-Na, és most már kész van?
-Nem, baszdmeg, kurvára nincs kész! - ordította rám Howard, mire én meglepetten hátráltam. - Majd szólok ha kész lesz, nem kell folyton rákérdeznie!
-Jól van na, nem kell idegeskedni! - nyugtattam le kacsabarátomat. ~Ironikus, mivel az első fejezetben pont te voltál ideges.~ Tudtam, hogy egyszer még előveszed.
-Néha nem is tudom miért segítek neked. ~Én meg azt nem, hogy miért váltogatsz a tegező és a magázó mód közt.~ De az unokaöcséd annyi pénzt szedett össze nekem, hogy most már mindenképpen megcsinálom. De várj türelemmel, majd szólok ha megvan.
-Rendben - egyeztem bele végül és hazafele vettem az utam.
Sikeresen haza is értem, ám az ajtóból azt hallottam, hogy szól a TV. Liho nem volt itthon, a karácsonyi ünnepséget intézte, ezért óvatosan belopakodtam, kezeimet a katanáim felé nyújtva. Rövidesen a nappali közelébe érve láttam, hogy két ügynök ül a kanapémon, ugyanolyan ruhában, amiben azok voltak, akik a pendrive-ért jöttek. A HYDRA-s csókák nyugodtan néztek egy meccset, ekkor viszont hirtelen ketten mögém kerültek, felkaptak két kezemnél fogva és engem is a kanapéra dobtak.
Meglepődve néztem körbe a váratlan látogatás hatására, ám ekkor a két kanapéra dobó ügynök mellett megjelent egy nő lángvörös hajjal és páncélban.
-Hello Viktor - üdvözölt mosolyogva, ami erőltetett helyett most inkább volt szociopata.
-Ó, üdv Sin - köszöntöttem HYDRA vezető exbarátnőmet. - Ennyire hiányoztam? Vagy a drága Loki már nem tud annyira kielégíteni, ezért immár hozzám fordulsz?
Sin ekkor hirtelen közel lépett hozzám, arcát az én arcomhoz hajolva és rögtön a lényegre tért:
-A pendrive-ról amit adtál hiányzott néhány adatt... Az embereim elsőre nem vették észre, de több hivatkozást amit találtam érvénytelennek talált a rendszer, mert nem létező fájlok voltak megjelölve bennük. Szóval csak egyszer kérdezem meg: hol... vannak... a... fájlok?
-És ha nem árulom el, akkor mi lesz? Megölsz? Nem mondom, voltak akik a közelébe juttattak a dolognak, de te sosem voltál köztük, és jól tudod, hogy a megkínzásommal se mész semmire se, mert mindent visszanövesztek.
-Ez így van. Téged nem bánthatlak. De mást igen. Kár lenne, ha ez a ház véletlenül elégne, és benne égne egy megcsonkított macska, kitépett bajszokkal, letépett körmökkel és...
Ekkor végleg betelt a pohár, hátralöktem Sintheát, majd előkaptam egyik katanám és a torkának szegeztem. Élével egy apró sebet ejtettem is a nyakán, hogy érezze a törődést. Az ügynökök rögtön odarohantak és négy fegyver meredt a fejemnek, de jelenleg rohadt mód nem érdekelt.
-Na ide figyelj te vérben áztatott vörös kurva. Játszhatod itt az alfaringyót ahogy csak szeretnéd, magasról szarok rá. De ha csak egy rossz pillantást is mersz vetni Lihora én elvágom a torkod, majd egyesével etetem meg a testrészeidet és szerveidet a malacokkat, miközben én egy összedönthető széken személem végig. Aztán szépen lenyúzom a bőrt az arcodról, a megmaradt fejed meg elküldöm annak a paradicsomképű faszkalap apádnak ajándékba, majd...
Ekkor Sin hangos, hisztérikus nevetésbe kezdett amivel csak tovább bosszantott, miközben az ügynökök tanácstalanul néztek egymásra, közben ugyanúgy rám fogva a fegyvert. Miután befejezte a röhécselést így szólt:
-Jaj, Viktor, soha semmit nem szoktam hiányolni tőled... De ez az éned mindig nagyon hiányzik. Úúúúgy imáádom - ezzel közel hajolt, felhúzta a maszkom és végignyalta a bal orcámat. Ezután arrébb lökte a katanát tartó kezemet és szépen lassan felállt. Én visszaraktam a katanámat, mire az őrök is elrakták a fegyvereket.
-Nem tudom mit tervezel az ellopott anyaggal, de csak hogy tudd, mindenképp meg fogjuk szerezni. Ha nem adod oda önszántadból, akkor erővel vesszük el. Mert ne feledd, én mindent megszerzek amit a...
Ekkor hirtelen fém csattant és a következő pillanatban Sin aléltan terült el a földön. Mögötte az én drága Lihom állt kezében egy fémtálcával, amivel épp fejbeverte őt.
-Mi a szar... - mondta Sin miközben igyekezett felkelni, de ekkor egy jóval erősebb ütés érte a fejét. Megjelent ugyanis drága tanácsadóm, John, aki ugyanazzal a tálcával verte fejbe exbarátnőmet, mint mostani barátnőm, csak neki a szérum által adott erő is besegített, így Sin most teljesen ájultan hevert a padlón. ~És ez belefért egy mondatba?~
-Szerintem jobb lesz ha most távoznak az urak, és az úrhölgyet is magukkal viszik - mondta John, a meglepett ügynököknek pedig több se kellett, máris rohantak kifele Sint a karjukba véve.
Miután kiértek Liho az ölembe ugrott és megcsókolt.
-Asszem jövök neked eggyel - mondtam, mire John köhécselt egyet. -Oké, jövök NEKTEK egyel.
-Úgy látom mégse volt olyan jó megszervezni azt az AIM-es küldetést - jegyezte meg drága vörhenyes kollegám. - De mégis mit akar annyira a HYDRA?
-Nem tudom. Ez már Howardon múlik - mondtam, majd tovább élveztem Liho szoros ölelését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése