Az ajándékkihordással viszonylag rekordsebességgel haladtunk ~Ezt nem merjük biztosra állítani, mert még sose végeztük el a Télapó munkáját.~, házról házra, városról városra, országról országra járva. Bedobáltuk az ajándékokat, megettük a sütit és a tejet, Howard pedig benézett a hűtőkbe, és ha abban leledzett némi alkohol, akkor azt rögvest felhörpintette.
Egész jól is ment a dolog és már csak New York volt hátra, ahol a jótékonysági rendezvényem is tartottuk.
-Van valami hír a roboTélapóról? - kérdeztem Howardot, miközben riválisom a szánt vezette.
-Van biza! Kábelék a nyomában vannak és állítólag a haladási iránya szerint az is New Yorkba tart.
-Akkor ne totojázzunk tovább, teljes gőzzel a Nagy Alma felé!
-Igenis, Kapitány - mondta Deadpool, majd kakaót akart adni rá... ám ekkor furcsa hangok kezdtek kijönni a szánból, majd hirtelen lassulni kezdtünk. - Ööö… szerintetek ezt rendes benzinnel is lehet tankolni vagy kerozin kell bele? Csak mert bármelyikkel is működik, az épp most kezd kifogyni.
És ekkor alátámasztva a dolgot elkezdtünk lezuhanni. Egyre mélyebbre és mélyebbre, alattunk pedig a végtelen préri terült el. ~Remélem senki se kezdte el most megnézni New York és környéken földrajzát.~
-Srácok... Örülök hogy ismerhettelek titeket. Howard, sajnálom hogy goromba voltam veled és basztattalak az időutazásos sztori alatt történt hibád miatt, hisz én is rengeteg hibát követtem már el. És te Wade… nos, téged még mindig gecimód utállak, de tudod mit? Mégse vagy akkora faszkalap mint hittelek. Köszönöm mindkettőtöknek a segítséget.
-Tudod, most egészen meg lennék hatva, ha nem tudnám, hogy a zuhanás után mi ketten regenerálódnánk és Donald kacsa járna egyedül szarul a dologgal - mondta Wade, de én már nem figyeltem oda rá, csak becsuktam a szemem és csöndben éreztem a zuhanáskor az arcomba tóduló szelet.
Aztán hirtelen a szán kezdett kiegyenesedni, mi pedig ismét emelkedni kezdtünk. Kinyitva szemem értetlenkedve néztem körbe Wade-del és Howarddal együtt, míg nem egy gépiesen torzított hang szólalt meg a szán alatt:
-Ide rendeltek szánmentést?
Gyorsan mindhárman a szán alá lestünk, ahol is egy páncélos fickó tartotta meg a járművet.
-Stark! - mondtam, közben nem teljesen hittem el, hogy tényleg őt látom, pedig nagyon úgy tűnt. - Maga hogy kerül ide.
-Sikerült megoldanom az a fontos dolgomat, így szabad lettem a maga kis karácsonyi partijára, gondoltam benézek. És úgy látszik jól tettem. Azért nyugtasson meg, hogy csurig lesz az egész háza forralt borral.
-Ezek után... megihatja felőlem az összeset! - jelentettem ki örömködve, miközben folytattuk utunkat New York felé.
Hamarosan be is értünk a városba, Stark pedig a cégem épületéig vitt minket, ahol már javában zajlott a jótékonysági rendezvény. Megbeszéltük vele, hogy kiviszi a maradék ajándékot, miközben mi kiszálltunk a szánból az épületnél. Howard és Wade a tömeg mellé landoltak, míg én a karácsonyfa elé állított színpadra érkeztem meg.
Először meglepődtek rajtam, de ekkor levettem a maszkom, csúf pofámról pedig egyből felismertek és tapsolni kezdtek.
-Épp időben - súgta oda Liho. - És ahogy látom felesleges volt Télapó jelmezt varrni. Majd meséld el mi történt.
-Majd este, ugyanis még koránt sincs vége a dolognak - feleltem, majd a podéiumhoz léptem és megkezdtem a beszédemet.
-Üdvözlök minden egybegyűlt hölgyet és urat. Mint azt tudják, minden évben összegyűlünk ilyenkor egy jótékonysági rendezvényre, ahol bemutatunk egy új terméket, kiosztjuk az ajándékot, satöbbi, satöbbi. Őszinte leszek magukhoz: sokáig kurvára nem érdekelt ez az egész. Giccsesnek tartottam, felesleges önéljenzésnek, "nézzék, nekünk milyen kurva sok pénzünk van, mi tudunk ajándékot venni a gyerekeknek". De az elmúlt napokban volt időm gondolkodni a dolgon ~Főleg az író töltelékfejezeteinél.~ és rájöttem, hogy ritka nagy balfasz voltam. Mert nem az ajándék, nem a fényűzés a lényeg, hanem az, hogy adunk valamit, mert megadatott nekünk az, hogy adjunk. Sok gyereknek, akik ezeket az ajándékot kapják nincs családjuk, barátjuk... senkijük sincs, magányosan ténferegnek. De mi ajándékokat adunk nekik, megmutatjuk, hogy nincsenek egyedül. Ezért van ez az ünnepség: hogy megmutassa képesek vagyunk összefogni.
Ekkor hatalmas zajra lettem figyelmes és a tömeg mögött meg is láttam annak forrását: megérkezett a fémTélapó. Én a bemutatni kívánt találmány, az elektromos WC pumpa ~Nem röhög!~ után nyúltam, aminek volt egy titka: beépítettem egy ultraerős vákumszivattyút, ami a legerősebb fémen át is képes kiszívni a dugulást. Vagy akár a robotot működtető folyadékot is, amit a Télapóból nyertek ki.
-Most pedig mutassuk meg összefogásunk erejét azzal, hogy mindenki fogjon egy ilyet, nyomja meg a kék gombot és dobja rá arra a rusnya fémlényre!
Szerencsémre a tömeg nagy része nem kezdett klisésen sikoltva menekülni, hanem megrohanozták a WC pumpás asztalokat, majd az utasításom szerint a gomb megnyomása után a fémszörnyre dobták azokat. Tervem működését jelezve az összes pumpa szivattyúzott, hátsó részükből csorgott a sárga folyadék ~Reméljük nem a Télapó vizeletét használták fel a géphez.~, majd ez abbamaradt és a gépezet megállt.
Az emberek éljenezve rohamozták meg a szerkezetet, miközben én feladatomhoz híven elkezdtem kiosztani az ajándékokat.
***
-Nem szívesen mondom ezt, de... lenyűgöztél. Hónapok óta terveztük a dolgot, csupán az AIM-nél lévő koordináták kellettek még, erre jössz te és a bagázsod az improvizált dolgaitokkal és szépen megállítottatok. - Mondandója közben Sin tapsolni kezdett. - Szívem szerint most felkoncolnálak és a beleidből csinálnék sálat.... de tudom, hogy kurvára nem érnék el vele semmit. Szóval fogd fel az egészet egy afféle karácsonyi ajándékként. - Ezután száját az enyémhez közelítette, de én eltoltam magamtól.-"Bocsi, már van barátom" - dobtam be sunyi mosollyal a sablonszöveget, mire ő is elmosolyodott egy kissé.
-Boldog Karácsonyt és Új Évet, te barom. Aztán januárban jelentkezz, lenne pár új melónk a számodra - felelte, majd visszament a kocsijába és elhúzott.
-Meglep, hogy ezek után még mindig üzletelni akar veled - jegyezte meg Howard.
-Ó, a Schmidtek már csak ilyenek. Az egyik pillanatban a véredet kívánják, a másikban meg már puszipajtásként hivatkoznak rád - világosított fel őt John, majd mindhárman visszatértünk a házba, ahol már javában folyt a buli.
-Nem túlzott, ez tényleg a forralt borok kánaánja - mondta Stark, miközben egy újabb adagot hörpintett. - Ó, és ami a páncélt illeti, amit anno ellopott tőlem...
-Persze, rögtön megadom a koordinátákat, ahova rejtettem - mondtam miközben elő akartam halászni a telefonom, de ő megállított.
-Vegye úgy, hogy ez az én karácsonyi ajándékom. Úgy az elkövetkezendő 5 évre - jegyezte meg, majd ment vissza a forralt borok felé. Ezután pedig Kábel jelent meg, kezében egy becsomagolt dobozzal.
-Azt hiszem, ez már régóta megilleti magát - mondta, azzal átadta.
-Ó, igazán nem kellett volna ~Dehogynem.~ - mondtam, majd kibontottam... és ott volt benne az utaztató! - Komolyan nekem adja?
-Rászolgált, Victor. Boldog Karácsonyt! - mondta mosolyogva, azzal félreállt, így Bob isodaférhetett hozzám.
-Izé... azt hiszem elfelejtettem bocsánatot kérni azért a falért... meg az egyéb dolgokért.
-Ááá, vedd úgy hogy el van nézve. Sőt, jövő Karácsonykor is szívesen látunk.
-Tényleg? - kérdezte, vasmaszkja szemén át láttam kiszökni a könnyeit. - Akkor nem lenne baj, ha maradnék pár napig? Tudod, renoválják a lakásomat, így nem nagyon van hol laknom...
-Persze, hisz családtag vagy. De azért a többi falat már ne tedd tönkre - mondtam, majd megöleltem őt.
Ezután végre odaértem Lihohoz, aki forró csokit iszogatott a fa előtt.
-Lám, mégiscsak vannak barátaid akikre számíthatsz - mondta, miközben az egyik barátnőjét fűzni kívánó Wade-et nézte. Hát, nem legjobb embert fogta ki rá, de most elnézzük.
-Annál többem is van végre. Családom. Boldog Karácsonyt!
-Boldog Karácsonyt - felelte Liho, majd megcsókoltuk egymást, míg a háttérben megszólalt a Let it Snow!, csak hogy Die Hardos feelingben érjen véget az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése