Kardozás és karmolás - Deadpool és Rozsomák élménybeszámoló

Deadpool és Rozsomák
(Deadpool & Wolverine)

Rendező(k): Shawn Levy
Író(k): Ryan Reynolds, Rhett Reese, Paul Wernick, Zeb Wells, Shawn Levy

Főbb szereplők: Ryan Reynolds, Hugh Jackman, Ryan Reynolds, Emma Corrin, Hugh Jackman, Matthew Macfadyen, , Karan Soni, Morenna Baccarin, Leslie Uggams, Rob Delaney, Hugh Jackman... meg megint Hugh Jackman...

Eredeti megjelenés: 2024. július 22.
Magyar  bemutató: 2024. március 7.

A cikkben spoileresen beszélek a filmről! Ha eddig még nem láttad és valami csodával határos módon nem futottál bele egy spoilerbe sem, akkor nézd meg előbb!

Hello!

Fhu, rég csináltam ezt. Mármint nem az írást (jó, de, azt is, de az most más téma), hanem konkrétan az élménybeszámolók készítését. A blogon az utolsó a Marvel Kapitánynak szólt, haverommal közösen csinált blogra, a Film Oázisra meg egy Terminátor és egy Végjáték cikkel jelentkeztem, mindhármat 2019-ben csináltam. Szóval úgy 5 éve.

Persze tervben volt jópár, majdnem minden filmhez amit az elmúlt években moziban láttam, meg külön cikksorozatot is terveztem, de ezek végül mind elhaltak (kivéve egy a Batman: The Telltale Seriesről, csak ahhoz először végig akarom vinni a második évadot is). Ebben a kedvtelenség mellett nem egyszer közrejátszott az is, hogy nem éreztem túlzottan képesnek magam arra, hogy írjak róluk. Meg csomó film nem is hagyott bennem olyan mély nyomot, hogy tudjak mit írni róla.

Viszont volt egy film, amiről már a bejelentése óta száz százalékig biztos volt, hogy születni fog élménybeszámoló, mivel annak főszereplőjének hatása nem kicsit érezhető a blogon. Igen, természetesen az Egy cica 10 életéről a nagyszájú zsoldos harmadik mozifilmjéről van szó. 

Deadpool karaktere jó régóta közel áll a szívemhez. A karakterrel sok más emberhez hasonlóan én is az X-Men kezdetek: Farkasbeli "változatával" találkoztam először, és annak a förtelemnek az egyetlen érdeme, hogy amiatt néztem utána a karakternek mert nincs az az isten, hogy a Marvel egy ilyen szart alkotott volna a képregényekben. El is olvastam pár magyarul a neten fellelhető képregényeinek fordítását és szembekerültem a 2013-as videojátékkal, amivel bár személyesen nem játszottam (meg a játékmechanikái elvileg nem is túl jók), de néztem belőle végigjátszást. És azon át is elkapott a negyedik falat döntögető humora és a senkit se kímélő, be nem álló szája, ami egy életre megszeretette velem Wade Wilson karakterét.

VictorSinthea, avagy egy újabb elcseszett Deathwish-történet - 7. rész

 Üdvözletem!

Végre itt vagyunk. Sok cseszekvés, ihletkeresés és ötlettelenség után végre elkészült. Itt a VictorSinthea utolsó része...

...vagyis annak a második harmada.

Igen, az a helyzet, hogy végre tudtam írni, nem is keveset, melynek az lett az eredménye, hogy elhúzódott az a rész, ahol a többi karakter magyarázta, hogy mi is történt velük addig, amíg Victor a szimuláció része volt. Az eredmény 4000 szó lett 27 ezer karakterrel, és még hátra lett volna a "bosszfájt", egy végső harc, amit magamat ismerve szintén sikerül majd elnyújtanom. Szóval a félbevágott utolsó részt most ismét félbe vágtam, így már harmadolva lett. De a következő most már tényleg a befejezés lesz (plussz még hozzá egy epilógus).

Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy milyen képet rakjak ide, mert korábban felhasználtat már nem akartam - de erre találtam egy Deadpool-képet DeviantArton, amin már eleve zöld árnyalatban szerepelt, így nem is kellett hozzányúlnom (az alkotó neve a kép alatt van, ahogy az eredeti kép linkje is).

Jó szórakozást! :)

by m7781

Victor, ébredj!

Kezdett végre tisztulni a fejem, újra tudatomhoz kerültem. Próbáltam kinyitni a szemem, de pilláim folyamatosan visszacsukódtak, mintha hatalmas súly nehezedett volna rájuk. És nem csak a szemem: az egész testem sajgott, minden porcikám, fejem búbjától a lábujjkörmömig. Olyan érzés volt, mintha az előbb nekidobtak volna... egy falnak.

De várjunk csak... hisz pontosan ez történt! A kalapácsba vezettem az energiát és... BUMM! Újfent próbálgattam nyitni a szememet, majd sajgó kezeimet felemelve megdörzsöltem. Ezután végre sikerült nyitva is tartanom, ekkor vettem észre, hogy egy szobában vagyok. Egy meglehetősen ismerős szobában.

Szemben velem egy ormótlan nagy plazmatévé lógott a falon. Lentebb nézve egy üvegasztalt vettem észre, rajta továbbra is ott pihent egy Johnnie Walker Blue Label kiadása. A földön apró foltok, mellettük üvegszilánkok, az egyiken még jól kivehető a Spitz logója. A lábaimnál pedig felfedeztem egy ismerős, narancssárga kanapét, ami echte olyan volt, mint amire a Jóbarátok szereplői ültek a Central Perkben. Ezért is vette meg egy kis boltban emlékeim szerint Sinthe...

Tudtam hol vagyok: újfent a lakásomban, a nappalinkban, a kanapén, ahol azután kelltem fel, hogy fejbelődtem magam. Picit pánikolni kezdtem, stresszelt, hogy mi van, ha ezt az egészet csak a fejlövés után képzeltem és most kelltem csak fel igazából... ~Nyugodj meg, ennyire még a mi írónk se geci.~

Fhu, hála az égnek! - gondoltam, majd kezemmel letöröltem az izzadságcseppeket a homlolomról.

- Na, csakhogy végre felébredt! - hallottam meg ekkor egy hangot magam mellől. Meglepődve fordítottam arra a fejem, és ekkor egy ismerős alakot láttam meg, szintén a kanapén feküdve. Egy fekete hajú férfi, kinek fejének egy részét jókora kötés fedte. Olcsó öltöny volt a szerelése, mely nem kicsit volt szétszakadva, cipője pedig csak nyomokban emlékeztett egy márkás lábbelire, annyira szét volt menve.

- Marshall ügynök? - kérdeztem meglepve, mire a férfi nehézkesen bólintott. Ránézésre a sikertelen mentőakció után alaposan megdolgozta őt a HYDRA. Jobb kezével a karfához nyúlt, amin egy doboz Marbolo volt. A kézfején szintén nem egy sebesülés volt, a középső ujjáról ráadásul a köröm is hiányzott, a színe pedig lilább volt, mint Thanos sejhaja.