(Solo: A Star Wars Story)
Rendező(k): Ron Howard
Író(k): Jonathan Kasdan, Lawrence Kasdan
Főbb szereplők: Alden Ehrenreich, Joonas Soutamo, Emilia Clarke, Woody Harrelson, Donald Glover, Thandie Newton, Paul Bettany, Phoebe Waller-Bridge, Erin Kellyman
Eredeti megjelenés: 2018. május 25.
Magyar bemutató: 2018. május 24.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Újabb év, újabb Star Wars-film érkezett a mozikba - ezúttal azonban csak 4 hónappal a legutóbbi produkció után.
Az első összetettebb élménybeszámolómat pont az előző Star Wars spin-offról, a Zsivány Egyesről írtam, amely filmet nagyon vártam... ellentétben ezzel. Nekem Han Solo sohasem volt annyira kifejezetten a kedvenc karakterem, ezért egy róla szóló film se igazán hozott lázba, amibe az előzetesek sem segítettek bele. Az is közrejátszott, hogy a legutóbbi spin-offhoz hasonlóan ismét összerúgták a port a rendezőkkel, akik ezúttal a Phil Lord-Chris Miller páros voltak, helyükre pedig Ron Howardot ültették. Persze ennek ellenére valamennyire mégis vártam, hiszen Star Wars-film, és reméltem, hogy a Zsivány Egyeshez hasonlóan itt is a problémák ellenére nagyon jó lesz a végeredmény... de sajnos ez most nem igazán jött be.
A történet szerint az ifjú Han Solo kijutva a nyomorból, ahol élt bekerül a Birodalom hadseregébe, ám az ottlétet se igazán élvezi. Amint lehetősége adódik dezertál is egy fogoly wookie, Chewbacca segítségével, majd hirtelen egy Beckett nevű fosztogató szövetségeseként el kell lopnia egy jókora adag coaxiumot, hogy kiengeszteljék a Vörös Hajnal szervezet vezetőjét, Dryden Vost. Az akcióra hozzájuk csatlakozik Han gyermekkori szerelme és Dryden jobbkeze,
A film a kezdeti pozitív értékelések után elég sok lehúzó kritikát kapott, emiatt elővigyázatosan ültem be a filmre, és talán pont emiatt egészen pozitív csalódásként éltem meg. A Lucasfilmnek sikerült egy kifejezetten szórakoztató és az embert 2 órára lekötő filmet csinálniuk - csak sajnos egyáltalán nem lett emlékezetes, ami főleg közel egy hónappal a megnézése után ütközik ki igazán. Hogy ez Lord-Millerék, Howard, a Lucasfilm vagy éppen a divatból sokat szidott Disney hibája teljesen mindegy, mert ez semmivel sem javít az összképen.
A történet úgy-ahogy elment, bár én a beharangozott "űrwestern" részét nem igazán éreztem, inkább hatott egy road-moviba ágyazott csapatfilmnek. A közepe fele jól működött a film, az eleje annyira nem volt nagy szám, de a vége volt a leginkább csalódást keltő, nagyon semmilyen lett az egész.
Az akció... sajnos ez se válik nagyon az előnyére, pedig Star Wars-filmről beszélünk. A Kessel úton történt dolgok voltak a film leglátványosabb pontjai, azon kívül csak a vonatrablást tudnám kiemelni, sajnos nem igazán maradt meg más rész bennem (talán csak a mocsári összecsapás a Birodalommal).
A zene... Michael Giacchinoval ellentétben John Powellnek nem az utolsó pillanatban kellett beugrania zenét készíteni a filmhez, de sajnos így se járt igazán sikerrel. Amikor kifejezetten jó és emlékezetes a zene, akkor általában a John Williams által hozott Han Solo-főtémával vagy a korábbi részek zenéjével dolgozik, de azért hallgatható.
És akkor a szereplők:
Azt rögtön szögezzük le, hogy Alden Ehrenreich nem egy Harrison Ford, nem tudja úgy hozni a karaktert, mint Ford, de igazság szerint nem is kell neki. A film másik nagy problémája a forgatások alatt elvileg az ő színészkedése volt, de szerintem jól helyt állt, és különösen jól működött a kémia közte és a Joonas Soutamo által "alakított' Chewbacca között.
Rajtuk kívül egyedül Lando Calrissian és a segédjét játszó L3-37 volt igazán kiemelkedő. Donald Glober Lando karaktereként simán ellopja a showt, nagyon humoros és megnyerő. L3-37-et ahogy olvastam már nem szerették annyira, de szerintem volt annyira szórakoztató, mint a Zsivány Egyes K-2SO-ja a maga lázadó droid jellemével. Csak sajna őt is kinyírták, ráadásul viszonylag elég hamar.
A többi szereplőt még ennél is rövidebben össze tudom foglalni: Woody Harrelson Tobias Beckettje jól összetett zsivány figura és mentor, Harrelson jól hozza a formáját; Emilia Clarke alvilági űrnőnek se sokkal jobb, mint Sarah Connornak, de azért elfogadható volt... és igazából rajtuk kívül még a Beckett korábbi csapatát alkotó Val és Rio Durant volt kiemelkedő a "pozitív" karakterek közül - de ők persze nem szerepelnek sokat, elég hamar kinyiffannak.
És akkor a gonoszok:
Paul Bettany egy nagyon tehetséges színész, az egyik legrosszabb mozis élményemnek tekinthető Mortdecai-t is feldobta játékáva, de Dryden Vosként nem volt egy túl jó gonosz karakter. A jól kinéző karakter persze hoz egyfajta félelmetességet magával, de aztán a végén ebből nem sok maradt számomra, ráadásul a film végén nem igazán volt kiemelkedő a csata se vele. Sokkal jobb volt a gonosznak beállított Enfys Nest, akivel volt egy jobbfajta csavar a végén amikor kiderül, hogy valójában egy aranyos lány, aki a Lázadás egyik kirobbantója.
Ami viszont mindenképp a film pozitívumai közé róható fel, az a végén történt kameó, amire egyáltalán nem számítottam. Amikor megjeleni a Qi'ra vezetőjeként funkcionáló rejtélyes figura, akiről kiderül, hogy a Baljós árnyak hányatatott gonosza, A klónok háborúja-sorozatban jobb szerepet kapó Darth Maul, akkor eléggé ledöbbentem - bár azt is sikerült kicsit túltolni.
Összességében a Solo egy meglepően szórakoztató film lett. Nem a legjobb Star Wars-film, de mindenképpen jobb, mint a Baljós árnyak és A klónok támadása. Mozikban már nem adják - amúgy vicces, hogy a nem sokkal előtte bemutatott Deadpool 2-t viszont még mindig -, de otthoni körülmények között egyszeri megnézésre megfelel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése