Themüszkira Kapitányné: Az első Ligás - Wonder Woman élménybeszámoló

Wonder Woman

Rendező(k): Patty Jenkins
Író(k): Allan Heinberg, Zack Snyder, Jason Fuchs
Főbb szereplők: Gal Gadot, Chris Pine, Connie Nielsen, Danny Houston, David Thewlis, Robin Wright, Elena Anaya

Eredeti megjelenés: 2017. június 22.
Magyar megjelenés: 2017. június 1.

A cikkben előfordulhatnak spoileres részletek, csak saját felelősségre olvasd el.

Hosszú ideje tervezek már újabb élménybeszámolót a Zsivány Egyes óta, többször neki is álltam már (pl. a Lego Batman - A filmnél vagy a Logannél), de mindig kudarcba fulladtak, részben az iskola, részben egyéb elfoglaltságaim miatt. Most viszont a Wonder Womannél megpróbáltam újra összedobni egyet.
A történet szerint (Kirk kapitány jó messzire elkerül a USS Enterprise-tól ) Steve Trevor első világháborús kém épp egy új német gázfegyver terveivel indul vissza Londonba - nyomában a germán haderővel - amikor is a gépe lezuhan az elrejtett Themüszkira szigetére, az amazonok élőhelyére. Itt mesél a háború borzalmairól, és míg az amazonok nagy része ellenszenvvel fogadja, addig a királynő lánya, Diana úgy véli, hogy ez a háború istenének, Arésznak a műve. Így hát Diana fegyvereivel és Steve-el az oldalán felkerekedik, hogy majd egy kisebb csapattal megakadályozzák a német Ludendorff tábornokot és elpusztítsák Árészt.
Bevallom, én kicsit félve ültem be a filmre, de szerintem ezzel nem voltam egyedül. Az acélember egy rendkívül jó indítása volt a DC-féle univerzumnak, de az azt követő Batman Superman ellen: Az igazság hajnalával már romlott ez az álláspont (még ha számomra így is egész jó volt), majd jött a Suicide Squad - Öngyilkos osztag, ami számomra épphogy átlépte a nézhetőség határát. Emiatt picit izgultam, de kár volt, ugyanis a Wonder Woman messze lekörözi az őt megelőző két filmet.
A film felépítése engem nagyrészt a 2011-es Amerika Kapitány: Az első Bosszúállóére emlékezetett - nem véletlen a cikk címe -: az időrend (jelennel nyitunk, múlttal folytatjuk, aztán megint jelennel zárunk), a veszélyes küldetésre kocsmában összeverbuvált csapat, a német gonosz és annak tudós kollégája,  és a szerelmes főszereplők, akik szerelme mégsem tud beteljesülni. Ez persze nem baj, én nagyon szerettem az első AK filmet, és a film se lesz rosszabb ettől.
Az akció viszonylag rendben volt, Wonder Woman akciózásai kifejezetten remekül sikerültek, bár a végén az Árészos bossfightnál picit kezdték túltolni szerintem. Az amazonok szigete kifejezetten gyönyörű lett, a háború pedig sötét és komor, de nem vitték ezt túlzásba. A zene pedig... nagyon semmilyen volt, akárcsak a Zsivány Egyesnél, pedig itt több ideje is volt Rupert Gregson-Williams-nek. A filmből az egyedüli kiemelkedő zenék azok voltak, aminél a Hans Zimmer és Junkie XL által szerzett Is She With You motívumait használtak, azok viszont nagy jól szóltak.
És akkor térjünk is rá a szereplőkre:
Én ennyire badass női karaktert, mint a Gal Gadot által játszott Diana nem is emlékszem mikor láttam (illetve emlékszem: májusban A galaxis örzői 2-nél, amikor Gamora az űrhajó bazinagy fegyverét vállára kapva kezd lőni Nebulára, de azért WW is jó volt). A karaktert mintha a színésznőre öntötték volna, ezt már a BvS-nél is éreztem. Jól hozta a még fiatal, kissé naiv karaktert, aki mindenkin segíteni akar, és aki furcsán látja a világunkat, utóbbi elég sok jó poénnak szolgál.
James T. Kirk kapitány AKA Chris Pine szintén remekül hozta a kémet, akinek már elege van a háborúból, és aki szintén nagy poénforrása a filmnek. Közte és Gadot közt remekül működött a kémia, így a románcuk elég hihetőre sikeredett. Mellette még feltűnik 3 másik segítőtárs, akik szintén hozzájárulnak poénnal és drámával is a filmhez, de olyan nagyon sok vizet nem zavarnak. Meg persze ott volt Etta, Steve Trevor titkárnője, aki nem sokat szerepelt, de akkor elsütött pár jó poént.
Az amazonokról nem sokat tudok mondani, mert alig szerepeltek, közüllük is inkább a szigorú, de egyben lányával törődő és a háborút kerülni kívánó Hippolyta, valamint a kemény kiképző (Clair Underwood) (Jenny Curren) Antiope, akik nem túl hosszú játékidejükben remekül alakítanak.
Most pedig térjünk rá a gonoszokra.
A német parancsnok, Ludendorff tábornok (aki amúgy valóban létező személy volt) szerepében az a Danny Houston tetszeleg, aki az X-Men kezdetek: Farkas egyik fénypontja volt a középkorú William Stryker szerepében (amúgy én simán el tudnám képzelni továbbra is a szerepben Brian Cox helyett a későbbi X-Men filmekben). Ez az I. világháborús Johann Schmidth nem egy világmegváltó, zseniális karakter, igazság szerint kissé sablonos is, de Houston alakításában kellően félelemkeltő tud lenni, és még egy jó harcjelenetet is összehoztak vele és a címszereplővel.
Dr. Méreg, avagy az I. világháborús, női Arnim Zola se volt sokkal kidolgozottabb, mégse volt irritáló a szegény ember Méregcsókja, és jól állt neki az a fehér maszk is, ami a jobb arcán volt.
És akkor ott volt Árész. Őt a Harry Potter-franchise Remus Lupinja, David Thewlis alakítja, és a karakterét a film egyik végső csavarjának tartogatták, épp ezért szinte semmit nem látni belőle az előzetesekben... de nekem már az első feltünésekor lelepleződött. A karakter amúgy jó, mert ránézésre nem állapítanád meg, hogy ő a háború istene... csak a végső harc közben picit hülyén nézett ki.

Összességében a Wonder Woman számomra egy rendkívül szórakoztató, zseniális film lett, remek színészekkel, és nagyrészt megfelelő látványvilágnál. Ezek után én már reménykedve várom Az Igazság Ligáját és az utána érkező Aquaman filmet (meg a The Batman-t, ha valaha elkészül, nomeg egy Justice Legue Dark-nak is örülnék). Aki esetleg csalódott az előző DC filmekben az is nyugodtan tegyen vele egy próbát.