-Itt fáj? - kérdezte Liho miközben mellkasomat párnázott mancsaival, pontosan ott, ahol a benganagy fickó megütött.
-Áúcs... Igazság szerint az egész fáj - mondtam neki küszködve, hiszen a csávóval való kűzdelem még mindig eléggé megviselt.
-Nos, talán nem fájna, ha nem mentél volna oda - hányta a szememre. - Nem azt mondtad anno, hogy decemberben sose vállalsz munkát?
-De, csakhogy decemberben még nem kellett sose idegesítő unokatestvért elviselnem - adtam ki magamból a fáradt gőzt. ~Elég fáradt lehetett már az a gőz, ha csak ennyi jött ki belőle.~
-Jaj, ne piszkáld már Bobot - kelt ismét a védelmébe számomra érthetetlen okokból. - Igen, néha okoz gondokat ~"Néha"? Ez neki a létformája.~, de alapvetően egy jószívű srác, aki felnéz rád és tisztel téged.
Épp arra készültem, hogy rávágjak valamit Bobról, mikor is hirtelen betört az ajtó és gyors léptek jelezték, hogy valakik közelednek felénk.
-Ohó, megjött a Mikulás, hogy ajándékot csempésszen a kifényezett cipőmbe? Mert az ma van, nem? Vagy holnap lesz? Vagy már Karácsony van? Esetleg Húsvét? ~Kezdünk belezavarodni az író késéseibe.~
Ekkor hirtelen betoppantak érkezőink, két zöldes-sárgás fickó, kezükben fegyverrel.
-Az adatokért jöttünk - tértek rögtön a lényegre, még annyit se mondtak, hogy a "HYDRA-tól jöttünk". ~Talán mert a kinézet és az adatok miatt egyértelműnek kéne le... HAPCI!~ Egészségedre. Azért remélem ez nem fog végig lenni így a történet folyamán.
-Ezt értem, de miért kellett betörni az ajtót? Nyitva volt - világosítottam fel őket, de szerencsére az legalább nem kerül annyiba, mint a fal.
-Én megmondtam! Megmondtam, hogy felesleges betörni! - kiáltotta az egyik a másiknak, majd tarkón is csapta őt. - A hulláról készült képet megkaptuk ~És mikor készítettük azt a fotót? Merthogy az előző részben egy ilyen rész se volt. Vagy lefagyasztottuk az időt és... HAPCI! Na jó, tényleg ideje lenne kigyógyulnom ebből.~, de még tartozik az ellopni kívánt adatokkal is.
-Persze, tessék - mondtam és azonnal át is nyújtottam nekik a pendrive-ot. Azok kissé meglepődtek - gondolom, nem ilyen segítőkész emberekhez szoktak - majd átvették és megköszönték.
-Amúgy Sin hogy van? - kérdeztem rá drága főnöknőjük állapotára.
-Menstruál - mondtak egyszerre nagyot sóhajtva, és ezzel ki is fejezték minden szenvedésüket. Épp indulni készültek, amikor megjelent a drága jó Bob, kezében egy fegyverrel.
-Ájj betolakodók! Nem loptok el tőlünk semmit!- rohant rájuk ordítva, mire az egyikük egy erős ütést mérve rá rögtön a földre terítette.
-Öööö.... bocsesz, asszem - mondta a Bobot leverő ügynök a fejét vakarva.
-Hálás köszönetem - mondta örömködve, mire én lettem tarkón vágva Liho által. - Na, hamarosan rendbe jön, egy ilyen erejű ütés még nem okoz nagy problémát.
Ezután a két fickó amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott is, én meg felkaptam Bobot és a kanapéra fektettem.
-Remélem a HYDRA-sok jól ellesznek az AIM számlázási adataival és nem veszik észre a hiányosságokat - mondtam mosolyogva, miközben zsebemből előhúztam egy másik pendrive-ot.
-Várj... nem az összes adatot adtad oda? - kérdezte meglepetten Liho.
-Ja, mert miközben kutakodtam köztük nem egy olyan szinten titkosított dolgot találtam, amit még nekem se sikerült feltörnöm. És ettől bizsergett a pókösztönöm. ~Na, pókösztönnek se hívtak még.~ És ez utoljára a tüzet ábrázoló ázsiai jelnél fordult elő, aminek köszönhetően megmentettem a világot.
-De ha te se tudod feltörni, akkor ki fogja? - tette fel barátnőm az igen lényeges kérdést.
-Nos, lenne valaki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése