Hello.
Guess who's back, back again....
~Nem, nem csak egy Eminem idézettel sikerült négy hónap alatt előrukkolni, nyugalom.~
A mai bejegyzés különleges, mivel az eredeti Deathwish egy fejezetével érkeztem. Tudjátok, az a kis regényszerűség, amit az első Deadpool-film megjelenése után kezdtem írni még 2016. februárjában, aztán 2017-ben, a 9. fejezet után abbamaradt, a folytatása helyett pedig novellákban, karácsonyi sztorikban és a VictorSintheában írtam tovább a karakter történetét. Nos, a helyzet az, hogy bizony létezik egy 10. fejezet hozzá, ami 2018 óta ott pihent a piszkozatok között.
...egészen a mai napig.
Felmerült ugyanis már egy éve bennem, hogy rendberakom és tüzetesen átírom, 5-6 év alatt ugyanis eléggé változott a stílusom, és sok mindennel nem voltam megelégedve. Most mégis úgy döntöttem, hogy változtatás nélkül közzéteszem, ennek pedig két oka is van.
Ez most kicsit hosszú lesz, ezért bocsi, de szerettem volna picit részletezni a dolgokat.
Valamelyik tagben korábban említettem már emlékeim szerint, hogy 2013/14-ben középiskolás haverom mesélt egy Marveles szerepjátékos csoportról Facebookon, ahol ő hozta Sebastian Shaw karakterét. (Az évre azért is emlékszem, mert a premier idején az egyik tag véletlenül ellőtte nekem az Ultron korában Pietro halálát.) Akkoriban kezdtem jobban ráfüggni a Marvel világára, úgyhogy én is csatlakoztam, Victor von Doom karakterét hozva, azonban valamiért nem tudtam a képregénybeli névvel regisztrálni. Ezért végül a 2015-ös Fantasztikus Négyeshez már akkor pletykaként terjedő, átalakított - ám a kész változatban végül nem használt - nevét, a Victor Domashevet... akartam használni, de nem emlékeztem rá pontosan, rákeresni meg csesztem, úgyhogy Victor Doomashov lett a végeredmény.
Kis nehézségek után belerázódtam a dologba, és bár finoman szólva se voltam túl jó (meg sajnos néha a magánéleti problémáimat is hagytam belecsúszni a dolgokba), de összeségében szerettem csinálni. Doom mellett aztán több profilt is hoztam az idők folyamán, köztük a Vörös Koponyát, Mister Sinistert, Phil Coulsont, Hangyát, emlékeim szerint Bestiát, illetve egy ponton átvettem haveromtól Shaw karakterét it. (Meg mivel senki se csinálta meg Reed Richards karakterét, így végül titokban, másnak kiadva magam őt is hoztam. Ami mondjuk utólag visszagondolva okozott pár skizofrénnak tűnő pillanatot, de na, mondhatjuk felkészítésnek Deathwish és a belső hang párbeszédjeihez.)
Ennek a csoportnak köszönhetem azt is, hogy elkezdtem történeteket írni az internetre. Addig az egyetlen nyílvánosságra hozott sztorim egy Sherlock Holmes-paródiaszerűség volt Sajtos Holmes néven, amit az azóta megszűnt Bocika.hu nevű tehénneveldére, majd később a Teveclubra is feltöltöttem. (Azóta online már elérhetetlen, de talán le van mentve valahol egy dokumentumba. Viszont higyjétek el, nem is akarnátok azt elolvasni, olyan 7-8 évesen írtam és iszonyatos volt - viszont egy szintén akkoriban írt Garfieldes regénytervezetem megmaradt, abból majd hozok részletet.) A tagoknak hála viszont megismertem a Wattpadot, ahova saját történeteket lehetett posztolni, és a csoportból szinte mindenkinek volt ott profilja. Én se akartam kimaradni, úgyhogy regisztráltam.
Az első sztorim egy Marveles játékban látott, de sztorilag kidolgozatlan karakterről, a "HYDRA Vasemberéről", Taktikai Erőről szólt, a második pedig végül a szintén egy képregényekben lévő, nem teljesen kidolgozott karakter története lett, Victor von Doom alternatív univerzumos változatáé: igen, ő Deathwish. A sztorit random indítottam el, igazából a film megnézése utáni hangulatban írtam meg egy prológust, amiben mindenképp akartam használni Deadpool képregényekben használt, de a filmben kihagyott sajátosságait: a fejében lévő hangokat (Deadpoolnak kettő is van, de Deathwishnek végül csak egyet akartam használni). A sztori és a karakter világa pedig fejezetről fejezetre alakult ki, nem kis részt a csoportban történt szerepjátékok hatására is, egy ponton pedig úgy döntöttem: utazzon Deathwish más világokba. Ezzel részben más, megírni szánt sztorijaimba akartam betekintést engedni (a 212-es Marveles univerzum, a HYDRA krónikák világa, még az Ica kacsa kalandjai nevű komolytalan sztorimmal is tervben volt), másrészt volt két regény az oldalon, amit két csoporttag írt, olvastam őket és szerettem volna velük crossovereztetni a zöld rucis, elmebeteg karakterem.
Az egyik a Deathwishben teljesen el is készült (és egy novellában ismét meglátogatott) I, the Soldier Abeth tollából - őt nem kell szerintem bemutatnom, neki köszönhetem a blog mindkét dizájnját, valamint tagja annak kb. 50-60 embernek, aki néha idetéved olvasni és valamiért nem kapott agyrákot egy sztorimtól se, pedig az Egy cukorborsó kalandjaitól szerintem majdnem megtörtént XD.
A másik, a sztori szempontjából relevánsabb az I'm Goddess SB Hawk írónőtől. A sztori a Marvel és az Assassin's Creed világát keverte, főhőse pedig egy istennő volt, Odin lánya, aki a Földre került, tagja lesz az orrgyilkosok szövetségének Ezio idejében, majd sok száz évvel később a S.H.I.E.L.D. szolgálatában is áll. Az írónő pedig a legkisebb túlzás nélkül az egyik legszebben fogalmazó alkotó, akitől valaha olvastam. Épp ezért míg az ItS crossovert magabiztosan megírtam, addig az ImG-snél kikértem az írónő segítségét, ő pedig készségesen közreműködött.
Az első fejezet el is készült így, a másodiknak az elejét pedig közösen csináltuk, szerepjátékozva - kvázi egy az egyben úgy is szerepel a rész elejének nagy része -, a másik felét pedig egymagam fejeztem be, utána pedig elküldtem az egészet neki dokumentumban. Nem tudom, hogy olvasta-e végül, de az átnézés és átírás rész végül nem valósult meg, mert akkoriban kezdte az egyetemet és elég sűrű volt az időbeosztása (megvan a screenshot, amit az online naptárjáról küldött, és jesszus, tényleg szusszanyatni ideje se nagyon volt). A fejezet a piszkozatban maradt, igazából részben azért is, mert csak halvány terveim voltak arról, hogy hogyan folytatódjon utána a sztori, és emiatt féltem is haladni az egésszel. Helyette másba kezdtem, Deathwishhel inkább novellákat kezdtem írkálni, amiknek történetét a regény sztorija után helyeztem el időben.
Ez 2018-ban volt, ekkorra már a Marveles csoport szétszéledt, a szerepes profiljaimból pedig csak egyet hagytam meg, Coulsonét, akit át is alakítottam az írói álneves profilomnak, és a mai napig Thomas Carpenter néven fut. (A mai napig gondolkodom rajta, hogy lecseréljem-e teljesen a nicknevem Garfbob10-ről erre, de egyelőre maradnak így a dolgok.) Ezt pedig igazából már csak arra használtam, hogy kapcsolatot tartsak azokkal, akikkel a csoporton kívül, írói oldalon is beszélgettem. Közüllük igazából csak Abeth az, akit bizonyos időközönként csesztettem zargattam megajándékoztam elborult elmém ötleteivel, és vele a mai napig is szoktam beszélni. SB Hawknál ez inkább pár szavas szóváltásokból állt párhavonta, majd évente egyszer-kétszer, legutóbb pedig akkor írtunk egymásnak tavaly, amikor 3 év kihagyás után új résszel jelentkezett a sztorijához.
Aztán pár napja vettem észre, hogy az írónő visszavonult. A blogja privát lett, az írói fiókjait pedig szinten mindenhonnan törölte. Szomorúan vettem tudomásul, mert ha valaki, ő tényleg büszke lehet az írására. Emiatt gondoltam részben úgy, hogy elegett porosodott ez a fejezet a piszkozatok közt, ideje kiraknom, ha már ennyit dolgoztunk rajta (remélhetőleg nem érzitek majd túl kínosnak).
Az írónőnek pedig ha esetleg úgy adódna, hogy ezt olvassa, csak annyit üzennék: köszönöm. Köszönöm a segítséget. Köszönöm a fantasztikus sztorit. Köszönöm, hogy elviseltél.
Köszönök mindent.
(Ide eredetileg be akartam linkelni a Smosh Assassin's Creed 3 rapjét, de kivételesen nem akartam megtörni a hangulatot.)
Na, de nem ez az egyetlen ok, amiért végül ez a sztori nyílvános lett, ez csak sajnos pont jött és úgymond gyújtózsinór lett az egészhez. Ugyanis az elmúlt években többször is visszatekintettem Deathwish OG regényére... és sok dologgal nem voltam elégedett. Több megfogalmazási és írásjelbeli problémám is volt vele, és azért fejlődtem az évek alatt (nem csak negatív irányba, remélhetőleg), és ami akkor jónak tűnt, az most már nem igazán jön be. Plussz ott van a dolog, hogy a világ nagy részét írás közben találtam ki, emiatt pedig rengeted dolog volt, ahol azt éreztem: "Ez másként sokkal jobb lenne". Azonban nem akartam belenyúlni, mert ez adja nekem Deathwish "varázsát": reflektál magamra, a fejlődésemre, és röhögve tekint vissza arra, hogy milyen hibákat követtem el anno.
Aztán a napokban, a VictorSinthea befejező részével való újabb szenvedés közben kezdtem picit magamba nézni. Hogy miért nem megy, miért szenvedek lassan egy éve azzal, hogy a végére érjek. És ugyanarra jöttem rá, mint a karácsonyi posztban: igazából... nem élvezem az írást, nem tölt el örömmel, nem... szórakoztat. És elhatároztam, hogy ezen változtatok, megpróbálok ismét hangulatot szerezni hozzá és belekapaszkodni, nem hagyni, hogy ez is csak egyszeri fellángolás legyen. Ebben pedig segítségként úgy gondoltam, hogy visszanyúlok a kezdetekhez és megteszem azt, amit régóta szeretnék:
Újra fogom írni a Deathwisht.
Erre pedig lehetesőget fog adni az a sztori, amit a VictorSinthe utánra tervezek. A Victor: Egy Deathwish történet néven tervezett történetben ~Ejj micsoda kreatív névadás, he!~ Deathwish élete legnehezebb küldetésére indul egy világokon átívelő - és számára túlságosan is ismerős - ellenség ellen, vagyis a karakter - a regényhez hasonlóan - megjárja a multiverzumot. Ez pedig lehetőséget ad arra, hogy újrameséljem a sztorit, megváltoztatva, ami nem tetszik és csiszolva azon, ami tetszik. Kérdéses, hogy előbb kezdem-e el a Victort, vagy a Deathwish remakejét, de az biztos, hogy mind a kettő még idén el fog indulni, és ezek fogják sztori szintjén a fő prioritást élvezni. Mert imádok Deathwisshel írni.
És nem csupán ezzel akarom elérni azt, hogy ne évente két tartalom kerüljön ki ide, mint Pamkutyáéknál 10 évvel ezelőtt. Az a tervem, hogy mától kezdve minden héten ki akarok rakni valamit, ha nem is valami sztorit, akkor egyéb bejegyzést hozni, esetleg az élménybeszámolókat is újra hozni (mondjuk ahhoz előbb "élmények" is kellenének, mert január óta se filmet, se sorozatot nem láttam). Legfőkképp pedig azt akarom, hogy ne nyűstöljek azon, hogy a tökéletességre törekedjek, hanem hogy jól szórakozzak az írás közben és ha esetleg mást is szórakoztatok vele, az csak plussz öröm.
Na, szóval ez a terv. Jövő hétre a VictorSinthea befejezése és egy tag közül fog kikerülni valami (attól függ, hogy előbbivel hogy tudok haladni), de térjünk is vissza a 10. fejezethez, melynek a "Haláli utazás" címet szántam. Készült is hozzá anno bevezető, itt hagyom azt is, és akkor ezzel jó szórakozást is kívánok az olvasáshoz!
"Újabb fejezet, újabb kaland. ~És újabb hibák tömkelege. Most mi van, csak őszinte vagyok.~
Deathwish továbbra is SB Hawk I'm Goddess című történetében baromkodik, legutóbb éppen a mű főszereplőjét próbálta átvágni, mert az utaztató szerint nála van a keresett energia, ám végül csúfosan legyőzte.
Az előző fejezet már így is a leghosszabb írásom volt, de új, számomra gigantikus rekordot sikerült felállítanom a több mint 7800 szóval! Gonodlkoztam is, hogy nem vágjam-e ketté a részt, de túlzottan egybetartozónak éreztem, meg így nagy pótlékot is kaptok a hosszú kihagyásért.
Jó szórakozást :)"
Mikor már mindketten a székben ültünk belekezdtem a magyarázatba.
- Nos, nem is tudom honnan kezdjem... ~Mondjuk az elejétől.~
- Mondjuk az elejétől - válaszolta a nő. ~Oké, kezdem megszeretni őt.~
- Na jó. A nevem Victor von Doom, Latvériában szüle...
*Csatt* Hirtelen jól pofán vágtam magamat. ~Azért ne ennyire az elejétől!~
- Jó, jó, akkor nem innen kezdem - válaszoltam magamnak, véletlenül hangosan. Ezt rögtön észrevettem, és gyorsan hozzátettem. - Bocsánat, csak vitába kerültem a belső hangommal. Remélem nem zavarja.
- Nem. Kérem, folytassa - mondta teljesen nyugodtan, meg se lepődve azon, hogy a fejemben lévő hanggal vitáztam. ~Mert már tisztában van vele, hogy mekkora egy idióta vagy.~
- Na szóval... Egy céget vezettem, majd egy baleset történt, ami hatására elektromos képességekre tettem szert, az arcom pedig eltorzult. Ezt próbáltam kijavítani, így kísértletezni kezdtem, míg véletlenül a szervezetembe nem került egy Wade Wilson nevű dögölnivaló balfasz DNS-es, ami hatására az elektromos erőm meggyengült, képes lettem regenerálódni, az arcom pedig még az addiginál is ocsmányabb lett. Plussz az agyamban enyhe skizofrénia következtében létrejött egy belső hang nevű idióta....
*Csatt* - Újabb pofon vágódott az arcomnak. ~Azért némi tiszteletet érdemelnék.~
- ...aki azért néha hasznos, csak érzékeny picit. Ezek után alkalmatlan lettem a cég közvetlen vezetésére, ezért az asszistensem végzi el ezeket a feladatokat ~Aki macska, de végül is ezt nem muszáj megemlíteni.~, én pedig újdonsült képességeimmel átképeztem magam bérgyilkossá, és felvettem a Deathwish nevet, mivel megfelelő összegért bárki halálos kívánságát teljesítem. ~Én még mindig azt érzem, hogy egy random hősnév generátorból szerezted a nevet. Vagy abból a Charles Bronson-filmből, amit idén rebootoltak Bruce Willis-szel.~ Aztán összetalálkoztam a magukat a Tűz harcosainak nevező csoporttal, akiket egy Starsmore nevű fickó vezet, és akik - mily meglepő - világuralomra akarnak törni. Ellenük kellett szövetkeznem Flo-val, a kollégámmal, a már említett Wilson-nal, valamint egy Kábel nevű időutazó mutánssal. A hatalomra jutásukhoz szükségük van ugyanis bizonyos energiacellákra, amiket réges-rég rejtettek el, és amiben tiszta Tesseract energia van tárolva. Ezért az utaztató nevű eszközzel - mutattam a kezemen lévő eszközre, amit korábban okosórának hazudtam - utazok világról világra, hogy megállítsam őket a cellák összegyűjtésére - asszem 10 van belőlük. És az utaztató szerint az egyik ilyen energia magánál van.
- Szóval... kellene az energia, ami nálam van. - Nyelt egyet sokamondóan, ahogy maga elé meredt. - Felejtse el, nem kapja meg. - Zárta rövidre, ahogyan felállt a székből, majd az ajtó felé indult.
- Hé! - kiáltottam, majd előszedve katanámat beledobtam az ajtóba olyan erővel, hogy az bevágódott. ~Miért, nyitva hagytad az ajtót?~ - Az a Starsmore egy pszihopata, még nálam is nagyobb kattant ürge. Már így is több ember haláláért felelt, de ha megszerzi az energiát tömeges népirtásba kezd, mindenkit bevégezve, aki nem hódol be nekik vagy nem felel meg az elveinek - és talán nem csak az én világomban, hanem multiverzumszerte! ~Ejj de szentimántális lettél bérgyilkos létedre.~ Igen, én bérgyilkos vagyok, pénzért öltem embereket, de nálam is van egy határ! - Közben az ajtó és a nő közé léptem. - Legalább azt mondja el, hogy miért nem akarja átadni az energiát.
- Röviden és inkább elmegy más energiákat keresni vagy hosszan? Én jelenleg ráérek, de lenne jobb dolgom is, mint önnel tölteni az estém, már ha megbocsát, bár amúgy sem érdekel. - igyekezett visszafogni magát, de a szarkazmus csak úgy sugárzott szavaiból.
~Hmm... Vajon Sólyomszemnek nincs véletlen egy kiadó hely az agyában? Csak mert kezdem megszeretni ezt a nőt, de te túl idióta vagy hozzá.~ - Nekem mindegy, én ráérek. Az én világomban úgy is csak durván 30 perc telt el az eljövetelem óta, és legalább addig se kell azt az idióta Wade-t hallgatnom - válaszoltam nyugodtan.
- Akkor röviden, ha elviszi a nálam levő energiát, meghalok, a kiegyezés szerint pedig az istenek és a többi, nem lényeges, kiírtják az emberi fajt, vagyis inkább megsemmisítik a világot. Értve?
- Várjunk... szóval maga az energiaforrás? - lepődtem meg. ~Én sejtettem hogy ez lesz, mondtam is az előző részben.~ - Durrrvvaa... És milyen érzés? Szokott fájni? Hogy lehetséges ez? És honnan van a rejtett pe... Csatt - Vágtam ismét pofon magam. ~Nincs idő ilyen kérdésekre.~ Pedig még alig kérdeztem valamit.
- Nem egészen én vagyok az, de ha magának így egyszerűbb felfogni, akkor legyen. - vonta meg vállát - A rejtett penge régebbi történet, mint az energia... vagy mint mondjuk Amerika... vagy a keresztesháborúk. Bár az utóbbival inkább egyidős.
- Keresztesháborúk... - gondolkodtam el egy pillanatra. - Ja igen, az asszaszinok, tényleg. Basszus tényleg, a fickónál ott volt a templomos jel, én meg fel se ismertem! - vágtam fejbe magam. - Hogy is felejtehettem el, pedig kijátszottam az Assassin's Creed első két részét és a Revela... ~Khm, khm... Ebben a világban ez a valóság része, szóval inkább ne említsd meg az AC játékokat, vagy a korábbinál is hülyébbnek fog tartani.~ Mármint... olvastam róluk, még pár éve egy unalmasabb pillanatomban a házi könyvtárban, régi összeesküvéses könyvekben.
- Maga tud olvasni? Ez lenyűgöző, meséljen még a fantasztikus képességeiről.... - forgatta meg szemeit - Van még bármi egyéb kérdése?
- Kérdésem az mindig sok van, mert kérdezni jó dolog. ~Kivéve ha egy olyan elmebetek barom kérdez, mint te.~ - De láthatóan untatom önt velük. ~Na, végre neked is leesett a dolog.~ Bár azt szívesen venném, ha segítene a másik energiát megszerezni, ami... - néztem rá gyorsan az utaztatóra - Szintén itt van valahol, az amerikai-kanadai határ közelében. Maga jobban ismeri ezt a világot, biztos könnyebben el tudna juttatni minket oda. De ha nem, akkor ideje búcsúznom, mert Summers megint ordibálni fog velem, hogy mi tart ilyen sokáig nekem.
- Hivatkozzon rám, nekem aligha mondana ellent. - legyintett - De ha vissza tud juttatni az étteremhez, akkor elviszem magát és addig az úton kérdezhet.
- Hát, nem hiszem hogy Summers ismerné ~Honnan tudod? Lehet, hogy ő is utazott már korábban ebbe a világba.~, de rendben, visszaviszem - mondtam, azzal kinyitva az ajtót... ami előtt három templomos fazon állt.
- Jó est... - kezdtek volna bele mondanivalójukba, mire én az ijedtség hatására gyorsan kirántottam a kardom a falból, és a rögtön előttem lévőnek egy gyors mozdulattal levágtam a fejét. A mellette álló fickó rövid sokk után a pisztolyáért nyúlt, mire én könyéktől lefelé levágtam a kezét, majd a kardot a menekülő harmadik férfi hátába dobtam. Ezután pisztolyomért nyúlva egy teljes sorozatot leadtam arra, akinek az előbb lávagtam a kezét.
- Baszki - mondtam mély levegőket véve, hogy lenyugtassam magam. - Ezek miért támadnak mindig ilyen meglepetésszerűen? Azt hittem, hogy az az önök specialitása. ~Már a templomosok is kopiznak. Felháborító.~
- Attól az asszasszintól féljen a legjobban, akin nincs csuklya és a barátjának mutatja magát - konstatálta, majd kilépett mellette az ajtón és lefelé indult.
Deathwish továbbra is SB Hawk I'm Goddess című történetében baromkodik, legutóbb éppen a mű főszereplőjét próbálta átvágni, mert az utaztató szerint nála van a keresett energia, ám végül csúfosan legyőzte.
Az előző fejezet már így is a leghosszabb írásom volt, de új, számomra gigantikus rekordot sikerült felállítanom a több mint 7800 szóval! Gonodlkoztam is, hogy nem vágjam-e ketté a részt, de túlzottan egybetartozónak éreztem, meg így nagy pótlékot is kaptok a hosszú kihagyásért.
Jó szórakozást :)"
"Azt mondják, az igazság felszabadít, de engem inkább sarokba szokott szorítani." - Mark Lawrence
Mikor már mindketten a székben ültünk belekezdtem a magyarázatba.
- Nos, nem is tudom honnan kezdjem... ~Mondjuk az elejétől.~
- Mondjuk az elejétől - válaszolta a nő. ~Oké, kezdem megszeretni őt.~
- Na jó. A nevem Victor von Doom, Latvériában szüle...
*Csatt* Hirtelen jól pofán vágtam magamat. ~Azért ne ennyire az elejétől!~
- Jó, jó, akkor nem innen kezdem - válaszoltam magamnak, véletlenül hangosan. Ezt rögtön észrevettem, és gyorsan hozzátettem. - Bocsánat, csak vitába kerültem a belső hangommal. Remélem nem zavarja.
- Nem. Kérem, folytassa - mondta teljesen nyugodtan, meg se lepődve azon, hogy a fejemben lévő hanggal vitáztam. ~Mert már tisztában van vele, hogy mekkora egy idióta vagy.~
- Na szóval... Egy céget vezettem, majd egy baleset történt, ami hatására elektromos képességekre tettem szert, az arcom pedig eltorzult. Ezt próbáltam kijavítani, így kísértletezni kezdtem, míg véletlenül a szervezetembe nem került egy Wade Wilson nevű dögölnivaló balfasz DNS-es, ami hatására az elektromos erőm meggyengült, képes lettem regenerálódni, az arcom pedig még az addiginál is ocsmányabb lett. Plussz az agyamban enyhe skizofrénia következtében létrejött egy belső hang nevű idióta....
*Csatt* - Újabb pofon vágódott az arcomnak. ~Azért némi tiszteletet érdemelnék.~
- ...aki azért néha hasznos, csak érzékeny picit. Ezek után alkalmatlan lettem a cég közvetlen vezetésére, ezért az asszistensem végzi el ezeket a feladatokat ~Aki macska, de végül is ezt nem muszáj megemlíteni.~, én pedig újdonsült képességeimmel átképeztem magam bérgyilkossá, és felvettem a Deathwish nevet, mivel megfelelő összegért bárki halálos kívánságát teljesítem. ~Én még mindig azt érzem, hogy egy random hősnév generátorból szerezted a nevet. Vagy abból a Charles Bronson-filmből, amit idén rebootoltak Bruce Willis-szel.~ Aztán összetalálkoztam a magukat a Tűz harcosainak nevező csoporttal, akiket egy Starsmore nevű fickó vezet, és akik - mily meglepő - világuralomra akarnak törni. Ellenük kellett szövetkeznem Flo-val, a kollégámmal, a már említett Wilson-nal, valamint egy Kábel nevű időutazó mutánssal. A hatalomra jutásukhoz szükségük van ugyanis bizonyos energiacellákra, amiket réges-rég rejtettek el, és amiben tiszta Tesseract energia van tárolva. Ezért az utaztató nevű eszközzel - mutattam a kezemen lévő eszközre, amit korábban okosórának hazudtam - utazok világról világra, hogy megállítsam őket a cellák összegyűjtésére - asszem 10 van belőlük. És az utaztató szerint az egyik ilyen energia magánál van.
- Szóval... kellene az energia, ami nálam van. - Nyelt egyet sokamondóan, ahogy maga elé meredt. - Felejtse el, nem kapja meg. - Zárta rövidre, ahogyan felállt a székből, majd az ajtó felé indult.
- Hé! - kiáltottam, majd előszedve katanámat beledobtam az ajtóba olyan erővel, hogy az bevágódott. ~Miért, nyitva hagytad az ajtót?~ - Az a Starsmore egy pszihopata, még nálam is nagyobb kattant ürge. Már így is több ember haláláért felelt, de ha megszerzi az energiát tömeges népirtásba kezd, mindenkit bevégezve, aki nem hódol be nekik vagy nem felel meg az elveinek - és talán nem csak az én világomban, hanem multiverzumszerte! ~Ejj de szentimántális lettél bérgyilkos létedre.~ Igen, én bérgyilkos vagyok, pénzért öltem embereket, de nálam is van egy határ! - Közben az ajtó és a nő közé léptem. - Legalább azt mondja el, hogy miért nem akarja átadni az energiát.
- Röviden és inkább elmegy más energiákat keresni vagy hosszan? Én jelenleg ráérek, de lenne jobb dolgom is, mint önnel tölteni az estém, már ha megbocsát, bár amúgy sem érdekel. - igyekezett visszafogni magát, de a szarkazmus csak úgy sugárzott szavaiból.
~Hmm... Vajon Sólyomszemnek nincs véletlen egy kiadó hely az agyában? Csak mert kezdem megszeretni ezt a nőt, de te túl idióta vagy hozzá.~ - Nekem mindegy, én ráérek. Az én világomban úgy is csak durván 30 perc telt el az eljövetelem óta, és legalább addig se kell azt az idióta Wade-t hallgatnom - válaszoltam nyugodtan.
- Akkor röviden, ha elviszi a nálam levő energiát, meghalok, a kiegyezés szerint pedig az istenek és a többi, nem lényeges, kiírtják az emberi fajt, vagyis inkább megsemmisítik a világot. Értve?
- Várjunk... szóval maga az energiaforrás? - lepődtem meg. ~Én sejtettem hogy ez lesz, mondtam is az előző részben.~ - Durrrvvaa... És milyen érzés? Szokott fájni? Hogy lehetséges ez? És honnan van a rejtett pe... Csatt - Vágtam ismét pofon magam. ~Nincs idő ilyen kérdésekre.~ Pedig még alig kérdeztem valamit.
- Nem egészen én vagyok az, de ha magának így egyszerűbb felfogni, akkor legyen. - vonta meg vállát - A rejtett penge régebbi történet, mint az energia... vagy mint mondjuk Amerika... vagy a keresztesháborúk. Bár az utóbbival inkább egyidős.
- Keresztesháborúk... - gondolkodtam el egy pillanatra. - Ja igen, az asszaszinok, tényleg. Basszus tényleg, a fickónál ott volt a templomos jel, én meg fel se ismertem! - vágtam fejbe magam. - Hogy is felejtehettem el, pedig kijátszottam az Assassin's Creed első két részét és a Revela... ~Khm, khm... Ebben a világban ez a valóság része, szóval inkább ne említsd meg az AC játékokat, vagy a korábbinál is hülyébbnek fog tartani.~ Mármint... olvastam róluk, még pár éve egy unalmasabb pillanatomban a házi könyvtárban, régi összeesküvéses könyvekben.
- Maga tud olvasni? Ez lenyűgöző, meséljen még a fantasztikus képességeiről.... - forgatta meg szemeit - Van még bármi egyéb kérdése?
- Kérdésem az mindig sok van, mert kérdezni jó dolog. ~Kivéve ha egy olyan elmebetek barom kérdez, mint te.~ - De láthatóan untatom önt velük. ~Na, végre neked is leesett a dolog.~ Bár azt szívesen venném, ha segítene a másik energiát megszerezni, ami... - néztem rá gyorsan az utaztatóra - Szintén itt van valahol, az amerikai-kanadai határ közelében. Maga jobban ismeri ezt a világot, biztos könnyebben el tudna juttatni minket oda. De ha nem, akkor ideje búcsúznom, mert Summers megint ordibálni fog velem, hogy mi tart ilyen sokáig nekem.
- Hivatkozzon rám, nekem aligha mondana ellent. - legyintett - De ha vissza tud juttatni az étteremhez, akkor elviszem magát és addig az úton kérdezhet.
- Hát, nem hiszem hogy Summers ismerné ~Honnan tudod? Lehet, hogy ő is utazott már korábban ebbe a világba.~, de rendben, visszaviszem - mondtam, azzal kinyitva az ajtót... ami előtt három templomos fazon állt.
- Jó est... - kezdtek volna bele mondanivalójukba, mire én az ijedtség hatására gyorsan kirántottam a kardom a falból, és a rögtön előttem lévőnek egy gyors mozdulattal levágtam a fejét. A mellette álló fickó rövid sokk után a pisztolyáért nyúlt, mire én könyéktől lefelé levágtam a kezét, majd a kardot a menekülő harmadik férfi hátába dobtam. Ezután pisztolyomért nyúlva egy teljes sorozatot leadtam arra, akinek az előbb lávagtam a kezét.
- Baszki - mondtam mély levegőket véve, hogy lenyugtassam magam. - Ezek miért támadnak mindig ilyen meglepetésszerűen? Azt hittem, hogy az az önök specialitása. ~Már a templomosok is kopiznak. Felháborító.~
- Attól az asszasszintól féljen a legjobban, akin nincs csuklya és a barátjának mutatja magát - konstatálta, majd kilépett mellette az ajtón és lefelé indult.
