Elnézést az újabb késésért, sajnos esélyes hogy később is előfordulnak ilyen apróbb csúszások a közbejövő dolgok miatt.
Ennyi fárasztó dolog után kellett valami, ami leköti az idegrendszeremet. És mi más lenne alkalmas erre, mint egy új meló.
Bár alapvetően nem szeretek decemberre munkát vállalni lévén az ünnepi készülődések okozta fáradalom miatt, de most kivételt kellett tennem, mert a Bob okozta fáradalmak még nagyobbak voltak ennél. Meg persze az, hogy Sin is eljön a Karácsonyi ünnepségre is rájátszott.
Ezért történhetett meg az, hogy most épp legújabb célpontom íróasztala alatt gugolok, miközben próbálom lementeni az adatait a gépéről.
A fickót Hamlet Davtyannak hívták és ő vezette az AIM New York melletti bázisát - ez már önmagában elég ahhoz, hogy a dán királyfihoz hasonló vég érje őt. Csakhogy valami pusmogást jelezztek a HYDRA beépített kémei egy nagy tervről, ami által elvileg nagy erőre tehetnek szert. És mint azt a rivális szervezeteknél szokás, ezt az erőt igyekeztek elcsaklizni előlük valamilyen módon. És ez a mód most speciel én voltam.
Sejtettem, hogy az AIM belső rendszerét egyszerűbb lesz feltörni mint kanos férfi tojásait, de konkrétan 5 perc alatt már bent is voltam. Az adatokat sikeresen le is szedtem a pendrivomra, így már csak egyetlen feladat maradt hátra: likvidálni a drága Hamletet.
Szerencsémre az író egy lusta fazon, így ahogy ezt elgondoltam már be is lépett az ipse a szervezetre jellemző sárga egyenruhában, miközben kifelé ordított valakinek:
-És mond meg Chrisnek hogy igyekezzenek gyorsan az összekészítéssel! A vezetőségnek nagyon fontos a Sark Hadművelet, és még azelőtt végre akarják hajtani, hogy valaki kezdené kiszagolni. - A számomra ismeretlen ember lehordása után becsukta az ajtót és a széke felé vette az irányt.
Nos, nem tudom pontosan mi az a Sark Hadművelet ~Még jó hogy, hisz nem olvastuk el a fájlokat amint az imént loptál el.~, de ha ez az a nagy erő megszerzésére irányuló dolog, akkor a "addig-csináljuk-meg-amíg-nem-fedezik-fel" dologgal kissé késtek.
Hamlet épp a szék elé ért, amikor is hirtelen előugrottam az asztal alól egy rá szögezett pisztollyal.
- Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait; vagy, ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva... fegyvert ragadva... Franc, sose voltam egy Shakespeare-színész, de ezt nem tudtam kihagyni, remélem nem gond.
-Úgy tudtam, hogy valaki egyszer el fogja ezt játszani - morogta Mr. Davtyan felemelt kézzel. - Nevet kellene változatnom.
-Nos, sajnos arra már nem lesz esélye - szomorítottam el. - Sinthe Schmidt ugyanis azt üzente, hogy valami bűzlik Dániában, így hát kíváncsi lenne erre a bizonyos Sark Hadműveletre.
Hamlet kissé meglepődött a dolgon, de aztán beletörődve elkezdte azt, amire a legkevésbé vártam: monologizálni.
-Igen? Akkor mondja meg a drága Schmidt kisasszonynak, hogy lejáróban van az ideje! Az AIM a Sark Hadművelet segítségével egy régi és hatalmas erő birtokába jut, amivel előbb az összes riválist törli el, aztán senki se állíthatja meg! Úgyhogy vonuljanak el és bújjjanak a legsötétebb sarkokba, hátha azzal id...
BUMM
A fickó monológját félbeszakította az, hogy a pisztolyomból egy golyó csapódott a homloka közepébe, majd pedig a műbeli névrokonához hasonlóan holtan terült össze.
-Miért?! Mi a faszért nem lehet monologizálás nélkül végigcsinálni ezt a szart?! - akadtam ki, de ez csupán röpke ideig tartott, mert ekkor eszembe jutott, hogy nem szereltem fel a fegyveremre a hangtompítót. ~Én erre már nem mondok semmit, úgyis tudjátok hogy csak elhordanám a francba.~
Ez meg is hozta eredményét mikor bekapcsolt a riasztó, én pedig menekülni kezdtem.
Sajnos a fickó irodájának nem volt ablaka, de szerencsére hoztam magammal bombát, amivel seperc alatt kirobbantottam a falat. ~Ezt se olvastam még ennyire leegyszerűsítve.~ Ezután szép lassan elkezdtem lemászni, miközben lent az AIM katonái jelentek meg, akik lőni kezdtek rám. Én hagytam hogy ezt tegyék, mivel a célzásuk a rohamosztagosokéhoz hasonló, majd mikor földet értem egyenként leszedtem az összeset.
És ekkor toppant elém egy böhömnagy fickó, öklein valami impulzosos fegyverrel, amikkel felém kezdett ütni. Én meglepetten igyekeztem kerülgtni az ütéseket, de nem egy elég közel ment el mellettem. Közben egyre több, egyre jobb fegyverű katona kezdett gyülekezni, így jobbnak gondoltam távozni végre, amihez a behemót segítségét is felhasználtam.
-Na csak ennyit tudsz? El e tudsz taláni, te nyomoronc! - hergeltem a fickót ~Meglehetősen bénán, mert az író sietett... hogy hova, azt már nem tudom, remélem magyar nyelv és irodalom órára.~ miközben ugráltam, mire az lecsapott rám, épp mikor a levegőben voltam. A lökés erejétől átrepültem az AIM épületének falán, majd jó pár méterrel arrébb csapódtam épp egy padra, amit szépen szét is törtem.
-Hát ezt mondjuk megéreztem - mondtam elcsuklott hanggal, majd nagy nehezen felkeltem és nyögdicsélve hazaballagtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése