Thor: Ragnarök(Thor: Ragnarok)
Rendező(k): Taika Waititi
Író(k): Eric Pearson, Craig Kyle, Christopher Yost
Főbb szereplők: Chris Hemsworth, Tom Hiddlestone, Cate Blanchett, Tessa Thompson, Mark Ruffalo, Idris Elba, Karl Urban, Jeff Goldblum, Taiki Waititi, Anthony Hopkins, Benedict Cumberbatch
Eredeti megjelenés: 2017. november 3.
Magyar bemutató: 2017. november 1.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Én régóta vagyok rajongója a Marvel-filmeknek, és nagyjából mindegyiket nagy örömmel és buzgón vártam - ám a Thor: Ragnarök ez alól kivétel volt. Már az első kiszivárgott anyagoknál unszimpatikus volt a film, aztán megjelent az első előzetes... és szívem szerint kimentem volna a moziból arra az időre, amíg azt vetítették, mert egyszerűen nem jött be. Az egyedüli okok ami miatt vártam ezt az alkotást, az a gladiátor Hulk és Doctor Strange kameója volt. Félve ültem hát be két hete a vetítésre, hogy talán megérkezett az első olyan Marvel Filmes Univerzumos-film, ami nem fog tetszeni. Szerencsére ez végül nem történt meg.
A történet szerint az Ultron kora óta Thor (Chris Hemsworth) járja a világot, hogy megakadályozza az álmaiban előjövő Ragnarököt, az asgardi világvégét - meg hogy a végtelen kövek nyomába eredjen, ám utóbbival nem jár sikerrel. Aztán leleplezi drágalátos öccsét, Lokit (Tom Hiddlestone), aki Odinnak álcázva uralkodott Asgardon, majd apjuk után erednek, aminek végkifejleteként kiszabadul Hela (Cate Blanchett), a halál istennője, hogy átvegye Asgard irányítását és meghódítsa a világot. Thor ezt nem hagyná, ám Hela szépen összetöri a Mjönirt, majd Thor az univerzum szeméttelepének is nevezett Sakaaron találja magát, ahol szépen elkapja a 142-es (aki Tessa Thompson, és aki egy egykoron valkűr volt, vagyis egy női asgardi harcos). Ezután a bolygó uralkodójának, a Nagymesternek (Jeff Goldblum) gladiátora lesz, ám ő szökni próbálna, közben pedig az arénában összecsap Hulkkal (Mark Ruffalo) is.
Én sose rajongtam annyira a Thor filmekért. Se a Thor-t, se a Thor: Sötét világot nem tartottam rossz filmnek, de egyik se tudott olyan szinten bevonzani. Ez a harmadik résznek se sikerült, de ennek ellenére egy egész jó film volt, és szerintem a trilógiában talán a legjobb.
A történet menete a Zsivány Egyesre emlékeztetett: az eleje gyenge volt és picit jobban pörgött a kelleténél, a közepe fele viszont kezdett elfogadható lenni - ám még ekkor is azt éreztem, hogy az eddigi leggyengébb MFU-film lesz, lekörözve ezzel a Vasember 2-t. Aztán jött a finálé... ami olyan szinten epikusra sikeredett, hogy az valami zseniális. Féltem, hogy egy alapvetően sötét történetet megint humorosra csinálnak meg, de szerencsére ismét jól működött a humor és a dráma együtt, nem vált komolytalanná a film.
Az akció elfogadható volt, a film elején és a végén teljesedett ki igazán (meg persze a gladiátor harcnál), Thor még a pörölye nélkül is tudott zúzni. (Bár a Hulk vs. Fenris, az óriásfarkas harc nekem nem lett annyira izgalmas.)
A zene... Mark Mothersbaugh, A Lego-kaland, a Hotel Transylvania-filmek és a Parkműsor zeneszerzője jól végezte dolgát, bár annyira kiemelkedően jó zenét nem szerzett, az egyetlen ilyen az előzetesben is felhangzó Immigrant Song volt a Led Zeppelintől.
És akkor a karakterek:
A Thor első részébe tekintve talán a villámlás istene ment át a legnagyobb jellemfejlődésen - persze csak Tony Stark után -, a filmben ráadásul még hőn szeretett pörölyét is elveszti, ami nélkül nem igazán érzi soknak magát, ám így is népe segítségére menne, hogy megmentse Asgardot, aminek aztán pont ő indítja be a pusztulását.Aztán a film végén végre elfoglalja jogos helyét mint az asgardiak királya - és még szemtelenkedik is. Hemsworth továbbra is tökéletes a szerepre.
Aztán ott van Loki, akit a legjobb Marveles gonosznak tartanak - bár szerintem nagyrészt azért, mert a legtöbb női néző belezúgott Tom Hiddlestone-ba. Én bírtam a karaktert az első Thor filmben, még együtt is tudtam érezni vele, ám a Bosszúállókban és a Thor: Sötét világban néha olyan szinten ripacskodott, ami már irritált. Szerencsére itt ezt visszavették, és számomra újfent elviselhető karakter lett.
Két év után Bruce Banner-t is viszont látjuk, aki immár 2 éve Hulkká változva éldegél a bolygón, ahonnan nincs kedve elmenni, mert itt végre szeretik. A 2 év alatt végre elkezdett beszédórákat is venni, bár a fogalmazásával még vannak gondok - de persze nem is ezt várjuk el tőle, hanem hogy zúzzon, amit továbbra is remekül csinál.
Az új karakterek közül Tessa Thompson Valkűrje (akit emlékeim szerint a film során soha nem hívnak Valkűrnek, csak a csapatot, aminek tagja volt) tetszett a legkevésbé. Nem az zavart, hogy megváltoztatták a karaktert (aki a képregényekben fehér és szőke) és megértettem a motivációit is, nem is tartom nagyon rossz karakternek - de egyszerűen ő vette át Lokitól az irritáló szerepkört, és néha nagyon erőltetettnek éreztem az egész karaktert.
A Nagymesternél szerencsére nem volt ilyen: a Gyűjtő testvére, a magát folyton fényező fickó szerepét láthatóan élvezte Jeff Goldblum, ennek köszönhetően pedig mi is.
A legjobb karakter azonban kétségkívül a szegény ember Lénye, a Planet Hulk-ból átemelt Korg volt, aki rengeteg remek poént kapott - és akinek nem mellesleg a rendező adta a hangját.
Térjünk át a főgonoszra: Helára, a halál istennőjére, egyben az MFU első női főgonoszára és Thorék nővérére - mert furán jött volna ki, ha meghagyják Loki lányának. Nem vártam, hogy egy eszméletlenül kidolgozott karakter legyen, de azért amit lehetett valamelyest kihoztak belőle. Nem volt nagy szám, de jobb volt mint az előző Thor-film Malekith-je. Bár Cate Blanchett hangja néha bántotta a fülemet.
Ellenben Skurge egészen kidolgozott volt, legalábbis én annak éreztem. Kénszerből állt át Helához, hogy annak pribékje legyen, és néha látni lehetett az arcán, hogy nem sok kedve van ezt csinálni. Aztán a végén a helyes útra lép és mészárolgat kicsit a géppisztolyaival.
A filmben felbukkant még egy zseniális kameó erejéig Cumberbatch Doktor Strange-je (az ő és Loki találkozása is remek volt) és persze Stan Lee aki most a dilis borbélyt játszotta, aki túl sokat vágott le Thor hajából. Emellett egy jelenet - és Thor néhány látomásszerűségének - idejére felbukkant Anthony Hopkins Odinja, kisebb szerepben visszatért Idris Elba Heimdallja, valamint felbukkant a három harcos is csak azért, hogy lássuk őket meghalni, ebből kettőt ráadásul harc nélkül, Sifet viszont kihagyták sajnos (ahogy azt is sajnálom, hogy nem ebben a filmben hozták vissza a Vörös Koponyát, szerintem pont jó alkalom lett volna). És volt egy színházi darab is Loki haláláról Sam Neillel, Matt Damonnal és Chris Hemsworth testvérével, Liam Hemsworthhel, ami szintén eszméletlenre sikeredett.
A stáblista utáni jelenetek: azt hiszem a Marvel elkezdett egy sémát kialakítani ezeknél. Az első stáblistás jelenet fontos részletet takar az egyik következő MFU-filmre - momentán végre elérkeztünk a Végtelen háborúhoz, ugyanis Thorék a Föld fele menet belebotlanak Thanos hadihajójába, a Szentély II-be -, míg a második feleslegesen végignézeti veled az egész stáblistát, hogy aztán a képedbe nevessen - Nagymester próbálta menteni magát a Sakaar-on kitört forradalomból -, de utóbbi szerencsére nem volt olyan agyzsibbasztó, mint a Pókember: Hazatérésnél.
Röviden: A kémhez hasonlóan unszimpatikus volt eleinte nálam ez a film, de aztán megnézve pozitív meglepetésben volt részem. Még vetítik a mozik, szóval akit érdekel az nyugodtan tekintse meg, nem fogja megbánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése