(Captain Marvel)
Rendező(k): Anna Boden, Ryan Fleck
Író(k): Anna Boden, Ryan Fleck, Geneva Robertson-Dworet, Nicole Perlman, Meg LeFauve
Főbb szereplők: Brie Larson, Samuel L. Jackson, Ben Mendelsohn, Jude Law, Annette Bening, Lashana Lynch, Gemma Chan, Clark Gregg, Lee Pace, Djimon Hounsou
Eredeti megjelenés: 2019. március 8.
Magyar bemutató: 2019. március 7.
A következő cikk helyenként spoilereket tartalmazhat, ezeket feketével kihúzom, és a részlet kijelölésével olvasható el: mint pl. ez a rész.
Eljött 2019 márciusa (ami már lassan május, de csak most volt időm írni róla) és ím, már meg is érkezett az idei év Fekete Párduca.
Már az első előzetes óta folyt a megosztottság a film iránt, míg azt a fekete közösségről szóló történet miatt tartották "túlértékeltnek", addig ezt a feministák - sőt, "feminácik" - propagandafilmjének nevezték. Ezt persze mindig nagyon erős túlzásnak éreztem, bár meg kell hagyni, hogy a Párduchoz hasonlóan ennek se különösebben fogtak meg az előzetesei.
Ennek ellenére mégis úgy ültem be a moziba, hogy szórakozni fogok, hisz a Vasember 2-nél gyengébb filmet nem hittem hogy 10 évnyi munka után összedobnának. És szerencsére most se így történt.
A történet egy Vers nevű nőt követ nyomon, akit az alakváltó skrullok támadása során baleset ér, ami különleges képességeket ad neki, ám emlékeit is mind elveszti. A kree faj talál rá, akik maguk közé veszik és harcosnak képzik ki, első küldetése pedig egy skrullok elleni támadás, ám hosszú események során a Földre kerül. Itt az emlékfoszlányai segítségével kezd el emlékezni valódi életére, amit Carol Danvers-ként élt a földön és egy sugárhajtású repülő hajtóművét - ami nem mellesleg a Tesseract, már megint - is igyekszik megkeresni, amiben az ifjú Nick Fury segít neki.
A film összességében jó lett. Nem világmegváltó, nem zseniális, nem az év filmje, de attól még szórakoztató. Bár sokat nem változtatott, de kifejezetten örültem, hogy csavartak egy kicsit a klasszikus eredettörténeten, mivel már ereje teljében látjuk Carolt, és a történet előrehaladása során tudjuk meg, hogy hogyan is szerezte meg a képességeit. Nem nagy szám, de kicsit üdítő volt. A végén lévő csavar is jó volt, miszerint végig a kree-k voltak a rosszfiúk, a skrullok meg a szerencsétlen áldozatok, bár azért remélem pár gonosz skrull-t is behoznak a közeljövőben.
Az akció rendben volt, főleg az űrcsaták esetében. Bár mondjuk Carol a végén teljes erejét bevetve furán nézett ki, de megbarátkoztam vele.
A zene... Nem igazán tudnék mondani női zeneszerzőit a filmhez leszerződtetett Pinar Toprakon kívül, aki egyébként egész elfogadható munkát végzett. Nem a legemlékezetesebb és nem hiszem hogy külön sokat fogom hallgatni, de összességében jó lett és a filmhez illett is.
És akkor a szereplők:
Brie Larsontól én sajnos eddig semmit sem láttam - hát na, A szoba megnézéséhez több erőt kell gyűjteném -, de Carol Danversként egészen bírtam. Pedig volt valami enyhén taszító az egész karakterben, de közben valahogy mégis vonzott, de ez a paradoxon mégis a pozitív irányba dőlt inkább. Akit viszont igazán bírtam, az a fiatal Nick Fury, aki még bőven nem az a goromba és bizalmatlan ember volt, akit a Vasember 2-ben és a Bosszúállókban láthattunk. Nagyszerűen rezonáltak Larsonnal, remek poénokat köszönhetünk nekik - csak hát a vége... Hát ja, sokan leginkább azért nézték meg a filmet - a Végjátékra való várakozás mellett -, mert kíváncsiak voltak, hogy hogy veszti el Fury a szemét. És hát ezt olyan kurva szarul oldották meg, amennyire lehet. Konkrétan volt egy rész, aminél simán eljátszhatták volna, hogy egy skrullnak köszönheti, ráadásul még illett is volna A tél katonájás mondatához... de nem, helyette az internetes poénként élt "a cica kaparja ki a szemét" történt meg. Ez volt számomra a film legnegatívabb pontja.
Összességében akit még ki tudnék emelni az Ben Mendelsohn Talosa, aki eszméletlenül szórakoztató volt - amihez dobott egy picit Mihályfi Balázs is a szinkronban - és Jude Law karaktere, aki a színésznek köszönhetően volt érdekes és akinek jó lett volna a csavarja, miszerint ő nem az eredeti Marvel Kapitány, hanem Yon-Rogg, ha nem lövik el a marketinganyagokban. Egyébként poén volt, hogy a karaktert Anette Benning játszotta, picit meglepett. Rajtuk kívül még a flerken cica Goose volt, akit nagyon imádtam.
Ott volt még a filmben Carol egykori társa, Maria Rambeau és lánya, a kérpegényekben egy ideig Marvel Kapitányként tevékenykedő Monica, akikkel szimplán csak elvoltam, nem idegesítettek, de annyira nem is vonzottak. Aminek viszont kifejezetten örültem, az a Coulson rövid felbukkanása, még ha egy kezemen meg tudnám számolni hány percig volt a vásznon, de A galaxis őrzői későbbi
A stáblista utáni jelenetek közül ismét az első volt a fontosabb, amiben végre találkozik Carol a Bosszúállókkal - bár szerintem ezt egy az egyben a Végjátékból szedték ki, hasonlóan a Hangya-Amerika Kapitány: Polgárháború esethez -, míg a másik egy vicces jelenet, amit nem baj ha nem vársz végig, amikor Goose szőrcsomó helyett a Tesseractot köpi ki.
Összegezve: aki ezt a filmet femináci propagandának mondja, az valószínűleg mindenéppen azt akarja belelátni. Szerintem egy szimplán szórakoztató szuperhősfilm, ami nem váltja meg a világot, de nem is éreztem ezt a céljának. Nincs ott a legjobb Marvel-filmek közt, de nem is a leggyengébb (az továbbra is a Vasember 2., A hihetetlen Hulk és picit a Fekete Párduc ösvénye), remek kikapcsolódást nyújtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése