Hát igen, a legutóbbi történet óta eltelt 1 hónap, a Deathwish új része viszont picit késlekedik, úgyhogy helyette inkább lesüllyesztettem az agyi szintemet és elkészítettem az 1 éve elkezdett Ica kacsa kalandjai szösszenet 3.fejezetetét.
Jó szórakozást :)
Másnap reggel Ica ébredezni kezdett. Utolsó emléke az volt, hogy az irányíthatatlan robogóval éppen egy háznak mentek neki... azután elájult.
Aztán mikor felébredt egy ágyban találta magát. Egyszerű ágy volt fehér matraccal és ágyneműhuzattal. Olyan fehér volt, hogy ha Ica csőre nem sárga lenne simán beleolvadt volna a környezetbe.
A szoba nem volt túl nagy - igazából csak egy ágyból, egy vele szemben lévő asztalból, egy jobb oldalt lévő gardróbból és egy bal oldalt lévő fekete éjjeliszekrényből állt. Utóbbin Fred hevert, aki szintén be volt takarva valamiféle rongyszerűséggel. A mutatója mozgott és kattogó hangot adott ki, tehát nem volt semmi baja.
Ezt jelezte az is, hogy hirtelen csörögni kezdett, mivel éppen 6 óra volt.
-Mi a... - kelt fel Fred a saját csengésére, majd félálmosan körbenézett a helységben. - Hol a francba vagyunk?
-Ez egy nagyon jó kérdés. Csak éppen nem a legjobb személynek tetted fel - mondta Ica, miközben a szekrény felé nyúlt és lenyomta Fredet - vagyis olyan dolgot tett, amit jó pár éve nem. - Mert én se tudom hogy hol vagyunk.
-Biztos helyen - válaszolta valaki a szoba ajtaja felöl. Mindketten a hang irányába fordultak, és ekkor megláttak egy macskát, aki valamiféle kapucni ruhában állt az ajtóban. - Pontosabban a házban, amivel nekimentetek a robogóval. De ne aggódjatok, nem esett komoly bajotok.
-És mi van a robogóval? - kérdezte aggódva Ica, hiszen mindennél jobban szerette a motort - na jó, a lustálkodásnál és a kajánál nem jobban.
-Nem esett komolyabb baja, néhány alkatrészt ki kellett cserélni és új vázat kellett rá rakni, de jobb mint új korában - válaszolta a macska, majd mosakodott egy picit. Ezután jutott eszébe hogy be se mutatkozott. - A nevem Isa és egy ősi macskarend tagja... de miért itt beszélgetünk? Gyertek reggelizni - azzal kilépett az ajtóból. Ica és Fred feltápászkodtak és követték őt az ebédlőbe.
Az ebédlő se volt nagy szám: egyszerű kis szoba, a közepén egy asztallal, körülötte 5 székkel. Mindhárman helyet foglaltak, majd Isa az asztalon előtte heverő csengővel csengetett, mire betopogott a szobába egy pingvin, kezében egy nagy tálcával.
-És ö ki? - tekintett Ica az elegánsan kinéző madárra.
Jó szórakozást :)
Másnap reggel Ica ébredezni kezdett. Utolsó emléke az volt, hogy az irányíthatatlan robogóval éppen egy háznak mentek neki... azután elájult.
Aztán mikor felébredt egy ágyban találta magát. Egyszerű ágy volt fehér matraccal és ágyneműhuzattal. Olyan fehér volt, hogy ha Ica csőre nem sárga lenne simán beleolvadt volna a környezetbe.
A szoba nem volt túl nagy - igazából csak egy ágyból, egy vele szemben lévő asztalból, egy jobb oldalt lévő gardróbból és egy bal oldalt lévő fekete éjjeliszekrényből állt. Utóbbin Fred hevert, aki szintén be volt takarva valamiféle rongyszerűséggel. A mutatója mozgott és kattogó hangot adott ki, tehát nem volt semmi baja.
Ezt jelezte az is, hogy hirtelen csörögni kezdett, mivel éppen 6 óra volt.
-Mi a... - kelt fel Fred a saját csengésére, majd félálmosan körbenézett a helységben. - Hol a francba vagyunk?
-Ez egy nagyon jó kérdés. Csak éppen nem a legjobb személynek tetted fel - mondta Ica, miközben a szekrény felé nyúlt és lenyomta Fredet - vagyis olyan dolgot tett, amit jó pár éve nem. - Mert én se tudom hogy hol vagyunk.
-Biztos helyen - válaszolta valaki a szoba ajtaja felöl. Mindketten a hang irányába fordultak, és ekkor megláttak egy macskát, aki valamiféle kapucni ruhában állt az ajtóban. - Pontosabban a házban, amivel nekimentetek a robogóval. De ne aggódjatok, nem esett komoly bajotok.
-És mi van a robogóval? - kérdezte aggódva Ica, hiszen mindennél jobban szerette a motort - na jó, a lustálkodásnál és a kajánál nem jobban.
-Nem esett komolyabb baja, néhány alkatrészt ki kellett cserélni és új vázat kellett rá rakni, de jobb mint új korában - válaszolta a macska, majd mosakodott egy picit. Ezután jutott eszébe hogy be se mutatkozott. - A nevem Isa és egy ősi macskarend tagja... de miért itt beszélgetünk? Gyertek reggelizni - azzal kilépett az ajtóból. Ica és Fred feltápászkodtak és követték őt az ebédlőbe.
Az ebédlő se volt nagy szám: egyszerű kis szoba, a közepén egy asztallal, körülötte 5 székkel. Mindhárman helyet foglaltak, majd Isa az asztalon előtte heverő csengővel csengetett, mire betopogott a szobába egy pingvin, kezében egy nagy tálcával.
-És ö ki? - tekintett Ica az elegánsan kinéző madárra.
-Ő az inasom - válaszolta Isa. - Jól képzett, aranyos és nem drága: csupán halat és cukorborsót kér fizetségnek - miközben ezt mondta a pingvin mindenki elé letett egy-egy szendvicset és egy pohár tejet. - Köszönöm, B.
Miután B kiment mindhárman nekiláttak a reggelinek. Közben Isa megkérdezte:
-Tulajdonképpen mi járatban vagytok errefelé?
-Hát... - kezdett bele Fred. - Őszintén szólva csak random elindultunk valamilyen irány fele, és ha a reggelit befejeztük akkor nem is zavarunk tovább és folytatjuk az utat.
-Nem sürgős - monda Ica, aki egy falásra megette a szendvicset (már csak azért is, mert nincs foga amivel megrágja), és akinek tetszett jelenlegi helyük. Ám Fred nem akarta, hogy máris vége legyen az útnak, ezért oldalba vágta Icát. - Jólvan, ezután indulunk. De nem is tudom mivel tudnánk meghálálni.
-Nos, lenne egy dolog - mondta Isa mintha csak erre várt volna. Felált a széktől, Icáékhoz lépett és egy táskát adott nekik. - Ebben a táskában rendünknek fontos dolgok vannak, ezért ősi ellenségeink, a nyulasok régóta vadásznak rá, és kémeink jelentése szerint a közelben tanyáznak. El kell vinnetek ezt a főhadiszálásunkra, a cím egy papíron van a táskában. Ha kérdeznék mondjátok, hogy Isa küldött benneteket.
Ica és Fred épp csak elgondolkodtak a dolgon, mikor is robbanás hangja hallatszott, B pedig gyorsan betotyogott az ebédlőbe. - Jönnek a nyulak! Jönnek a nyulak!
-A fenébe, még a reggelit se várták meg - dühöngött Isa, majd átnyújtott a táska mellé egy kulcsot. - A robogód kulcsa, ott van a garázsban. Siessetek! - azzal elindult a bejárat felé, miközben mancsai alatt aktiválta a rejtett karmait.
Nem kellett kétszer mondani, Ica és Fred nyomban futásnak eredtek remélve, hogy valahogy majdcsak megtalálják a garázst. Úgy fél percnyi keresgélés után meg is találták a helységet, melynek közepén ott állt a robogó ami szebb volt, mint újkorában. Ica sokáig gyönyörködött volna a látványban, de újabb robbanás hangjai zavarták meg őket, így gyorsan felpattant rá, beindította és tövig nyomta a gázt. Arról már megfeledkezett, hogy talán a garázskaput is ki kellene nyitni.
Szerencsére Frednek több esze volt, így indulás előtt gyorsan megkereste a garázskapu távirányítóját, és induláskor az épp időben kinyílt, és a robogó kiszáguldott a házból, melyen azóta több lyuk is keletkezett. Visszatekintve még látták, ahogy Isa rejtett karmaival szabdalja a piros ruhás nyulakat, miközben B a reggeli felszolgáló tálcával csapdossa fejbe őket.
-Na, végre lett úticélja is az egész utazásnak - mondta Ica. - Ami...
-Nézem - mondta a hátul ülő Fred, aki előkereste a táskából a papírt amin a cím van. - Hát mi más, mint Wahington. Ami innen jó pár mérföld.
Ezzel folytatódott az utazásuk, amin számtalan nehézségbe ütköztek még. De ez már a következő részekben jön el.
Miután B kiment mindhárman nekiláttak a reggelinek. Közben Isa megkérdezte:
-Tulajdonképpen mi járatban vagytok errefelé?
-Hát... - kezdett bele Fred. - Őszintén szólva csak random elindultunk valamilyen irány fele, és ha a reggelit befejeztük akkor nem is zavarunk tovább és folytatjuk az utat.
-Nem sürgős - monda Ica, aki egy falásra megette a szendvicset (már csak azért is, mert nincs foga amivel megrágja), és akinek tetszett jelenlegi helyük. Ám Fred nem akarta, hogy máris vége legyen az útnak, ezért oldalba vágta Icát. - Jólvan, ezután indulunk. De nem is tudom mivel tudnánk meghálálni.
-Nos, lenne egy dolog - mondta Isa mintha csak erre várt volna. Felált a széktől, Icáékhoz lépett és egy táskát adott nekik. - Ebben a táskában rendünknek fontos dolgok vannak, ezért ősi ellenségeink, a nyulasok régóta vadásznak rá, és kémeink jelentése szerint a közelben tanyáznak. El kell vinnetek ezt a főhadiszálásunkra, a cím egy papíron van a táskában. Ha kérdeznék mondjátok, hogy Isa küldött benneteket.
Ica és Fred épp csak elgondolkodtak a dolgon, mikor is robbanás hangja hallatszott, B pedig gyorsan betotyogott az ebédlőbe. - Jönnek a nyulak! Jönnek a nyulak!
-A fenébe, még a reggelit se várták meg - dühöngött Isa, majd átnyújtott a táska mellé egy kulcsot. - A robogód kulcsa, ott van a garázsban. Siessetek! - azzal elindult a bejárat felé, miközben mancsai alatt aktiválta a rejtett karmait.
Nem kellett kétszer mondani, Ica és Fred nyomban futásnak eredtek remélve, hogy valahogy majdcsak megtalálják a garázst. Úgy fél percnyi keresgélés után meg is találták a helységet, melynek közepén ott állt a robogó ami szebb volt, mint újkorában. Ica sokáig gyönyörködött volna a látványban, de újabb robbanás hangjai zavarták meg őket, így gyorsan felpattant rá, beindította és tövig nyomta a gázt. Arról már megfeledkezett, hogy talán a garázskaput is ki kellene nyitni.
Szerencsére Frednek több esze volt, így indulás előtt gyorsan megkereste a garázskapu távirányítóját, és induláskor az épp időben kinyílt, és a robogó kiszáguldott a házból, melyen azóta több lyuk is keletkezett. Visszatekintve még látták, ahogy Isa rejtett karmaival szabdalja a piros ruhás nyulakat, miközben B a reggeli felszolgáló tálcával csapdossa fejbe őket.
-Na, végre lett úticélja is az egész utazásnak - mondta Ica. - Ami...
-Nézem - mondta a hátul ülő Fred, aki előkereste a táskából a papírt amin a cím van. - Hát mi más, mint Wahington. Ami innen jó pár mérföld.
Ezzel folytatódott az utazásuk, amin számtalan nehézségbe ütköztek még. De ez már a következő részekben jön el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése