Sunshine tag

 Üdvözletem!

Ezt a posztot eredetileg múlt vasárnapra szántam, aztán már lassan most vasárnap lesz :D Hát na, van egy olyan problémám, hogy néha túlhúzom azt amit írok, emiatt pedig több idő befejezni a cikket.

A VictorSintheával nem haladtam túl jól a múlt héten, ezért úgy döntöttem, hogy egy taget hozok addig, amíg összekaparom magam. Már eleve van a piszkozatok közt elmentve pár, de olyat szerettem volna, ami kedvenc időtöltésemhez, a filmekhez kapcsolódik. Szerencsémre Abeth pont nemrég töltött ki egy ilyet, melynek Sunshine tag a címe (forrása magyarul ez a csoport, angolul pedig ez a blog), én meg gondoltam, akkor megpróbálkozok a kitöltésével nem tudva, hogy azért fogok vele szenvedni.

De akkor lássunk is bele.

KÉRDÉSEK: 

1. TÁNC - egy sorozat/film/könyv, ami táncra perdít

2. ZENE - egy sorozat/film/könyv, ami a zenére fókuszál

3. BARACK - egy sorozat/film/könyv szaftos részletekkel

4. FAGYI - egy sorozat/film/könyv, ami tele van szexi szereplőkkel

5. BARÁTOK - egy sorozat/film/könyv, ami a barátságról szól

6. UTAZÁS - egy sorozat/film/könyv, ami kalandos

7. NAPSZÚRÁS - egy sorozat/film/könyv, amit megbántál, hogy megnéztél/elolvastál

8. NYÁRI RUCI - egy sorozat/film/könyv, ami bolondos és cuki

9. SZÚNYOG - egy sorozat/film/könyv, ami felidegesített

10. NYÁR - egy sorozat/film/könyv, ami az idei nyár legjobbja volt

Egy lényeges változtatást viszont eszközöltem a dologban: kizárólag a filmekre és a sorozatokra összpontosítottam, a könyveket kihagytam a repertoárból. Ennek oka, hogy sajnos az utóbbi években eléggé megcsappant az életemben az olvasás, a korábban olvasottaknál meg néhol megkoptak az emlékeim, nem mindig jut eszembe az összes könyv amit kiolvastam - ezért is próbálom úgy 10 év pihenés után feléleszteni a Moly.hu profilom és kicsit rendszerezni a dolgokat.

1. LEGYEN TÁNC...

Mondhatom, jó kezdés, mert kevés dolog állt távolabb tőlem, mint a táncolás. Az finom megfogalmazás, hogy nem vagyok jó benne, amit mi sem mutat jobban, mint hogy általános iskolás ballagáskor azon három személy közt voltam az évfolyamban, aki nem vett részt a táncon (a szalagavatónak meg csak a szalagavatás részére mentem el). Épp ezért mozgóképben se fogyasztok nagyon ezzel foglalkozó dolgokat (bár a Fosse/Verdon tervben van, de az nagyrészt csak Sam Rockwell miatt), azért kompromisszumos megoldásként csak tudtam válaszolni.

via GIPHY

Sorozat: A Sólyom és a Tél Katonája. Mert Zemo tánca talán még nekem is menne :D

Film: Hmmm.... Amikor valami táncos filmre akartam gondolni, amit láttam is, akkor nekem egyből A nagy Gatsby jutott eszembe, a 2013-as Baz Luhrmann-Leonardo DiCaprio féle. Vizuálisan elképesztően jól néz ki, ráadásul eszközölt olyan változtatásokat, amik jobban tetszettek mint az eredeti Fiztgerald-könyv dolgai - voltak viszont olyan onnan kihagyott dolgok, amik eléggé hiányoztak. És a bulibáró DiCaprionak köszönhetően elég sok táncos jelenet volt a filmben, amikre nem mondom hogy táncra perdültem volna, de hangulatosak voltak. 

2. MUZSIKÁLIS ÉLVEZETEK

Huh, a musicalek. Egyike azon műfajoknak, amikkel nem vagyunk a legjobb barátok. Talán az a bajom velük, hogy giccses az egész összhatás, néha a zene stílusa maga ami nem jön be, és van, hogy a magyarított változatot látom, és a szöveg vagy az előadásmód nem jön be igazán (mint pont legutóbb Wonkánál). Emiatt nem is igazán fogyasztom őket olyan gyakran, de van azért olyan, amely sikeresen elnyerte a tetszésemet.

Sorozat: Gondolkodtam, hogy bedobjam Glee-t, aminek nem voltam tartós nézője, de fiatalon láttam belőle részeket a tévében... de egy aztán eszembe jutott egy másik zenei témájú sorozat. Mégpedig a Voltvalaki Hotel te szentséges szatyor mi ez hivatalos magyar cím, ez olyan, mint amikor elkezdődött a Netflix magyar lokazilása és a Stranger Things egy rövid ideig Különös dolgok címen futott Hazbin Hotel... bevezető része, ami még 2019. október 28-án került fel Vivienne "Vivziepop" Medrado YouTube csatornájára (itt a link hozzá).

A pokol hercegnője és az alvilági lényeknek megváltást ígérő hotel történetének zenéje bár nem a legnagyobb kedvencem, de egész jók - nem kicsit köszönhetően annak, hogy készült ehhez a pilothoz egy rajngói magyar szinkron egy csapat coverkészítőtől, akik fergeteges, profikat megszégyenítő munkát végeztek. És szerencsére nemrég újra feltöltötték YouTubera, úgyhogy akit érdekel, csak ajánlani tudom.

Film: Egyik kedvenc animációs filmem a Tim Burton verséből, az ő produceri felügyeletével készült Karácsonyi lidércnyomás. Ez az egyetlen musical, amelynek a dalait a filmen kívül is meghalgatom, mely nem kis részt köszönhető Danny Elfman zseniális munkájának. Közüllük a lentebb beágyazott "What's This?" a kedvencem, ami Jack Skellington Karácsonyvárosba érkezésekor hangzik el.

3. *insert Jack Black's Mario Movie-song here*

Phu, érezhettem volna mikor elkezdtem ezt kitölteni, hogy belebotlok egy-két nehézségbe. Mert bár láttam olyan filmet, amiben előkerül a szex vagy a szexualitás témaként vagy allegóriaként (pl. X-Men-filmek), de nem igazán találtam a megnézett filmjeim listáján olyat, ami kifejezetten ezekre koncentrál. És bár vannak a megnézendő produkciók közt ilyenek, mint a Sex Education vagy a Big Mouth, de ezek jelenleg nem szerepelnek előkelő helyen a várólistámon. Úgyhogy lehet picit csalókásnak tűnik amit végül válaszoltam.

Sorozat: Erről csak a Trónok harca jutott eszembe. Mondjuk ott a szexjelenetek java részére nem gondol vissza szívesen az ember.

Film: Szembejött velem anno egy 2003-as film, a Hideghegy, amit csak azért akartam megnézni, mert az általam akkor nagyon szeretett Emily Deschanel (a Dr. Csont "címszereplője") szerepelt benne durván 40 másodpercet. Aztán meglepve láttam, hogy tele van nagyszerű színészekkel, ráadásul ezért kapta Renée Zellweger az első Oscar-díját.

A történet főszereplői két szerelmespár, Inman (Jude Law) és Ada (Nicole Kidman), akiket szétválaszt az amerikai polgárháború kitörése. Inman azonban egy súlyos sebesülése után dezertál és megpróbál visszaszökni szerelméhez, az út során különböző figurákba botlik (akiket többek közt Brendan Gleeson, Philip Seymour Hoffman és Natalie Portman játszanak). Ezalatt Ada apja (Donald Sutherland) meghal, a nő pedig egyedül marad a megörökölt farmra, így felveszi segítségnek Rubyt (Zellweger) segítségnek.

Nem éreztem mesterműnek, de kifejezetten élveztem, nagy szerencsére nem ment át az egész giccsözönbe, mint több hasonszörű film. Jó volt Law és Kidman közt is a kémia, ami kellett is, mert a film egy pontján egy szenvedélyesebb közüsöléses jelenet zajlik le köztük - igen, emiatt tudtam ezt a filmet valamennyire idekapcsolni csak.

4.  A PISZTÁCIA KIFOGYOTT, CSOKOLÁDÉ NEM IS VOLT

Sorozat: Érdekes sorozat a Lost - Eltűntek. Egy nagyon jól indult misztikus sztori, J.J. Abrams nagyon ért ahhoz, hogy a jó kérdéseket hozza elő. Csakhát mikor a válaszra kerülne a sor, akkor vagy nem kapunk; vagy nem igazán jó amit kapunk; vagy olyan "megoldást" dob a néző elé, ami csak még több kérdést vet fel.

Karakterépítés szempontjából viszont az egyik legjobb produkció, egy-két karakter kivételével az összesnek jól levezették a motivációit és hogy mit miért tesz (nem véletlen, hogy Benjamin Linus még a 2017-ben írt TOP 5 kedvenc gonosztevős listámra is felkerült - abból mindjuk ma már csak az ő helyezése lenne ugyanaz), és vannak benne kifejezetten szexi szereplők is - Evangeline Lillybe például itt szerettem bele (aztán a Craig Fergusonos interjúk csak még jobban megerősítettek ebben).

Film: A teljes Charlize Theron-filmográfia (kivéve A Vadász-filmek, azoktól agyvérzést tudnék kapni). Ha viszont választani kell, akkor a 2003-as Az olasz meló, abban láttam először és nagyon szerettem anno azt a filmet.

5. "ÁJLBIDERFORJÚÚÚÚÚ..."

Sorozat: Jóbarátok.

Gyerekkoromban is gyakran néztem a sorozatot hétkoznap délutánonként, mikor éppen műsorra került, de nem sok emlékem maradt meg belőle (ami meg igen, az főleg a későbbi évadokból). Emiatt már egy ideje terveztem a sorozat teljes végignézését, amihez megvettem az összes évadot DVD-n (igen, én ilyen ódivatú barom vagyok) és tavaly le is daráltam... szép lassan, egész évre kinyújtva, nem is igazán néztem mást tavaly ezen kívül. És bár megvoltak vele a problémáim, de nagyon élveztem a legtöbb epizódot, mert bár csináltak néha a karakterek olyan dolgokat, ami idegesített (mint kábé a Ross-Rachel szerelmi szál 90%-ka), de a hat főszereplő jól ki volt dolgozva, emiatt nagyrészt lehetett velük szimpatizálni (ennek hiánya miatt van az, hogy pl. az Így jártam anyátokkalból csak egy részt tudtam teljesen végignézni). A sorozatról akartam picit írni egy Matthew Perry-nek szentelt megemlékezőcikkben, de nem tudom, hogy ennyi idő után azt még meg fogom-e írni.

Film: Eredetileg a Shreken gondolkodtam, hogy felhasználjam erre a pontra, mert valamelyest passzol... de aztán eszembe jutott egy másik film, ami jobban illik ide. Ez a James Franco rendezte A katasztrófaművész, ami Tommy Wiseau kultikusan borzalmas filmjéről, a The Roomról és annak készítéséről szól (aki esetleg még nem hallott róla, annak ajánlom a Nostalgia Critic hasonlóan kultikus videóját a filmről). A "legjobb rossz filmnek" (ami annyira kultikus, hogy tavaly jótékonykodás segítése céljából leforgatták a film remakejét Bob Odenkirkkel, ebből eddig csak egy részlet került ki) tartott produkció hátterének megismerése mellett a film sokat foglalkozik a készítő Wiseau és a film egyik főbb szerepét játszó Greg Sistero barátságáról, és hogy hogyan vészelte túl a film készítése alatti összezördüléseiket. (Amúgy simán berakhattam volna a The Roomot a 3. ponthoz is, mert abban van a filmtörténet egyik legkínosabb szexjelenete XD)

6. UTAZÁS (erre akárhogy próbáltam, nem bírtam semmit se kitalálni)

Sorozat: Ez biza megint a Lost - Eltűntek, bár annak szigete pont nem egy olyan uticél, ahova szívesen vágyna az ember :D

Film: Nekem a Gyalog galopp ugrott be erről, a Szent Grál után kutató lovagok azért elég sok helyre elutaznak főleg a nyúlon túlra , ami rengeteg vicces helyzetetet teremt. Meg hát Monthy Python társulat, akiket én imádok.

7. ÉG A FEJEM, ÉÉÉÉG...

Produkciók, amiket megbántam... Ez lehet megosztó vélemény, de én néha azt érzem, hogy bizonyos rossz filmek megnézését nem bántam meg. Lehet szadista hajlam, de az is egy élmény, még ha nem is a legjobb értelemben, ezért pl. nem bánom, hogy megnéztem az általam nem igazán kedvelt Alkonyat-szériát (amúgy fun fact, az utolsó rész már közel volt ahhoz, hogy nézhetőnek tartsam - sőt, a csavart a végén kifejezetten szerettem). Persze így is akad olyan produkció, aminek megnézése nélkül ellettem volna.

Sorozat: Sorozatok közül eddig csak kettő olyan volt, ami nekem nem jött be és a pilot után abbahagytam (meg volt az Égszakadás és a Terminátor: Sarah Connor krónikái, amikből egy-egy évadot végignéztem, de azoknál azért több pozitívumot éreztem). Ebből az Alcatraz volt az, ami kevésbé idegesített, de a megvalósításért egyáltalán nem voltam oda. 

A Lost után J.J. Abrams újfent egy misztkus sztorit tálalt, amiben 1963-ban az Alcatraz összes rabja és őre eltűnik, hogy aztán a jelenkorban kerüljenek elő, egy percet se öregedve. Az érdekes alapkoncepció azonban nem érződött annyira jól megvalósítva a bevezető részben, a szereplők se voltak annyira izgalmasak (pedig a színészek közt volt a Lost Hurley-je, Jorge Garcia és Sam Neill is) és nem vonzott annyira, hogy folytassam (valszeg nem véletlen, hogy egy évad után kaszálták).

De még mindig jobb volt, mint a másik sorozat, amiről majd egy másik pontban írok...

Film: Egyszerű lenne ehhez a ponthoz bevágni A szürke szarka szemérmetlen szarakodásait, a kultikusan borzalmas filmet, de nem csak az volt az egyetlen produkció, ami égető fájdalmat hagyott bennem. Sőt, van egy "vígjáték" mely egy szinten mozog vele, sőt, visszatekintve néha jobban kínzott, mint Jamie Dornan legfájdalmasabb dialógusai - mert ahogy azt sokan mondták már, egy rossz dráma még lehet vicces, de egy rossz vígjáték az menthetetlen.

És számomra a Nagyfiúk 2. egy kifejezetten fos vígjáték.

Korai tinédzserkoromban kifejezetten szerettem Adam Sandler komédiáit, pont abban a korosztályban voltam, aki röhögött a fingós-szexes-hányós poénjain (azóta szerencsére felnőttem) - de az első Nagyfiúk volt az a filmje, amit már akkor se szerettem. Viszont annak még volt valami cselekményszerűsége, meg rendesen érzelmes részei, de a második rész már csak szimplán Sandler és baráti köre marhulásai. Emiatt az egész elképesztően kaotikussá válik, amit még menteni lehetne, ha a film legalább vicces lenne... de nem az, ó nem. Annyira nem az, hogy a kábé másfél órás filmet úgy három óra alatt néztem végig, mert néhol percenként kellett leállítanom, hogy ne kaparjam le az arcom a kínosságtól. Messze az egyik legrosszabb film, amit valaha láttam.

(És volt egy társaság, akik kísérleti céllal egy éven keresztül minden nap újranézték ezt a filmet. Hatalmas tisztelet a tűröképességükért, én akkor se bírnám megcsinálni, ha fizetnének érte.) 

8. FORRÓ ÉVSZAKBAN HORDOTT RUHÁZAT

Sorozat: A Blunt Talk nem igazán felel meg a klasszikus "cuki" jelzőnek, de számomra nagyon imádnivaló a sorozat. A Patrick Stewart Walter Bluntja által vezetett hirműsoros csapat minden tagjának megvannak a maga problémái és furaságai, de összességében szeretni való karakterek, akik szépen összetartják magukat. A sorozatról amúgy írtam még anno egy élménybeszámolót a blogra, itt lehet megnézni.

Film: Gondolkoztam, hogy megint felhozzam-e, főleg, hogy rég láttam és nem tudom, hogy egy újranézéssel romlana-e az élmény... de ez nekem a Gyilkos páros.

Sam Rockwell generációja egyik legtehetségesebb karakterszínésze (kevés megérdemeltebb Oscar van, mint amit ő kapott a Három óriásplakátért), nagyon jól áll neki a kattant bérgyilkos szerepe, aki olyanokra vadászik, akik másokat akarnak megöletni. Anna Kendrick meg a nagybetűs CUKI, egy végtelenül aranyos nő, a kettejük párosítása pedig egy hibáktól nem mentes, de mindenképpen szórakoztató filmet eredményez.

9. SZEMÉT VÁMPÍRBOGÁR

Sorozat: Az Alcatraz mellett a másik sorozat, ami nem foglal el túl előkelő helyet a szívemben, az az X csapat. A címből már lehet sejteni, hogy ez az X-Men csapatának szegényes másolata - amit ráadásul maga a Marvel (!) csinált -, alkotója pedig az az Avi Arad, aki bőszen dolgozik a Sony kiherélt, Pókember nélküli Pókember-univerzumán, és neki köszönhető részben hogy A csodálatos Pókember 2. az a kaotikus koszhalmaz lett, ami. És ez a sorozat se jobb, azon kívül, hogy átjárja a 2000-es évek műsorainak hangulata és kliséhalmazai, a színészi játék is kifejezetten pocsék. Nem véletlen, hogy a bevezető rész után egyből kaszáltam.

Film: Úgy hozták a dolgok, hogy ehhez a ponthoz mindkét dolog amit hoztam, Marvel témájú. Készült sajnos rengeteg rossz film a kiadó karaktereiből (nem egy sajnos a közelmúltban is), viszont van egy, ami különösen idegesített és a mai napig a valaha készült egyik legrosszabb szuperhősfilmnek gondolom.

Ez pedig az 1990-es Amerika kapitány.

A sztori borzalmas, a vizuális megvalósítás pocsék, Steve Rodgers egy kicseszett barom, a Vörös Koponya meg durván 2 percig hű a nevéhez, utána plasztikai műtéten esik át - ami után rondábbul néz ki, mint előtte. Bár van néhány jelenete, ami olyan rossz hogy az már jó (megint csak tudom ajánlani a Nostalgia Critic videóját), de többségében inkább annyira rossz, hogy azt nézni is szenvedés. 

10. NYÁR VAN NYÁR RÖPKE LEPKE SZÁL....

Sorozat: Mint fentebb, az 5. pontál említettem, tavaly sorozatok közül a Jóbarátok volt az egyetlen, amit néztem, így erre sajnos nem tudok mit mondani. De a filmre, ó a filmre....

Film: Ez gondolkodás nélkül a Pókember: A Pókverzumon át (illetve jó, egy picit el kellett gondolkoznom azon, hogy ezt nyáron láttam-e). Már az első rész, az Irány a Pókverzum is ott van számomra nem csak a legjobb szuperhősfilmek, de a legjobb animációs filmek közt is, a folytatás viszont kilómétereket tesz rá. A sztorit jól szövik haha, érted, szövik tovább, a főbb karakterek mind egyediek és érdekesek, de a látvány... ó, a látványvilág, az valami gyönyörű, minden egyes képkockája egy kicseszett festménnyel ér fel (szomorú mondjuk, hogy Phil Lord mennyire kihajtotta az animációs szakembereket érte). Megérdemelte volna az Oscart.

Ez lett volna hát az én listám. Nem lettem vele teljesen elégedett, de hát ugye kicsit sárga, kicsit savanyú, de az enyém.

 A következő cikk már mindenképp Deathwish tematikájú lesz, addig is sziasztok!