Ezúttal nem egy korábbi történet vagy annak felújított változata kerül ki a blogra, hanem egy teljesen új sorozatba kezdek. Ezt humoros történetnek szánom, hasonlóan a Deathwish-ez, bárt attól valamelyest eltérően.
Jó szórakozást :)
Január 5, csütörtök
Kedves naplóm
Egy hete még nem hittem volna, hogy egyszer belég fogok írni. Itt, a HYDRA-nál nem nagyon szeretünk naplót használni, mivel a naplóba általában belső gondolatainkat, titkainkat írjuk, és ezek rossz kezekbe kerülve szörnyű csapást jelentenek ránk. De én kivételes eset vagyok.
Az utóbbi időben úgy ítélték meg, hogy kissé agresszívan állok a kollégáimhoz, és sok testi sértéses eset van már a rovásomon. Szerintem meg csak a HYDRA túl sok faszkalapot kezdett alkalmazni az utóbbi időben.
A sok gondom ellenére viszont hasznos ügynöknek számítok, ezért végül a támaszpontom pszihológusa odaadott nekem, azzal a kvázi paranccsal hogy: vagy írni kezdek beléd vagy agymosásnak vetnek alá. És mivel én szeretem az agyamat ezért inkább elkezdtem beléd írni.
Nemrég köszöntött be az új év, de a Karácsonyfát már tegnap össze kellett raknunk, az is csoda, hogy a parancsnok eddig állva engedte hagyni a fát. Mindig utálkozva nézett rá, próbált nem sokáig egy helyen tartózkodni vele, egyszer pedig titokban éjszaka fel akarta gyújtani - de helyette végül ő szenvedett másodfokú égési sérülést.
Sokan nem értették hogy mi ez a fautálat, mi olyan irritáló a feldíszitett ünnepi fában neki, de aki elég ideje itt dolgozik és utánanéz titokban a parancsnoknak - akinek nevét inkább nem írom beléd, mert Dempsey parancsnok nem örülne ha rossz kezekbe kerülve megtudnák belőled a nevét; főleg a második keresztneve, az Orson miatt, gyűlöli azt a nevet, még az adatbázisba is 10-es szintű titkosítás alatt szerepel, nehéz is volt kideríteni - akkor tudhatja, hogy a fa arra emlékezteti: a családja helyett már megint egy csapat balfasszal kell együtt töltenie a Karácsonyt. Semmi bajunk, ezzel, megértjük őt és lényegében mi is így érzünk néha egymással. Igen, nagyszerű egy család ez.
Az én családom amúgy annyira nem hiányol: apám és anyám, akiknek Kansas-ben van egy kis házuk még mikor ki se pakoltam a cuccaim hogy átköltözzek a támaszpontra, már bérbe adták a szobámat egy ukrán építésznek, aki lenyúlta a vekkerem és 3 évfolyamnyi magazint is a személyes holmijaimból (még szerencse, hogy 10 évig gyűjtöttem a magazint, így maradt még jó pár szám). Akad még egy bátyám, Henry, aki kereskedelmi igazgatóként dolgozik, és bár látszólag támogatott, valójában csak azt érdeklődte, hogy a maradék dolgaim közül melyiket adhatja el; valamint ott van a húgom, Rachel, az ő reakcióját nem tudom, ugyanis azóta nem beszéltem vele, hogy megtudtam: szereti az Alkonyatot. Azért ennyi ízlésem nekem is van.
Hát igen, sajnos nem vagyok valami zseniális kapcsolatban velük, igazából az egyetlen aki tényleg megsiratott az Cleveland, a szüleim kutyája, de ő is lehetséges hogy azért, mert én hoztam a kedvenc kutyakajáját.
És hogy itt milyen? Hát, nem sokkal jobb. A bázisunknak, aminek helyét nem árulhatom el (pedig elég szép innen a kilátás a Nagy-sóstóra) közel 120 embernek ad otthont, ennek java része technikus vagy közönséges katona, összesen 15 ügynök van - köztük persze én -, ebből pedig 11 orbitális balfasz. Velük nem igazán jövök ki, sőt, pár testi sértéses esetet is miattuk köszönhetek. Nagy részük messzire el is kerül, a maradik 4 emberrel vagyok jóban... vagyis valami olyasmi.
Köztük van Ralph, a robbantás nagy mestere, akinek hiányzik a bal kezéről a kisujj. Folyamatosan azzal henceg, hogy egy nagyon veszélyes és győzedelmes küldetésben vesztette el, valójában mind tudjuk, hogy a parancsnok vágta le, amiért a célszemély helyett véletlen az ő kocsiját robbantotta fel, mert hasonló volt a színük és a márkájuk.
Aztán ott van még Steve, a mesterlövész, aki 3 méterről lelövi a légy bal oldali szárnyát - néha meg a két centire előtte lévő gödröt se veszi észre - , Katherine, a küzdősportok nagy mestere, és aki folyton ridegnek mutatja magát - valójában pedig éjszaka titokban macskás videókat néz - , és persze a nagy haverom, Matthew, aki nehézsúlyú bokszbajnok volt, amíg ki nem harapta az egyik ellenfele torkát, és aki állítólag egy nap alatt végignézte A gyűrűk ura trilógia bővített kiadását bárminemű szünet nélkül.
Szóval igen, ők azok az embereket, akiket esetleg barátnak tekinthetek.
Azt hiszem kezdek fáradt lenni, nem is hittem hogy ennyire megerőltető egy napló írása. Na, de holnap is lesz nap, ráadásul izgalmas is lesz, mert kiküldenek minket gyakorlatozni a terepre. Addig is szép éjszakát neked, kedves naplóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése