméltem, hogy a Zsivány Egyeshez hasonlóan itt is a problémák ellenére nagyon jó lesz a végeredmény... de sajnos ez most nem igazán jött be.
A történet szerint az ifjú Han Solo kijutva a nyomorból, ahol élt bekerül a Birodalom hadseregébe, ám az ottlétet se igazán élvezi. Amint lehetősége adódik dezertál is egy fogoly wookie, Chewbacca segítségével, majd hirtelen egy Beckett nevű fosztogató szövetségeseként el kell lopnia egy jókora adag coaxiumot, hogy kiengeszteljék a Vörös Hajnal szervezet vezetőjét, Dryden Vost. Az akcióra hozzájuk csatlakozik Han gyermekkori szerelme és Dryden jobbkeze, Danerys Qi'ra, valamint a csempész Lando Calrissian és társa, egy L3-37 nevű droid, valamint egy még egész jó állapotban lévő Ezeréves Sólyom, miközben egy Enfys Nest nevű figura próbálja megszerezni tőlük.
A film a kezdeti pozitív értékelések után elég sok lehúzó kritikát kapott, emiatt elővigyázatosan ültem be a filmre, és talán pont emiatt egészen pozitív csalódásként éltem meg. A Lucasfilmnek sikerült egy kifejezetten szórakoztató és az embert 2 órára lekötő filmet csinálniuk - csak sajnos egyáltalán nem lett emlékezetes, ami főleg közel egy hónappal a megnézése után ütközik ki igazán. Hogy ez Lord-Millerék, Howard, a Lucasfilm vagy éppen a divatból sokat szidott Disney hibája teljesen mindegy, mert ez semmivel sem javít az összképen.
A történet úgy-ahogy elment, bár én a beharangozott "űrwestern" részét nem igazán éreztem, inkább hatott egy road-moviba ágyazott csapatfilmnek. A közepe fele jól működött a film, az eleje annyira nem volt nagy szám, de a vége volt a leginkább csalódást keltő, nagyon semmilyen lett az egész.
Az akció... sajnos ez se válik nagyon az előnyére, pedig Star Wars-filmről beszélünk. A Kessel úton történt dolgok voltak a film leglátványosabb pontjai, azon kívül csak a vonatrablást tudnám kiemelni, sajnos nem igazán maradt meg más rész bennem (talán csak a mocsári összecsapás a Birodalommal).
A zene... Michael Giacchinoval ellentétben John Powellnek nem az utolsó pillanatban kellett beugrania zenét készíteni a filmhez, de sajnos így se járt igazán sikerrel. Amikor kifejezetten jó és emlékezetes a zene, akkor általában a John Williams által hozott Han Solo-főtémával vagy a korábbi részek zenéjével dolgozik, de azért hallgatható.
És akkor a szereplők:
Azt rögtön szögezzük le, hogy Alden Ehrenreich nem egy Harrison Ford, nem tudja úgy hozni a karaktert, mint Ford, de igazság szerint nem is kell neki. A film másik nagy problémája a forgatások alatt elvileg az ő színészkedése volt, de szerintem jól helyt állt, és különösen jól működött a kémia közte és a Joonas Soutamo által "alakított' Chewbacca között.
Rajtuk kívül egyedül Lando Calrissian és a segédjét játszó L3-37 volt igazán kiemelkedő. Donald Glober Lando karaktereként simán ellopja a showt, nagyon humoros és megnyerő. L3-37-et ahogy olvastam már nem szerették annyira, de szerintem volt annyira szórakoztató, mint a Zsivány Egyes K-2SO-ja a maga lázadó droid jellemével. Csak sajna őt is kinyírták, ráadásul viszonylag elég hamar.
A többi szereplőt még ennél is rövidebben össze tudom foglalni: Woody Harrelson Tobias Beckettje jól összetett zsivány figura és mentor, Harrelson jól hozza a formáját; Emilia Clarke alvilági űrnőnek se sokkal jobb, mint Sarah Connornak, de azért elfogadható volt... és igazából rajtuk kívül még a Beckett korábbi csapatát alkotó Val és Rio Durant volt kiemelkedő a "pozitív" karakterek közül - de ők persze nem szerepelnek sokat, elég hamar kinyiffannak.
És akkor a gonoszok:
Paul Bettany egy nagyon tehetséges színész, az egyik legrosszabb mozis élményemnek tekinthető Mortdecai-t is feldobta játékáva, de Dryden Vosként nem volt egy túl jó gonosz karakter. A jól kinéző karakter persze hoz egyfajta félelmetességet magával, de aztán a végén ebből nem sok maradt számomra, ráadásul a film végén nem igazán volt kiemelkedő a csata se vele. Sokkal jobb volt a gonosznak beállított Enfys Nest, akivel volt egy jobbfajta csavar a végén amikor kiderül, hogy valójában egy aranyos lány, aki a Lázadás egyik kirobbantója.
Ami viszont mindenképp a film pozitívumai közé róható fel, az a végén történt kameó, amire egyáltalán nem számítottam. Amikor megjeleni a Qi'ra vezetőjeként funkcionáló rejtélyes figura, akiről kiderül, hogy a Baljós árnyak hányatatott gonosza, A klónok háborúja-sorozatban jobb szerepet kapó Darth Maul, akkor eléggé ledöbbentem - bár azt is sikerült kicsit túltolni.
Összességében a Solo egy meglepően szórakoztató film lett. Nem a legjobb Star Wars-film, de mindenképpen jobb, mint a Baljós árnyak és A klónok támadása. Mozikban már nem adják - amúgy vicces, hogy a nem sokkal előtte bemutatott Deadpool 2-t viszont még mindig -, de otthoni körülmények között egyszeri megnézésre megfelel.
Deathwish kritizál - Deadpool 2. élménybeszámoló
Deadpool 2.
Rendező(k): Az egyik csávó, aki kinyírta John Wick kutyáját David Leitch
Író(k): Rhett Reese, Paul Wernick, Ryan Reynolds
Főbb szereplők: Ryan Reynolds, Josh Brolin, Zazzie Beetz, Morenna Baccarin, Stefan Kapicic, Leslie Uggams, T.J. Miller, Julian Dennison, Karan Soni, Brianna Hildebrand, Rob Delaney ~Na jó itt állj le, mielőtt az összes szereplőt felsorolnád.~
Eredeti megjelenés: 2018. május 18.
Magyar bemutató: 2018. május 17.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
A filmet már több, mint egy hónapja láttam, de sajnos csak most volt időm írni róla köszönhetően az képzésem utolsó heteiben történő kompetenciamérések és néhány túlvállalt dolog miatt. De ez a film megérdemli, hogy egy ajánlót írjak hozzá.
Jöhetnek akármilyen filmek, a Deadpool mindig is fontos film lesz a számomra. A karaktert már a 2016-os film előtt is szerettem a videójátékok és a HálóZsákon olvasott magyar képregények miatt, így ez volt számomra az év legvártabb filmje. Már a kiszivárgott tesztfelvétel óta követtem a filmről szóló híreket, és mikor végre mozikba került az addigi egyik legjobb filmes élmény nyújtotta nekem, amit azóta csak a Kingsman-filmek és a Bosszúállók: Végtelen háború volt képes hozni számomra.
Amennyira imádtam az első részt, kb. annyira nem vártam eleinte a második részt, az addig kiadott promóanyagok (a Loganes videó és a festős teaser kivételével) nem győztek meg. De aztán jött a zseniális első előzetes, az általam kevésbé kedvelt második előzetes és végül az év egyik (számomra) legjóbbjának számító harmadik előzetes, és rögtön várni kezdtem a filmet. Ez végül meg is érkezett májusban és minden várakozásomat felülmúlta.
A tö… Ó, egy pillanat, valaki kopogtatott az ajtómon, de mindjárt visszajövök....
Na, üdv mindenkinek, Deathwish újra jelentkezik. A drága író azt hitte, hogy elég megírnia a legutóbbi novellát, aztán megint vagy fél évig nem foglalkozni velem, ezért most bosszúból bezártam őt a szekrényébe amíg át nem gondolja a dolgot. ~Szóval elég sokáig el fog tartani.~
Addig is engedelmetekkel átveszem tőle a szót, hogy megkérdezzem: ez meg mi a lónak a fasza volt?
A történet szerint a drága piros ruhás fazon kissé össze van törve, szó szerint és átvitt értelemben is - meg is érdemli ~Ez azért elég gonosz volt a filmben történtek után.~, lehet, de ő is gonosz volt velem -, aztán megjárja az X-Ment és a börtönt, ahol összefut a kölyökkel a Vademberek hajszájából, aki most éppen mutáns. Csakhogy aztán felbukkan Thanos… pardon, Kábel ~Használhatnád az aláhúzást ilyenkor.~, aki a szörnyű jövője miatt ki akarja nyírni a kölyköt, plussz Brolin kétszer annyi szuperhősfilmes fizetést is zsebre akar tenni ezzel az idén. Persze a piros barom ezt nem hagyja, ezért összeverbuvál egy csapatot a képregényhűtlen Dominóval, a lufis bohóccal az Azból, a világ legzseniálisabb képességek nélküli hősével, meg egy csapat barommal, akiket csak beetetésnek használ, hogy minél többen menjetek el a filmjére, mert egy pénzhajhász, egocentrikus barom. ~Mintha te nem lennél az...~
Röviden és tömören összefoglalva: ez a film egy az egyben az első Deadpool-film, csak nagyobb drámával, több poénnal ~Amiknek fő célpontja továbbra is Hugh Jackman Loganje, valamint immár a DC is.~, Terminátor beütéssel, jól kidolgozott akciójelenetekkel, és egy nem sótlan főgonosszal…. bár jobban belegondolva volt egyáltalán ennek a filmnek igazi főgonosza? ~Voltak gonosz karakterek, csak azok eléggé árnyalva voltak ahhoz, hogy ne legyenek egyértelműen gonoszok.~ Vagy csak szimplán annyira kesze-kusza volt az egész, hogy nem volt igazán kidolgozott főgonosz. ~Ezt csak azért mondod, mert nem te kaptad a filmet.~
A történet elfogadható volt, bár a dráma és a humor adagolása nem volt mindig egyenletes, néha felülkerekedett az egyik a másikon. A sztorivezetés úgy ahogy jó volt, bár néha eléggé önismétlőnek éreztem.
Az akció... na itt látszott meg igazán, hogy miért volt jó választás a John Wicket és az Atomszexit Atomszőkét rendező David Leitch a rendezői székbe. Sokkal több, sokkal jobban megkoreografált és sokkal látványosabb jelenetek voltak... és meglepő mód annyi pénzből, amennyit egy melóval megkeresek, és amennyiből más filmnél csak Bruce Willist fizetnék ki.
A zene... én nem akarom szidni Junkie XL-t avagy Tom Holkenberget - vagy éppen hogy hívatja most magát -, megtették már elegen helyettem is, de a Mad Max: A harag útja óta nem igazán csinált olyan filmet, amihez jó zenét csinált volna és amiben nem segített be a Zimmer bácsinak. A Deadpool zenéjére ez különösen igaz - sőt, volt egy track, ami nekem, az írónak és a belső hangnak is fájt, azóta is használjuk emberek kínzására -, és akármennyire is örülök annak, hogy a piros ruhás barom filmjét rontja valami, mégis öröm volt helyette A galaxis őrzői-zenéjéért felelős Tyles Bates-t a fedélzeten tudni. Félre ne értsetek, Bates nem találta fel a spanyol viaszt, de sokkal jobb zenéket dobott össze - a Deadpoolnak amúgy is a más előadóktól származó zenék a lényegei, amit A galaxis őrzőihez hasonlóan jól válogattak össze.
És akkor a szereplők:
Akármennyire is utálom a vörös riválisom, azt még nekem is el kell ismernem, hogy Ryan Reynolds erre a szerepre született. Úgy hozza Deadpool figuráját mint Robert Downey Jr. Vasembert, mást el se tudnék képzelni a szerepre. ~Max Sam Rockwellt.~ De írnék kicsit spoileresen is majd, azt hogy is kell? ~Kattints felül a szövegkiemelőe és állítsd át feketére.~ Valahogy így? ~Igen, de ne az egész szövegre, hanem majd a spoileres résznél.~ Oké, rendben kezdek belejönni. Szóval a drámája kifejezetten jó volt Vanessa elvesztésével, amit elég szomorúra csináltak - én mondjuk élvezem, amikor ő szenved -, nagyon jól körbeépítették - aztán a stáblista utáni jelenetnél dobták a kukába az egészet, de erről majd később.
Ki kell emelni még Josh Brolint, aki Kábelként is legalább annyira zseniális, mint a lilára vert óriás Bruce Willisként. A drámája miatt teljesen érthető a fél-Terminátor tettei ~Amúgy sajnálom, hogy egy Terminátoros poént se lőttek el vele.~, aki családja halálát akarja megállítani elsősorban ~Egyébként jólesett, hogy megerősítették hogy a kislány a képregénybeli Hope Summers, bár nem kezdtek még vele semmit.~ Jó harcjelenetei voltak, néhol elég rendesen odatett Deadpoolnak, amivel már be is lopta magát a szívembe.
Aki még kiemelkedően fontos szereplő, az Zazie Beetz Dominója, aki képregényhűtlensége ~Illetve kínézetre afféle Fordított Dominó.~ igazán remek, szórakoztató és dögös volt - csak a haja zavart nagyon. Emellett jó volt Julian Dennison Tűzökle is, akivel sanyarú sorsa miatt együtt lehet érezni, jó kis gengszterkedős kölyök volt.
Aztán ott voltak a visszatérő szereplők: Morenna Baccarin jó volt Vanessaknt a pár percben, amíg szerepelt- a halála tényleg szomorú volt, de aztán a stáblista alatt visszahozták ~Erről nem később akartál beszélni?~ Ja, de. Basszus, már mindegy. -, akárcsak Brianna Hildebrand Negaszónikus Tini Torpedóként szintén abban a pár percben, amíg szerepelt - és már barátnője is lett Yukio személyében, aki sokat változott a Farkas óta ~Mert már megváltozott az idővonal.~ Ja, tényleg -, de T.J. Miller Cserkésze és Leslie Uggams Vak Alja is hozta a formáját. A visszatérők közül a showt mégis a Deadpool nyomaiba szegődni vágyó Dopinder és a kezét bemocskoló Kolosszus volt a legjobb.
És akkor beszéljünk az X-Forceról… illetve beszélnék én az X-Forceról, ha lenne mit mondanom róla. A helyzet az, hogy az előzetesekkel ellentétben nem igazán foglalkoznak a csapattal, az egész egy tudatosan felépített beetetés volt. A filmben igazából majdnem a teljes csapat kipurcan, ezzel bizonyítva Deadpool vezetői pozícióra való alkalmatlanságát, amiért újabb pacsit tudok adni. A tagok közül egyedül az előzetesben is látható Peter volt igazán kiemelkedő meg a Láthatatlan ember és hatalmas meglepetés volt, hogy utóbbit Brad Pitt játszotta el, de szintén meglepetés volt a Bulldózer felbukkanása, akit maga Reynolds szólaltatott meg. Azért kíváncsi leszek az X-Force-filmre, ahol vélhetően egy tényleg ütőképes csapatot dobnak össze.
Végül pedig jöjjön a stáblista közepéné lévő jelenetsorozat... amiről minden ellenszegülésem ellenére el kell mondanom, hogy az egyik legzseniálisabb stáblistás jelenet, amit valaha láttam. Az, hogy Kábel időutaztatóját ellopva nem csak Vanessa és Peter életét menti meg, hanem kinyírja az X-Men kezdetek: Farkasbeli énjét ~Hugh Jackman archív felvételeivel megspékelve.~ és megállítja az őt játszó Reynoldsot, hogy leszerződjön a Zöld Lámpásra vitte a prímet - nem is baj, hogy a bébi Hitler folytogatását végül kivágták.Szóval le a kalappal a készítők előtt.
Összességében: a Deadpool iránt érzett mérhetetlen utálatom ellenére ez egy kifejezetten jó film volt, remek poénokkal és még jobb színészekkel. Örülhettek, hogy ilyen elfogadhatóan összefoglaltuk az író "az egyik legjobb film és filmélmény, amit láttam, pedig a Bosszúállók: Végtelen háború magasra tette a lécet"-féle istenítése nélkül, szerintem okés lett. Ez a filmgyűjtő vélhetően meg fogja venni DVD-n, vagy steelbookban ~Vagy az első filmhez hasonlóan mindkettőben.~, ti is vetemedhettek erre, de talán pénztárcakímélőbb lenne ha inkább letöltenétek. ~Persze senkinek nem ajánljuk hivatalosan, nehogy lecsukjanak minket.~ Esetleg moziban is elcsíphetitek még ha mindenképpen támogatni akarjátok a Foxot anyagilag.
Köszönöm a figyelmet, én Deathwish voltam ~Én meg a belső hang.~, és bár szeretném átvenni az élménybeszámoló rovat írását, legközelebb ismét az íróval fogtok találkozni. Addig is sziasztok! ~Hello.~
Főbb szereplők: Franck Gastambide, Malik Bentalha, Bernard Farcy, Salvatore Esposito, Edouard Montoute, Sabrina Ouazani, Sand Van Roy
Eredeti megjelenés: 2018. április 11.
Magyar bemutató: 2018. május 3.
A premier előtt vetítésre szóló jegy.
Egész jó kinézetűre csinálták.
A gyerekkorom egyik fontos része volt Luc Besson 1998-as vígjátéka, a Taxi. A hazánkban nagy sikert elérő francia vígjátékot többször láttam már TV-ben és felvetten, VHS-en is, és mai napig a kedvenc vígjátékaim közt van. Érkezett is utána 3 folytatás, és bár részről részre egyre gyengébb lett a széria, én továbbra is élveztem a szupertaxival hajtó sofőr, Daniel és a kelekótya rendőr, Émilien kalandjait - bár a második filmet annyira nem kedveltem. Mikor kiderült, hogy jön a Taxi 5 azonban mégsem örültem túlzottan, mivel ez már a sokadik bőrlehúzás a szériáról, ráadásul immár teljesen új csapattal és készítőkkel. Épp ezért semmit sem vártam a filmtől, amikor a Prartoon-os főszerkesztőmmel megnéztük a premier előtti vetítésen... és talán pont ezért lepett meg.
A történet szerint Sylvain Marot párizsi szuperrendőrt (Franck Gastambide) bizonyos okok miatt áthelyezik a marseilles-i önkormányzati rendőrségre, ahol egy olasz rablóbanda nyomába ered. Ehhez viszont segítségre van szüksége, amit a borzalmas Uber sofőr, Eddy Maklouf biztosítja, aki Daniel unokaöccse, és aki megszerzi a zsarunak a legendás fehér Taxi-t is.
Nem árulok zsákbamacskát: a film hemzseg a hibáktól, minden létező tekintetben. Viszont ennek ellenére meglepően szórakoztató tudott lenni, az "olasz éttermes" jelenetnél például sírva röhögtem - amit talán utoljára a Kingsman-filmeknél éreztem.
A történet valami rém gyenge volt, nagyrészt az első film reboot-jának érződött, de sokkal gyengébb kivitelben. Kiszámítható volt, klisés, és volt benne két gyenge szerelmi szál is, amit hálisten nem erőltettek annyira. Meg merem kockáztatni, hogy ennél még én is jobb filmet forgatókönyvet csináltam volna.
Az akció... it egy fokkal jobb a helyzet, de az előző filmek színvonalát itt se nagyon éri el. Az autós üldözéses részek jók lettek, bár volt egy jelenet, ahol tömegesen mennek egymásnak az autók, ott eléggé kezdték túltolni. A végén lévő akciózás pedig egész jól sikerült.
A zene... na arról érdemit elég nehéz beszélni. Az előző filmek sem a zenéi miatt lettek híresek, egyetlen számot sem tudnék a soundtrack-ből kiemelni, és ez most sincs másként. Az egyetlen tényleg kiemelkedő zene a széria védjegyévé vált Pumb It a Black Eyed Peas-től, amit kifejezetten jó volt újra hallani, ráadásul egy autós üldözés közben.
És akkor a szereplők:
A Marotot alakító Franck Gastambide nem nyújt kiemelkedő alakítást, de a Jason Statham és Vin Diesel kombinációjának érződő színész így is karizmatikus tud lenni. Nem úgy az új sofőrt, Eddie-t alakító Bentalha, aki eléggé idegesítő tudott lenni, de azért voltak jó poénjai. Kettejük közt nem sok kémia volt, de ahhoz elég, hogy elfogadható legyen. Külön tetszett, hogy felcserélték a szerepeket, vagyis ezúttal a zsaru egy profi sofőr, a sofőr pedig egy kétballábas szerencsétlen (Eddy ráadásul örökölte Émilientől a kukába zuhanás képességét is). A csapat is egész jó volt, voltak kiemelkedő karakterek, de igazán emlékezetes csak Anouar Toubali, a francia Peter Dinklage volt Michel szerepében.
Az ötödik résznek csupán két nagy visszatérője akadt. az egyik az Alain-t alakító Edouard Montoute, akinek picit fontosabb szerepe van a többi részekhez képest, valamint most ő szenved súlyos sérülést Gibert helyett. És ha már Gibert: Bernard Farcy is visszatér a széria kultikus karaktere szerepében, aki immár nem rendőrfőnök, hanem polgármester (kíváncsi lennék mennyire lehettek kétségbeesve a marseilles-iek, ha képesek voltak őt megválasztani). Na ő hozza a formáját, rengeteg vicces jelenete volt, bár sajnos annyira emlékezetes most nem.
És akkor a gonoszok:
Na, róluk szinte semmit érdemlegeset nem lehet írni. Igazából csak a 3. és a 4. Taxi-filmben volt emlékezetes főgonosz, és a mostani filmben lévő olaszok nem fognak közéjük tartozni a totális sablonosságuk miatt. Rajtuk kívül volt két rendőr, akiről már első megjelenésük alapján lehetett tudni, hogy korruptak, semmi kiemelkedő jelenetük nem volt.
Összességében: minden jelentős hibája ellenére egy kifejezetten szórakoztató filmet dobtak össze. Igazából nem tudom, hogy kinek ajánljam, de akiknek a Taxi 4 tetszett, azoknak nagy eséllyel ez is be fog jönni. Sokat nem kell és nem szabad várni tőle, és akkor egy jó kis esti szórakozás kisülhet belőle.
MINDBLOWING, LEVEL: INFINITE - Bosszúállók: Végtelen háború élménybeszámoló
Bosszúállók: Végtelen háború
(Avengers: Infinity War)
Rendező(k): Joe Russo, Anthony Russo
Író(k): Christopher Markus, Stephen McFeely
Főbb szereplők: Chris Evans, Robert Downey Jr., Chris Hemsworth, Scarlett Johanson, Josh Brolin, Chris Pratt, Zoe Saldana, Peter Dinklage, Tom Holland... Na jó, lemenne a nap mire minden karakert fölsorolnék, szóval itt abba is hagyom.
Eredeti megjelenés: 2018. április 27.
Magyar bemutató: 2018. április 26.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Hát eljött ez a nap is. A Marvel Filmes Univerzum első 10 évének lezárása megkezdődött.
Én már A vasember első megtekintésekor rajongójává váltam a világnak (ez kb. a Vasember 2. premierjének idején volt), de igazán csak A galaxis őrzői bemutatásakor lendültem bele a mozis univerzumba. Az univerzum harmadik fázisának bejelentésekor így már én is tűkön ülve vártam az egészet lezáró két Bosszúállók-filmet, melyből az első, a Végtelen háború múlt héten mutatkozott be, én pedig a premier héten rögtön meg is tekintettem.
A történet szerint a lilára festett Homer Simpson, Kábel Thanos (Josh Brolin) megunja az alárendeltjei sorozatos balfaszkodását, ezért inkább maga megy el összegyűjteni a hat Végtelen követ, amiket a Végtelen kesztyűbe zárva kiirthatja az univerzum felét egy csettintésre. A szélsőséges környezetvédő ellen felsorakozik a hősök apraja-nagyja (Kivéve Hangya. Meg Sólyomszem.), hogy nyakon csípjék a gonosztevőt mielőtt elérhetné célját.
"Kicsit" ráfüggtem a filmre.
A filmről kijőve megpróbáltam röviden és tömören, kulturált körülmények között összefoglalni az érzéseimet, de csak egy szót tudtam mondani: AZTAKURVA!
Amikor véget ért a film nem bírtam felállni a székemből, egyszerűen olyan lelki hatást ért el nálam a film, de egész nap is ezt éreztem magamban. Ilyen hatást nálam egyedül a Deadpool tudott elérni - csak az ugye örömmel töltött el -, és mindkét film után egy dologra gondoltam: ezt újra akarom nézni. A Deadpoolnál sajnos ez nem jött végül össze (leginkább azért, mert eredeti szinkronnal is meg akartam nézni, de azzal nem adták), most viszont igyekezni fogok valami jó dátumot találni neki.
A történet remekül működik, a hangulat nagyon áthatja. Vannak benne poénok, de egyiket sem éreztem erőltetettnek - mint pl. néha a Fekete Párducnál - és egyik sem veszi el a film komolyságát. Érződik, hogy az előző két Amerika Kapitány-filből nem csak a rendezőket, de az írókat is magukkal hozták.
Az akció... talán az egyik leglátványosabb amit valaha láttam. Ha nem néztem volna meg a Tron: Örökséget és a Doctor Strange-et akkor ki merném jelenteni, hogy a legjobb látványfilm díját ez a film viszi nálam. Vannak benne nagy akciók, és bár az előzetesek alapján sokan féltek, hogy Thanos nem fogja használni a köveket elég sokat használja azokat, ráadásul - ahogy a promóképen is látszott - még egy holddal is megajándékozza Starkékat. Van még egy összecsapás Hulk és Thanos között, ami kiemelkedően jóra sikeredett.
A zene... az első Bosszúállók és az első Amerika Kapitány-film után visszatért Alan Silvestri, aki hatalmas zenei dobásokat nem csinál, viszont elég szívszaggató melódiával lep meg minket. A korábban általa szerzett Bosszúállók-főtémát jól használja fel, zeneileg is jól illeszkedik a filmhez.
És akkor a szereplők, akikből rengeteg volt (több, mint 60), úgyhogy inkább csak összegzem valamennyire őket:
Ennyi karakternél persze lehetetlen mindenkit egyenrangú játékidővel és szereppel ellátni, a hősök közt is ketten voltak, akiknek fontos része volt az egészben. Az egyik Thor, aki nem adja fel a reményt és tovább küzd Thanos ellen, még a múltban ért sérelmei ellenére is - és végre kap egy új szemet és egy új fegyvert is. A másik Vízió, akinek fejében ott az Elme kő, ezért Thanos egyik célpontjává vált, ami miatt kérdéses életben maradása, ezt pedig jól hozták ki a Wandával való románcán át. Vannak további karakterek, akik előtérben vannak - mint Vasember és Doctor Strange, akik találkozása zseniális lett, akárcsak a Vasember-Űrlord és a Thor-Mordály jelenetek -, míg mások eléggé a háttérbe szorultak, többek közt Bucky, Sólyom, de nagyrészt még Amerika Kapitány is. Kiemelkedő karakter volt még Peter Dinklage az építő Eitri képében - így végre magasabb volt másoknál -, valamint végre valahára visszahozták a Vörös Koponyát is, akit már a The Walking Dead Aaron-ja, Ross Marquand játszott - sajna egy rövid szerepe volt csak, de az eléggé fontos volt.
És akkor a gonoszok:
Thanos az egyik, ha nem A legzseniálisabb főgonosz, akit képregényfilmekben (meg úgy általában) valaha láttam. A maga módján segíteni akar, a motivációi teljesen érthetőek és tudja, hogy milyen áldozatokkal jár az, amit tesz. Én még életemben nem láttam olyat szuperhősfilmben, ahol a gonosz szomorú amiért meg kell ölnie az egyik pozitív karaktert, mert nem akarja ezt tenni - és olyan gonoszt is keveset láttam, aki olyat mond az egyik hősnek, hogy reméli a túlélők emlékezni fognak rá. Az MFU összes eddigi gonoszát lesöpörte nálam, még Lokit is - bár nálam ő amúgy sem volt előkelő helyen -, ezt a karaktert bátran nevezem a modern korosztály Darth Vaderének. Ráadásul az a merészség, hogy végül győzött... na azért csak gratulálni tudok.
A "gyermekeiből" kialakult Fekete Rend elfogadható volt, bár nekem kiemelkedő csak Áspis Száj (Ebony Maw) volt, poén volt figyelni ezt a hittérítő Tunyacsápot, amihez Seder Gábor magyar szinkronja rengeteget tett hozzá.
A stáblista utáni jelenetek:... illetve csak jelenet, mivel most csak egy jelenet volt, de az épp elég volt. Ezután a jelenet után kezdtem el várni igazán a Marvel Kapitány filmet, mert kíváncsi vagyok, hogy miért bízik benne annyira Fury, hogy ő le bírja győzni Thanos-t.
Összességében: ezt a filmet bárkinek ajánlom, akinek nincs tele a hócsukája a szuperhősfilmekkel. Jelenleg a 10. helyen áll az IMDb 250 legjobbra értékelt filmje közt, és szerintem jócskán megérdemli azt a helyezést. Már alig várom a 4. filmet.
Párszáz késszúrás a lelki állapotom határán - Három óriásplakát Ebbing határában élménybeszámoló
Három óriásplakát Ebbing határában
(Three Billboards Outside Ebbing, Missiouri)
Rendező(k): Martin McDonagh
Író(k): Martin McDonagh
Főbb szereplők: Francis McDormand, Woody Harrelson, Sam Rockwell, Caleb Landry Jones, Zeljko Ivanek, Clarke Peters, Kerry Condon, Peter Dinklage
Eredeti megjelenés: 2017. december 1.
Magyar bemutató: 2018. január 25.
Martin McDonagh. Az ember, aki képes volt egyetlen filmmel totálisan szétzúzni a lelki világomat.
Már van pár éve, hogy megnéztem itthon az In Brughes-t (avagy legendásan horribilis magyar címén az Erőszakikat), ami brutálisan kiborított, és a zenéi a mai napik könnyfakasztóak. Sokan vígjátékként tekintenek rá, és amúgy tele van jó poénokkal és idézhető szövegekkel, de engem eszméletlenül bevonzott a hangulata. McDonagh a 2008-as In Brughes után csupán két filmet készített (meg azért színdarabokat is): a 2012-es A hét pszihopata és a si-cut és a 2017-es, de hozzánk csak 2018-ban megérkezett Három óriásplakát Ebing határábant. Előbbit sajnos még nem tudtam megnézni - de igyekszem pótolni -, a másikat viszont osztályfőnökünknek köszönhetően ingyen megnézhettük az osztályommal.
Adott Mildres Hayes (Francis McDormand), akinek lányát megölték és megerőszakolták, de a tettes még mindig szabadlábon van. Aztán egy nap az úton, ahol senki se jár lát három hirdetőtáblát, amit évtizedek óta nem használnak, ő pedig kibérli őket, hogy ezzel hírverést csapjon az esetet és ösztönözze a rendőrfőnököt Willoughby-t (Woody Harrelson) a nyomozásra. A városban nem sokan szívlelik ezt, mivel szeretik a rendőrfőnököt, ráadásul az halálos beteg is, ami tovább rontja Mildred fényét. Aztán a plakát hatására kezdenek egyre jobban elszabadulni a dolgok, aminek közepében ott van a rasszista Dixon rendőr (Sam Rockwell), aki szép lassan kezd el átalakulni.
Hát hol is kezdjem... Végignéztem a filmet és pontosan ugyanazt éreztem mint az In Brughes-nél: az eszméletlenül jól működő poénok ellenére a szívem szakadt szét, ami köszönhető a film ismét magával ragadó atmoszférájának - még ha nem is annyira, mint az In Brughes esetében. Csak egy rendező tudott ennyire atmoszférájával magával ragadni, mint McDonagh, és az bizony Christopher Nolan. (Nem mellesleg mindketten Londonban születtek. Lehet ott valami a levegőben...)
A történet összerakott, nem véletlenül ezt a filmet választotta az etika tanár megnézésre. A karakterek valódi problémákkal küzdenek, és egyik sincs igazán negatívként beállítva. Nincs jó és gonosz, csak emberek, akiket valamilyen sérelem ért és próbálnak túllépni rajta. Az In Brughes-höz hasonlóan ez is lezáratlan befejezést kapott, ami pár osztálytársamat zavarta, én viszont elégedett voltam vele.
Az akció... nos, arról nem igazán lehetne beszélni. Nagy akciók nem voltak - ami volt az is nagyrészt Dixonhoz köthető -, de ettől a filmtől nem is várna ilyet az ember. Am volt, az viszont remek volt
A zene... ugyanaz a Carter Burwell felelős a film aláfestéséért, aki az In Bruges zenéjét is szerezte (meg ahogy láttam a Coen-filmográfia nagy részének is), és ez rendkívül érződött rajta. Ugyanúgy bevonz a zene és a filmtől függetlenül is működik, de nem szívesen hallhatja az ember, mert képes érzelmileg szétcseszni. Jelenleg nálam ez az év zenéje, szóval magasra van téve a léc a többi filmnek.
És akkor a szereplők:
Bevallom őszintén én sajnos a főbb szereplőkkel csak 1-1 filmben találkoztam (legalábbis amiben kifejezetten emlékszem rájuk). Francis McDormand-nél ez az Égető bizonyíték című Coen-film, ami nekem annyira nem jött be, de McDormand viszonylag jól alakított benne. Itt viszont frenetikusan alakította az anyukát, aki igazságot akar szolgáltatni a maga módján. Ugyanakkor nagyrészt úgy tűnik, mintha nem a lánya gyilkosa miatt csinálná mindezt, hanem azért, hogy kiengedje magából a saját maga iránt érzett gyűlöletet, mivel úgy érzi, hogy az ő hibája is a lánya halála. Ezért a szerepért megérdemelte McDormand az Oscar-díjat.
Ugyancsak kiemelkedő alakítást nyújt Woody Harrelson, akivel én eddig kifejezetten csak a Zombieland-ben találkoztam, de már ott is bírtam az ipsét. A filmről előzetesen tudott dolgok alapján azt gondoltam, hogy majd ő lesz a film fő negatív karaktere, de - ahogy az In Brughes-ben Raph Fiennes - nem lett annak beállítva, sőt, még el is ismeri a későbbiekben, hogy jó húzásnak találja a nő plakátjait. A filmben van egy jelenete, amivel engem megkönnyeztetett - amire a Logan - Farkas óta nem igazán volt nálam példa -, ami csak még inkább emel a karakteren. Írt továbbá három levelet is három szereplőnek, amik legalább olyan fontosak a történet szempontjából, mint a címadó három óriásplakát.
McDormand-hoz hasonlóan megérdemeltnek - ha nem megérdemeltebbnek - tartom az Oscar-t Sam Rockwell-nél, akivel a Vasember 2-ben találkoztam, ahol Justin Hammer-ként kis híjján képes volt ellopni a show-t Robert Downey Jr. elöl, ami nem kis szó. Az ő karakterével tudtam talán a leginkább együttérezni, a rengeteg sérelmet dühként magába folytó Dixon rendőrtiszttel, aki n**erkínzással (párdon, színesbörőkínzással, ahogy volt szíves felhívni rá a figyelmet) és mások bántásával próbálja ezt kiadni magából. Saját dühkezelési gondjaim miatt teljesen megértettem a gondjait, és bár a film egyik fő humorforrása volt talán ő ment át a legnagyobb jellemfejlődésen.
Ők voltak a film középpontjában és a történet leginkább róluk szólt, de azért a mellékszereplőket sem volt gond. Külön öröm volt látni Zeljko Ivanek-et, akit a 12 majomban és a Lost - Eltűntekben is kedveltem a rövid szerepében, és aki itt egy picit nagyobb szerepet kapott. A dicséret jár még Peter Dinklage-nek - akinél azért gondolkoztam, hogy ez most tényleg ő e -, John Hawkes-nak, Abbie Cornish-nak, Lucas Hedges-nek, és úgy nagyjából az egész stábnak.
Öszességében: ezt a filmet kár kihagyni. Sajnos már nem játszát a mozik, de akár DVD-n, akár letöltve megéri beszerezni, mert érdemes legalább egyszer végigülni. Ajánlott társaság is hozzá, mert a nézés után jót lehet velük beszélni rajta.
A párduckirály - Fekete Párduc élménybeszámoló
Fekete Párduc
(Black Panther)
Rendező(k): Ryan Coogler
Író(k): Ryan Coogler, Joe Robert Cole
Főbb szereplők: Chadwick Boseman, Michael B. Jordan, Lupita Nyong'o, Danai Gurira, Martin Freeman, Letitia Wright, Andy Serkis, Winston Duke
Eredeti megjelenés: 2018. február 16.
Magyar bemutató: 2018. február 15.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Elérkezett hát ez is: egy filmnyire vagyunk a Marvel Filmes Univerzum csúcspontjától, a Bosszúállók: Végtelen Háborútól. De még mielőtt megérkezne az MFU hőseit összetömörítő film, még érkezik a wakandai király saját filmje, amit "kis" késéssel láttam, viszont egy nyereményjátéknak hála ingyen.
A történet nem sokkal az Amerika Kapitány: Polgárháború után játszódik. Zemo-nak hála meghalt Wakanda királya, T'Chaka, így fia, T'Challa veszi át a helyét mind királyként, mind a Wakandát védelmező Fekete Párducként. Épp csak belekezd az uralkodásba, már komoly gondokkal küzd: nem csak a vibrániumtolvaj Ulysses Klau-val gyűlik meg a baja, de feltűnik Eric Stevens AKA Koncoló (avagy Killmonger), aki egy múltbéli titokkal és bosszúvággyal felszerelkezve jelenthet veszélyt az országra.
A film előzetesei engem annyira nem fogtam meg. Oké, a második elég hangulatos volt, de nem éreztem azt, hogy ezt azonnal meg akarom nézni. Az aggodalmaim akkor csitultak kissé, amikor megláttam a film értékeléseit: eszméletlenül dicsérték, a legjobb MFU-filmnek mondták (mondjuk azt mindnél elsüti), és jobb értékeléseket kapott, mint az Amerika Kapitány: A tél katonája és az abszolút favoritnak számító (legalábbis nekem) Vasember. Aztán megnéztem... és picit felemás érzéseim vannak.
A film jó - meg is lepődtem volna, ha most hibáztak volna -, de szerintem annyira nem, mint amennyire mondják. Foglalkozik olyan dolgokkal, amik igencsak fontosak manapság - feketék helyzete, bevándorlás -, de igazán nem érzem annyira kibontva az egészet. Hiányzott az MFU-filmekre jellemző, nagyon megkacagtató humor: voltak poénok, de vagy nem voltak rendesen kidolgozva (némelyik elég erőltetett volt), vagy csak nem volt annyira megröhögtető.
A történet okés volt, a poénok helyett inkább komolyakra vették a figurát, viszont így is volt pár elég zavaró klisé - mint akkor, amikor M'Baku nem akar segíteni T'Challa-nak a végső harcban, de érezhető, hogy úgyis besegít majd. A cselekmény leginkább Az oroszlánkirályra emlékeztet több pontján is, de James Bondot megidéző jelenetei is voltak (főleg Shuri laborjában és a dél-koreai jelenetnél). Azért nekem a sztori bejött.
A látvány remek volt, a technológiailag fejlett Wakanda eszméletlenül gyönyörű volt. Egyszerre volt eszméletlenül fejlett civilizásció, de azért mégis afrikai ország, annak kultúrájával. A jelmezek is jók voltak, minden törzsnek megvolt a maga kinézete. Meg voltam vele elégedve.
A zene... na, itt voltak igazán gondjaim. Ludwig Göransson zenéi jól voltak... csak éppen az a baj, hogy kijöttem a vetítésről, és egy sem jut eszembe. Sajnos egyáltalán nem lett emlékezetes, de a filmhez illik.
És akkor a szereplők:
Chadwick Boseman nagyon beleillik a Párduc szerepébe, jól választ a hőseihez színészeket a Marvel. Már az Amerika Kapitány: Polgárháborúban is bírtam őt, és most is jól hozta a figurát, akit most már nem csak harcosként, hanem királyként is láthatjuk, ahogy igyekszik azt tenni, ami a népét szolgálja. Jól összerakott karakter volt.
A női karakterek se voltak rosszak. Shuri mint kisköltségvetésű Stark egész jó volt, a film néhány működő poénja is hozzá fűződik - csak a magyar hangja kicsit bántotta a fülemet. Szintén remek volt Nakia is... csak az a szerelmi szál T'Challa-val kicsit semmiből jövőnek és erőltetettnek érződött. És ott volt még a The Walking Dead Michonne-ja, Danai Gurira mint Okoye, a wakandai testőrség vezetője, akinek volt néhány jó akciójelenete és poénja, de úgy kábé ennyi, nem zavart annyira sok vizet.
A többi mellékszereplő inkább olyan elment kategória. Forest Whitakernek volt egy rövid, de fontos szerepe, Daniel Kaluuya is szerepelt egy rövid ideig. Talán a leginkább Winston Duke M'Baku-ja emelkedik ki még igazán, akinek törzse elkülönült a többiektől, és a párduc helyett a majmokat istenítik. Ő a képregényekben gonosztevő, de nem igazán volt az: volt egy összecsapásuk a Párduccal az elején, és ennyi. A végén már segítette is őket a nagy harcban.
És akkor a gonoszok:
A dicsőítő kritikák külön kiemelték, hogy a filmben a Koncoló képében egy kidolgozott főgonoszt kapunk. Ettől valamelyest kíváncsibb lettem a filmre, mivel sokan rótták már fel az MFU-nak a gyatra főgonoszokat. Emiatt voltam kíváncsi, hogy Loki (meg a Keselyű) után tényleg látok egy újabb összetett gonoszt... de csak félig-meddig lett ez így. A Koncoló tényleg egy kidolgozottabb főgonosz, mint az átlag (pl. Malekith vagy Ronan) a tragédiája miatt - momentán az előző Fekete Párduc megölte az apját és ott hagyta őt egyedül -, de azért annyira remek nem volt. Ellenben Andy Serkis Ulysses Klau-ja, aki a Bosszúállók: Ultron kora után most több játékidőt kapott, és valami fenomenális volt. Eszméletlen őrült volt (néha kicsit Jokerre hajazott) és jó volt végre Serkis-t mocap maszk nélkül, normális kinézetében látni egy filmben.
A stáblista utáni jelenetek: ismét volt két jelenet, ám sajnos egyik se vezeti fel igazán a Végtelen háborút. Az első inkább a filmhez kapcsolódik - amiben T'Challa kvázi leleplezte Wakanda technológiai fejlettségét -, a második pedig egy korábbi stáblista utáni jelenethez - amiben kiderül, hogy Shuri sikeresen kikúrálta Bucky-t a HYDRA beprogramozott parancsaiból -, szerencsére utóbbi nem volt olyan "feleslegesen-vártam-végig-az-egészet" típusú, mint az előző filmeknél.
Röviden: ha eddig is szeretted az MFU filmjeit, akkor ezt is fogod, ha nem igazán jöttek be, akkor sajnos nem ez fog bevonzani (tapasztalat, az MFU-ért nem túlzottan rajongó haverommal néztem, és neki annyira nem jött be). Én mindenképpen csak ajánlani tudom.
