-Nem, ez nem jó. És ez se jó. Ez se, ez se... - mondta Liho miközben egyre több és több fát vizslatott tekintetével.
-Ajj, nem tudnál gyorsan választani egyet? - kérdeztem kissé türelmetlenkedve, hiszen még mindig nagy lemaradásban voltunk - sőt, már Karácsony van, tehát brutálisan le vagyunk maradva.
-Nem, nem tudnék. A karácsonyfa kiválasztása nem egy egyszerű feladat - válaszolta, majd további fákat kezdett nézni.
-De mi a különbség? A méretük más, amúgy meg egyik olyan, mint a másik - vetettem fel, hátha belátja és választ végre egyet.
-Látszik, hogy nem te szoktad venni a fát, különben tudnád mi a baja - mondta, azzal elkezdett különböző, általa hibásnak vélt fákat mutatni. - Annak nagyon csálén állnak a tűlevelei. Annak ott látszik, hogy már kezd korhadni a törzse. Amannak meg a teteje nem egyenes, így nem lehet a csillagot felhúzni rá.
-Én nem vitatkozom veled erről. Engem ezek nem zavarnak, de ha téged igen, akkor rendben, keressünk egy megfelelőt - mondtam, ami mondandó után egy "Aranyos vagy" és egy puszi volt a jutalmam. Ami elég vigaszt nyújtott a több órányi várakozáshoz, míg végül kiválasztottunk két fát: egy hatalmasat az ünnepségre, egy kisebbet pedig a házba, csak magunknak.
Miután megvettük a fákat elszállítottuk őket a cég épületéhez és a házba. Felállítottuk a fát a nappali közepére, majd a kanapén ülve gyönörködtünk benne, pedig még nem is volt feldíszítve. Én közben izgultam, hogy Howard végre bejefejezi-e az adatok dekódolását, mert ha az író továbbra is ilyen egyhangú fejezeteket ír azt nem bírom ki.
~Azt hittétek én kimaradok ebből, mi? Hát nem!~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése