Az első a HYDRA Vasembere, a Taktikai Erő volt, az ő története kezdett először kirajzolódni bennem, és az írás közben kezdtem megtervezni a Harcos történetét is (Pöröly és Íjász még nagyon a kezdeti fázisban van, egyenlőre még csak nevük és eredeti foglalkozásuk van). Anno különálló történetnek szántam, aztán később döntöttem úgy, hogy a tervezett Weapon P című művem részei lesznek. A négyesen kívül egyenlőre két másik karakternek terveztem különálló történetet (az egyik Deadpool nagy cimbije, HYDRA Bob, a másik egyenlőre legyen meglepetés).
A Taktikai Erőt nem tervezem nagyon hosszúra, jelenleg a prológuson kívül 5-6 fejezet van tervben (plusz egy epilógus). Az eredeti változatot 2016. január 29-én tettem közzé, amit egy első fejezet követett ugyanezen év februárjában, ám utána sajnos pihenőre küldtem a sorozatot egyéb dolgok (a Deathwish, a suli és egyéb elfoglaltságok) miatt. Az év vége felé újraolvastam, és nem igazán tetszett már, így elkezdtem tervezni az újraírást, ami most már meg is valósult.
Jó szórakozást :)
***
A tudás hatalom, ezért is vágyik rá úgy az emberiség, hogy új dolgokat ismerjen meg, hogy kutasson és felfedezzen, hogy egyre több tudást magába szívva növelje ezt az értelmiségi hatalmat. És mint a hatalom minden fajtája ez is meg tudja részegíteni az embert, ami miatt akár szörnyű dolog is történhet. Pont ez történt Karl-al is.
Karl Laube Berlinben született 1991-ben. Szőkés barna hajjal, barna szemmel, sovány, kissé már-már vézna testalkattal rendelkezett, valamint elég magas volt: pontosabban 187 cm. Apja, Hans elismert mérnökként dolgozott, anyja, Charlotte orvos volt az egyik korházban. Karl családja rajtuk kívül pár nagybácsiból és csöpp kis húgából, Hannah-ból állt. A szőke kis elbűvölő lány 7 évvel volt fiatalabb bátyjánál, szőke hajjal rendelkezett, és olyan kék szemmel, amibe ha belenéz az ember szinte látja a tenger lágy hullámzását. Karl álltalában visszahúzódó, magában munkálkodó ember, próbál tárgyilagos lenni, de a kishúga hatására mindig meg tud nyílni.
A két gyermek közül csupán az egyiket tudta megbabonázni, magába szippantani az egyik szülő munkája: míg Hannah az állatok és a biológia felé kezdett érdeklődni, addig Karl-t a mérnökök világa rántotta magába. A gyermeki lelkesedés és az alkotás vágya végig ott maradt Karl-ban, ez vezérelte végül ahhoz, hogy jelentkezzen a Berlini Műszaki Egyetemre, ahová remek tanulmányi eredményeinek köszönhetően gond nélkül bekerült. Már második szemeszterét töltötte ott, amikor is adódott egy kis probléma.
Karl alapvetően jól kijött a tanáraival, akik meglátták benne a géniuszt - ám a diákokkal nem volt ilyen remek a viszonya, köszönhetően részben a visszahúzódottsága miatt. Az iskolán kívüli idő nagy részét tanulással és építéssel töltötte el. Pár iskolatársával volt csak jóban, velük is inkább a közös munkán szoktak dolgozni, néha-néha szünetet tartva egy csésze kávét ittak és beszélgettek, bár Karl ilyenkor mindig próbált szűkszavú lenni, lévén nem szeretett sokat beszélgetni. Ám rajtuk kívül - azt hiszem nyugodtan nevezhetjük őket "barátoknak", már amennyire ez Karl-nál lehetséges - a többi diákkal nem volt valami jó a kapcsolata: vagy semleges volt, vagy ellenséges.
Az ellenségeseket is viszonylag eltűrte, nem okoztak semmi nagy gondot. Illetve csak az egyikük, egy Johnathan Hannes nevezetű. Ez a srác - aki körülbelül egyidős és hasonló méretű volt mint Karl- irigykedett Karl egyetemen elért teljesítményére és remek építészeti tudására, ezért mindent megtett hogy Karl-al kiszúrjon. Ám egyszer túllépte a határt.
Egyik nap úgy döntött, hogy betör Karl házába, és ott tönkreteszi a találmányait, ezzel nevetség tárgyává téve őt. Ám a dolog nem úgy sikerült ahogy tervezte, ugyanis a betörés éjszakáján Karl meghallotta, hogy valaki van a házában. Ő betörőnek vélte, és hogy megleckéztesse a rablót úgy gondolta, hogy rajta fogja letesztelni a legújabb találmányát.
Gyorsan kimászott az ágyból, és az a mellett lévő éjjeliszekrényhez botorkált. Kinyitotta a legfelső fiókot, amiben egy kis vasdoboz volt, a tetején ujjlenyomatleolvasóval. Hüvelykiujját ráhelyezte, és miután a leolvasó beszkennelte kinyílt a doboz, amiben ott hevert legújabb fejlesztése.
Ránézésre egy rövid fémrúdnak nézett ki, tetején gombokkal és egy érintőképernyővel, de valójában egy mini fúziós fegyver volt. Karl fél évnyi munkájába került ez a tárgy, amit a napokban fejezett be, és amit még a "barátai" elöl is titokban tartott. Eddig még nem tudta tesztelni, de úgy érezte, hogy most van itt az ideje.
Kezébe fogta hát a fegyvert, beállította az erősségét, és csöndesen osonva elindult a hangok irányába.
A pizsamában és mezítláb közlekedő Karl el is ért a kicsinyke bérelt háza leghátsó szobájához, ahonnan a hangot hallotta, és ahol a találmányait tartotta. Óvatosan a nyitott ajtó közelébe sétált, majd amint meglátta a betörőt, aki az egyik találmányánál matatott gyorsan becélozta és lőtt a fegyverrel.
A fúziós sugár csupán Johnathan kezét találta el - ám azt könyöktől lefelé teljesen elporlasztotta. A srác a hiányzó alkarja láttán felsikoltott, majd ordítva elkezdett kirohanni az ablakon, amin át bejutott. Ám mielőtt ezt megtette Karl az arcára nézve felismerte, és jól tudta: itt a vége, Johnathan befolyásos szülei most kirugatják az iskolából - és örülhet, ha csak ennyivel megússza, és nem dugják börtönbe.
Másnap be is következett amit várt: az igazgatóhelyettes és egyben egyik tanára, Hans Tagscherer professzor hívatta magához. Karl hosszú ideig várt az ajtó melletti kis fapadon, mire a professzor kinyitotta az ajtót, és beinvitálta őt az irodájába.
Tagscherer magas, vékony alkatú volt, kopasz, illetve szemüveges, arcán pedig már mutatkozott pár ránc - tehát afféle tipikus professzor alkat. Az irodája is elég átlagos volt: barna, faparkettás padlózat és hófehér fal alkotta a szobát, a falon néhol iskolai fotók voltak felakasztva. A szoba két oldalán szimmetrikusan egy-egy szekrény volt: az egyiken különböző, volt tanítványok által nyert díjak sorakoztak képekkel, a másik tele volt mindenféle könyvvel, iskolaival és szépművészetivel egyaránt. A szoba közepén állt a professzor íróasztala, melyen rendezetten néhány dosszié és papírlap helyezkedett el.
Az asztal előtt és mögött is vörös támlájú faszékek voltak, az asztal mögöttibe a professzor foglalt helyett, az előtte lévőbe pedig Karl-t kérte, hogy üljön bele. Miután ez megtörtént a professzor maga elé vette az egyik dossziét, és kinyitotta. Karl ekkor látta meg, hogy a dosszié elején az ő neve szerepel.
- Nos, Herr Laube - mondta Tagcherer. - Mi itt nagy figyelmet fordítunk arra, hogy megismerjük a diákjainkat, ezért dossziékat vezetünk róluk, így magáról is. - Miközben ezt mondta lapozott. - Kiváló diáknak bizonyult, és bár nem minden diákkal jön ki jól, mégis kiváló tagja a közösségünknek. Így van?
- Igen, én ezt érzem - mondta Karl tárgyilagosan, bár hangjából kiérződött egy kis remegés, a következményektől való félelem érzése.
- Ja. És az eddigi találmányaival sikert sikerre halmozott. Gut. Ez lenyűgöző teljesítmény. - Miután a professzor végiglapozta a dossziét összecsukta és maga elé rakta. - Mégis bekövetkezett a tegnapi esemény.
- Nem az én hibám! - védekezett sértődötten Karl. - Az a szemétláda Johnathan Hannes betört a házamba, és valamit ügyködött a találmányaimon. Én csak önvédelmet gyakoroltam!
- Oh, szóval maga önvédelemnek nevezi azt, ha valaki egy fegyverrel ledurrantja egy társa alkarját - válaszolta Tagscherer, hangjában egy kevés indulattal. - Én nem így látom. Szerintem maga szándékosan használta rajta a fegyvert, hogy letesztelhesse! Rögtönzött kísérleti alanynak használta.
- Sa...sajnálom - préselte ki magából Karl, majd behunyta szemeit. Jól tudta most mi fog következni: kirúgják az egyetemből, a szülők pert indíthatnak, akár még fel is jelenthetik. Szégyent hoz az apjára és anyjára, de a legrosszabb érzés mégis az volt, ahogy elképzelte a húga szomorú és csalódott pillantását, ahogyan ezentúl ránéz. Majd meghasadt a szíve már a gondolattól is.
Ám nem ez történt. Hanem valami olyasmi, amire Karl még álmában se számított.
- Ne sajnálja - mondta a professzor, újra nyugodta, tán még nyugodtabban is. - Herr Hannes megérdemelte amit kapott. Ha el akarunk valamit érni, ahhoz kísérletezni kell, és megérdemelte hogy alannyá váljon.
Karl a meglepett kijelentés után kinyitotta a szemét, és döbbenten a tanárára nézett, aki mosolygott. Lelkes és sunyi mosoly volt ez, amilyet Karl még sose látott a professzoron.
- Mondja... meg tudná építeni újra... csak valamennyivel nagyobban?
- I...Igen - válaszolta Karl, aki még mindig a professzor mondatának meglepetésszerűségét próbálta feldolgozni. - D... De mi.. miért kérdi?
Tagscherer ekkor az íróasztala bal oldali fiókjához nyújt, és miután kinyitotta elkezdett keresgélni közben. Amíg ezt tette megkérdezte:
- Mondja csak Karl, mit tud maga a HYDRA-ról?
~Ennyi váratlan kérdést... még pár ilyen, és teljesen összezavar.~ - gondolta Karl, majd válaszolt:
- Lássuk csak, HYDRA... egy ókori mitológiai szörnyeteg, mellyel Héráklész kűzdött meg, és aminek ha levágják a fejét kettő nő vissza a...
- Gut - mondta elismerően a professzor, miközben tovább kutakodott. - Látom ismeri a görög mondavilágot. De én nem arról a HYDRA-ról kérdeztem.
Karl gondolkodni kezdett, aztán eszébe jutott egy másik HYDRA:
- Ó, ismerek még egyet. Egy második világháborús kutatószervezet, amelyet Strucker báró és Johann Schmidth alkottak meg... - És Karl ekkor vette észre, hogy míg a többi dosszién az iskola logója van rajta, addig az övén egy teljesen más szimbólum van rakva: hatalmas körben egy vörös koponya, amihez alul 6 csáp tartozott. Ekkor a professzor végre megtalálta amit keresett: egy papírt, melynek tetején szintén ez a logó szerepelt, ezt Karl elé rakta.
- De... a HYDRA-t a háború végeztével feloszlatták...
- Mert mi azt akartuk hogy azt higgyék, Herr Laube. Valójában nagyon is létezünk, csak most éppen a S.H.I.E.L.D. árnyékában. Ezt az egyetemet mi alapítottuk 1946-ban. Minden évben kiválasztunk különböző területekről diákokat, akiket ösztöndíjjal az Egyesült Államokba viszünk, hogy a bázisunkon tanuljanak tovább. Idén picit nehezebb volt a választás... de a tegnapi cselekedete hatására a vezetőség úgy döntött, hogy magát választja. Már amennyiben akarja, és aláírja a csatlakozási papírt.
Karl felemelte és gyorsan átolvasta a papírt. A csatlakozás után gyakornokként dolgozna a szervezetnél, aminek végén lesz egy vizsgafeladat, amit ha teljesít teljes jogú tagjává válik a szervezetnek. Karl egy pillanatig habozott, ismerve a szervezet céljait, de aztán gyorsan elnyomta ezt, hiszen ez volt számára a nagy lehetőség. Visszarakta a papírt az asztalra, majd így szólt:
- Van egy tolla?
- Természetesen - mondta nagy örömmel Tagcherer professzor, majd egy golyóstollat adott Karl-nak, aki aláírta a papírt, ezzel megpecsételve a saját sorsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése