-Mindjárt megvan, mindjááárt... - mondta Liho miközben igyekezett a Karácsonyfa tetejéhez érni, hogy felrakja rá a csúcsdíszt. A fa tetejét a vállamra állva próbálta elérni, közben néha hátrazuhant és ilyenkor feneke az arcomba csapódott. Bocsánatot kért ért, de persze minket ez nem zavart, sőt, szívesen elviseltük volna még tovább is, de aztán végül sikeresen felrakta a csúcsdíszt. - Ezaz!
Ezután fürgén ~Avagy egy macska fürgeségével.~ leugrott a vállamról közvetlenül mellém és együtt csodáltuk meg az immár feldíszített fát.
-Egész szép lett - mondtam, miközben végigtekintettem a műalkotáson, melyen kábé 2 órája dolgoztunk már. - Az elmúlt napok szarakodási mellett az ilyen dolgok hangulata miatt érzem azt, hogy talán nem is akkora baromság ez a Karácsonyosdi.
-Igen, én is ezt érzem - mondta Liho mosolyogva. - Tudod, amióta otthagytam az X Birtokot sok cégnél voltam már, de egyiknél se tudtam rendesen megünnepelni a Karácsonyt amíg te fel nem vettél. Anno mondtad, hogy nem igazán van családod, vagy barátod akit elhívhatnál ünnepelni. Nos, barátaim nekem vannak, de családom nekem se volt... amíg fel nem fogadtál. Te vagy az én családom, és a család fontos dolog. Ezért kérlek arra is, hogy légy elnéző Roberttel. Igen, követett el hibákat ~Ó, de még mennyit... Hozzam a listát?~, de akkor is a családtagod és felnéz rád.
-Nem is emlékszem mikor hallottam ilyen szép monológot ~Várj, mikor is volt az Irány a Pókverzum bemutatója?~. Nekem sincs másom, csak ti - mondtam, majd felhúztam a maszkom és megcsókoltam őt. ~Ha ez most a The Walking Dead lenne, akkor most döglene meg az egyikőtök.~
Szívesen csináltam volna ezt legalább annyi ideig, amíg a fát díszitettük fel, de ekkor hangos nyögések közepette beesett közénk és a fa közé Bob, ezúttal maszk nélkül, arca péppé verve ~Na, most már kell neki a maszk.~, kezében papírokkal.
-Jézusom Bob, mi történt? - rohantuk hozzá kétségbeesve, de ahogy láttam nem esett komolyabb baja. Sőt, egész vidám hangnemben szólalt meg:
-A HYDRA. Megpróbálták ellopni a papírokat. De én furfangosabb voltam náluk, és kicseréltem őket egy másikra!
Ennek szívem szerint örültem volna, főleg Liho monológjának köszönhetően, de a belső hang nem hagyott nyugodni és megnéztem a papírokat. Felemelve őket pedig beigazolódott balsejtelmem.
-Mond csak Bobby, amire kicserélted a papírokat véletlenül nem az elektromos sajtreszelő tervei voltak, amiket a fiókom mélyére száműztem?
-De, pontosan azok, honnan tud... - kezdett bele Bob, de nem fejezte be mondatát, mert leesett neki a tantusz. Azért a biztonság kedvéért felé fordítottam a lapokat, amik az említett elvetett eszköz tervrajzait tartalmazták.
-Jézusom, akkor el tudnak jutni az Északi Sarkra és el tudják fogni a Télapót - mondta Liho kétségbeesve. - Most mihez kezdünk?
Én gyorsan töprengtem a dolgon, de csak egy megoldás jutott eszembe. Tudtam, hogy nem lesz kellemes találkozás, de muszáj volt bevállalnom, így megkérdeztem:
-Megvan még Kábel lakcíme?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése