Jó igen, de azért egy év kihagyás mégis csak hosszú idő - na nem mintha nem éltünk már volna meg hasonlót a négy éves pályafutásunk alatt. Ez köszönhető adnak, hogy drága, kedves, édes, aranyos írónk egy kibaszott f... mármint nem igazán volt ideje és hangulata, hogy új sztorit alkosson velünk. Ötlete természetesen volt még régebben, egész pontosan decemberre, melyet a nyári kánikulában kis lehűtésnek szánva meséltünk volna el. Aztán persze ez őszre csúszott, mert hát mi is lenne a világgal, ha az írónk egyszer tartani tudná a magának kitűzött dátumot? Ezért is vagyok most mikulásruhában, a fotelon ülve, a kandaló mellett, forró csokit kortyolgatva, közben azon gondolkodva, hogy most akkor milyen időszak is van és hogy most meg kéne sülnöm vagy fáznom kellene. Az ilyen pillanatok azok, amikor örülök neki hogy csak kitalált karakter vagyok. ~Egyébként továbbra is várjuk új írók jelentkezését a segitsenmarvalakiarohadteletbe@deathwish.com e-mail címre. az első jelentkezővel azonnal szerződést kötünk.~
Szóval dőljetek hátra, takarózzatok be kényelme... mármint kapcsoljátok be a ventiláto.... vagyis a fasz tudja, csináljatok amit akartok és akkor kezdődjön is a móka!
Először is egy rövid kis összefoglaló arról, hogy mi is történt velem az előző Karácsony óta.
Nos, kezdjük ott, hogy 2018 karácsonyán megmentettem a világot (megint), amivel jócskán nőtt a reputációm. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a cégem részvényei is növekedésnek indultak, szóval kifejezetten jó évet zártam. Meg is ünnepeltem rögtön egy fürdőzéssel, amiben tejben-vajban fürösztöm magamat. Aztán véletlenül ezek helyett gázolaj került a medencébe, én meg kubai szivarozni akartam, aztán... a többit kitaláljátok.
Szerencsére túléltem és a regenerálás miatt a bőröm se égett meg ~nem mintha tudna rajtad bármi rontani~, de a medence mellett odalett a grillem, három rekesznyi sör amit a fürdőzéshez készítettem elő és a hátsó kis erdős területem egy része. ~Greenpeace aktivisták, remélem most nem olvassátok ezt.~ Ja, és nem mellesleg az utcára landoltam, fényes nappal, a közvetlen szomszédságot így sikeresen traumatizáltam a pucér testemmel. ~Szerencsére már korábban is történt hasonló, úgyhogy nem volt olyan nagy trauma sokak számára.~
Aztán jött szilveszter - ja igen, ez még mindig 2018-ban történt, szóval faszán zártuk az évet. Összehoztam a karácsonyi bulin lévő pereputtyot egy utolsó kis mulatozásra, amikor is negyed órával éjfél előtt kiderült, hogy nincs pezsgő. Természetesen magamra vállaltam ezt a nemes feladatot ~miután a többiek ránktukmálták~, hogy leugorjunk a legközelebbi éjjel-nappaliba valami koccintásra legalább látszólag alkalmas italért. Meg is találtam a keresett piát, abból is az utolsó, és már vígan indultam is vele haza, amikor valami alkesz fasz kitépte a kezemből ~de legalább nem a kezünkkel együtt~ és elrohant a picsába. Egy kis Benny Hill-es futkosás után végül sikerült elkapnom - ám pont ekkor ütött éjfélt az óra.
Így történt hát, hogy 2019 első perceit valahol az utcán töltöttem, egy vadidegen alkoholistán ülve. De hogy a pillanatot megéljem, végül vele ittam egyet... mielőtt széttörtem volna a fején az üveget.
Be is köszöntött tehát az új év, ami új lehetőségeket és egyben új szarságokat kínált a számomra. Nem fejteném ki részletekbe menően az egészet ~Ahhoz az kéne, hogy az író rendesen ki is találja azokat, ennyire meg csak nem dolgoztatnánk meg~, úgyhogy csak röviden szemezgetek.
Kezdjük rögtön a legemlékezetesebb résszel, azzal a kicseszett Végjátékkal. 11 évnyi történet lezárása, amit rengetegen könnyeztek meg Vasember hősi halála miatt - nem is csoda, hiszen egy ismerősöm ismerősének az ismerősének a volt szobatársának a kutyájának az előző gazdájának a nővérének a tanára megszellőztette, hogy maga Tony Stark is részt vett a forgatókönyv írásában.
Ja igen, ebben a világban párhuzamosan léteznek a jól ismert MCU-filmek és a tényleges szuperhősök. ~És ezt mégis mikor a faszba akartuk megemlíteni?~ Úgy emlékszem ezt egy rövidke utalás erejéig megemlítettük az előző történetben. ~Mármint a történetileg előzőben vagy az előző előzőben?~ Ööö... tudod mit, hagyjuk, most elmondtuk.
Aztán meg... mi is történt még ebben az évben? ~Nem tudom, kurva rég volt már! Talán még akkor meg kellett volna ezt írni!~ Várjál, valami rövid listát szerintem írtam... mindjárt.... meg is van. Szóval 2019-ben sikeresen megmentettem a világot a ninjarobotpatkányok inváziójától, az akváriumfejű Jake Gyllenhaal kiszivárogtatta az én személyazonosságomat is ~Amit eddig is mindenki tudott, szóval nem ért vele szart se.~, építettem a kertembe egy szobrot magamról megkövült vattacukorból, és végül kiderült, hogy a cégem vezetésére kinevezett pali valójában egy raptor egy alternatív világból, ahol az emberek helyett a dínók léptek az evolúció útjára. Szóval ja, az írónk még mindig nem állt le az anyagozással.
Szóval érdekesen telt el a 2019-es év, mire végre eljutottunk Karácsony estéig. Ajándékok megvéve, a céges buli letudva, úgyhogy nem maradt más hátra, mint otthon együtt tölteni az ünnepet a szeretekkel - és Roberttel, akit ismét vendégül láttunk. Úgyhogy gyorsan el is rejtettem az összes vágásra alkalmas eszközt valahova, csukott szemmel, hogy még én se találjam meg. Oké, nehéz lesz műanyag késsel vágni a bejglit, de a házam biztonsága jobban érdekelt.
Így hát viszonylag nyugodtan ~De csak viszonylag, mert Bobot ismerve egy fogpiszkálóval is képes lenne akkora pusztítást okozni, mint egy tájfun.~ sétáltam hazafelé a cégem épületétől, ahol az utolsó fontosabb dolgokat intéztem el. ~Mint a céges buliról megmaradt sütik felzabálása?~ Hé, az igenis fontos feladat! Vagy azt szeretted volna, hogy megromoljanak?
Szóval sétáltam haza a hószakadásban, miközben fejemen Mikulássapka, testemen pedig "Rudolf, a hónap dolgozójás" csúnya karácsonyi pulcsi volt. Útközben azon gondolkodtam, hogy vajon sikerül-e időben lecsapnom egy PlayStation 5-re és hogy vajon jövőre tényleg mozikba kerül-e Az új mutánsok. Nem is sejtettem ekkor még, hogy jövőre valami denevér/tobzoskazabáló ázsiai csóka el fogja baszni az egész évet.
Tehát békésen sétáltam haza, de persze ha sikeresen hazaértem volna, akkor most nem lennék itt és mesélném nektek ezt a baromságot. Úgyhogy valahol félúton észrevettem, hogy egy sötét, kapucnis alak követ engem, szép lassan. Ez még nem is zavart volna, hiszen Amerikában élünk, mindenki sétáljon úgy ahogy akar - csakhogy ekkor egy másik hasonló alakot láttam meg az utca túloldalán. Aztán egy újabb csatlakozott hozzájuk előttem. Majd egy újabb, egy újabb, egy újabb és egy újabb.
Ekkor már kissé meg voltam ijedve, és kezeimet a katanáimhoz közel tartva gondolkodtam el: vajon egy sötét, kapucnis alakoknak tartott találkozót zavartam meg, vagy valami szektát haragítottam valamivel magamra? ~És ha sötét, kapucnis alakok szektájának a találkozóját zavartad meg?~
Ekkor már kissé meg voltam ijedve, és kezeimet a katanáimhoz közel tartva gondolkodtam el: vajon egy sötét, kapucnis alakoknak tartott találkozót zavartam meg, vagy valami szektát haragítottam valamivel magamra? ~És ha sötét, kapucnis alakok szektájának a találkozóját zavartad meg?~
Aztán ahogy a közelembe értek gyorsan elő is kaptam a katanáimat és feléjük tartottam.
-Nem, vissza, el innen! Nem akarok se szektatag lenni, se Yehova tanuja, és olcsó karácsonyi ledizzó se érdekel! - hadonásztam előttük a katanáimmal, de túl sokan voltak ahhoz, hogy mindenkire figyelni tudjak. Így történt, hogy végül valamelyik a hátam mögé került, aztán egy sokkólóból megáramoztatott kicsit, amitől pedig összeestem.
***
- Ne, kérlek ne, ne áldozzatok fel a vulkánistennek! Ne, kérlek, ne! Fiatal vagyok még, gyönyörű, életképes, sporzedzett és szerény... ebben a sorrendben! Ne, könyörgök, ott van Wade, vessétek őt bele, ő már úgyis megél két filmet is, a harmadik már úgyis mindegy neki! Ne, ne dobjatok bele, én nem vagyok Daenerys, nem fogok pucéran előjönni belőle sárkányokkal, amúgy is kurva ronda vagyok pucéran, nem akarjátok azt látni, KÉRLEK NE!!!
Hirtelen rázkódást kezdtem érezni az egész testemen, amire végre felébredtem ebből a förtelmes rémálomból. ~Pedig én már kezdtem élvezni ahogy szenvedsz.~ Az első zaj amire figyelmes lettem egy ismerős motorzaj, én ilyet már hallottam valahol.... megvan! Egy RTS-3080-as típúsú űrhajó moto...mo... Napasztmek!
Hát, úgy fest idén az űrben töltöm a Karácsonyt. Megint! ~Mondjuk a legutóbb egész szép Karácsonyfát állítottunk össze a Skrullok hullájából! Igaz hogy büdös volt mint a szar és az egyikük kezét tűztük fel csúcsdísznek, de a helyzethez képest nem volt rossz.~ És ha ez nem lett volna elég baj, az ismerős motorzajhoz hamarosan egy ismerős női hang társult:
- Na, csakhogy felébredtél! Már azt hittem találtunk valamit, amibe beledöglesz. Kár lett volna... de azért jó érzés volt kiütni téged.
A hang tónusa alapján azt hittem, hogy Sinthea rabolt el valami küldetésre, de aztán rögtön beugrott, hogy ő inkább a személyes megbízás híve. ~És amikor a tüzes csávos eset elején elrabolt?~ Az szabályt erősítő kivétel volt. De Sin helyett egy rövid barna hajú nő fogadott narancssárga repülősruhában, hasonlóban, mint a lázadó pilóták a Star Wars-filmekben. Ekkor egy pillanatra elgondolkodtam, hogy jobban örültem-e volna most Sintheának, de erről hosszasan lehetett volna vitatkozni.
Amikor korábban szektának tippeltem a csuklyás illetőket az a helyzet, hogy annyira nagyon nem lőttem mellé. A helyzet az, hogy az Elit Star Wars Rajongói Klub tagjai raboltak el magukkal, egy elmebeteg Csillagok háborújás rajongói bagázs, akiknek a többi klubbal ellentétben megfelelő felszereléseik is voltak.
- Hello, Rachel - üdvözöltem a nőt, aki az imént rázott fel. - Hogysmint vagytok? Nem is találkoztunk mióta.... a Solo óta vagy Az utolsó Jed...
-Csitt! - csöndesített el gyorsan Rachel. - Ki ne ejtsd annak a filmnek a nevét! George és Bob még mindig képesek lennének egymás torkának menni miatta!
- Ó tényleg, el is felejtettem az a körüli hisztit - jutott gyorsan eszembe, majd meg is láttam George-ot és Bobot a pilótafülkében. - Hello, srácok! - Ők ezt nem viszonozták, ígyhát tovább lestem az űrhajóban, de senki mást nem láttam. Tehát csak hárman vannak... de akkor miért voltak annyian ott az utcán? ~Nem tudom, majd kérdezd meg az írót ha végre felszívta az összes anyagot.~
- Na jó, csapjunk a lovak közé! Nekem otthon várnak egy karácsonyi bulira, ezt a novellát meg év végéig be kéne fejeznünk, szóval áruljátok el mi a jó büdös faszért raboltatok el éjjnek évadj... - miközben lehordtam őket szép lassan elkezdtem felállni, de Rachel hirtelen visszarántott a padlóra. - Jó, felőlem fekve is megbeszélhetjük.
- Viktor, Viktor, Viktor... - mondta Rachel egy az egyben Sintheasan. Ezek tuti ismerik egymást valahonnan. ~Vagy a HYDRA-nak annyira megcsappan a bevétele, hogy Sin másodállásban lekezelési tanfolyamokat kezdett tartani.~ - Pár éve megtudtuk hogy szert tettél az időutazás képességére és fel is béreltünk, hogy állítsd meg a The Star Wars Holiday Spe... - Ekkor hirtelen megállt, pillanatra lefagyott. Nem csoda, a Star Wars '70-es években készül karácsonyi különkiadása olyan borzalmasra sikeredett, hogy anno maga George Lucas is el akarta pusztítani minden kópiáját. Ezért van az, hogy az ilyen nagy rajongók még kimondani se merik a nevét. Aki nem hiszi és elég bátor, az itt utána is nézhet. - Szóval felbéreltünk hogy állítsd meg a tudjukmi létrejöttét, de az még mindig létezik!
- Honnan tudjátok, hogy én nem csináltam meg? Mi van ha sikerrel jártam, de ez egy párhuzamos dimenzió, amire nem volt az hatááááááááá.... - Rachel nem igazán hitte el a rögtönzött érvelésem, és villám gyorsasággal rászorított a vesémre. - Jó, oké! Nem jártam sikerrel! - Beismerésem után gyorsan el is engedett. - Én megpróbáltam, de véletlenül kiszabadítottam egy téridőugró entitást, akit aztán a különböző idővonalakról összeszedett énjeimmel kellett legyőznöm.
- A fenébe! Látjátok? Én megmondtam, hogy inkább azt a majom-malac hibridet kellett volna felfogadnunk! Igaz hogy büdös volt és kissé bunkó, de ő nem baszta volna el ezt a szart, és így a Star Wars elvesztette volna egyik legfájóbb pontját! - adta ki Rachel magából a dühét a két srácnak, akik ügyet se vetettek rá. Miután kissé lehiggadt ismét felém fordult. - De szerencsédre adatott egy esélyed hogy kijavítsd a hibádat.
-Nem, Rachel, megmondtam hogy nem! Nem fogom kinyírni Kathleen Kennedy-t! Egyszer már rám uszította a férje, Frank Marshall a halálosztagát amikor belerondítottam az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága forgatásába. Akkor alig úsztam meg ép bőrrel, úgyhogy felejtsd el!-Ne aggódj, a legutóbbi után még egyszer nem bízunk rád ilyen fontos melót - nyugtatott meg Rachel. - Nem, neked nás feladatod van. A te feladatod az lesz, hogy megakadályozd a a Star Wars Hol… a Star Wars Hol… a karácsonyi különkiadás jövőre érkező remakejét.
Én komolyan igyekeztem visszatartani magamból a fékevesztett nevetést ~Á-á, csak én próbáltam, te hajlottál rá már az elejétől fogva hogy kiadd!~, de nem bírtam, így végül hatalmas kacagásban törtem ki. ~Hatalmas kacagás... a szamarak nem adnak ki olyan nyerítést, mint ami belőled jött ki akkor.~
- Ez jó volt Rachel! Nagyon jó! Egy pillanara még el is hittem, hogy a The Star Wars Holiday Special remake-jét készítik. Mekkore poén! Mekko...ra... - A nevetésem szép lassan alábbhagyott ahogy megláttam, hogy a többiek holtkomor arccal bámulnak rám. - Ó, baszdmeg. Nem, az nem lehet! A Disney se lehet ennyire pénzéhes és hülye! Nem, ez tuti kamu! Biztos valami secretandfullrealstarwarsnews.com oldalon olvastátok!
- Ööö... az a mi oldalunk - mondta Rachel, pedig esküszöm hogy rögtönöztem az egészet. - De nem, sajnos igaz. Tessék, itt a bizonyíték!
Ekkor elővette a telefonját, amin egy posztert mutatott meg.
- Te szent szar! Ez... egy Lego-film! Ezek megcsinálták Lego-filmként, te jó ég! De... mi a szar az a Disney+?
- Ezt most nem mondod komolyan, ugye? - kérdezte lenézően Rachel, de aztán látta rajtam ~Igen, a maszkon keresztül, de ehhez már hozzászokhattatok volna.~ hogy véresen komolyan gondolom. - Ez a Disney frissen indult streaming szolgáltatása. Komolyan nem hallottál róla? Pedig azon megy a Disney-éra szinte egyetlen értelmes Star Wars-produkciója, a The Mandalorian!
- Nem streamingelek. A Netflixes előfizetésem is már csak megszokásból hosszabbítom meg, amúgy nem használom. Ellenben Howardék meghekkelték és azóta vagy 30-an arról néznek mindent, de ez más tészta.
- Mindegy is. A lényeg, hogy ide fog megjelenni a film, és ezt kell nekünk ma megállítanunk. Pontosabban ezt kell neked megállítanod, míg mi a bázis védelmi eszközeit tesszük tönkre.
- Hát, végülis most már nincs más választásom - törődtem bele a sorsomba, de ekkor fülem megakadt a bázis szón. - Várjunk, milyen bázist?
-Azt a bázist! - mutattott Rachel a pilótafülke ablakába, így odasétáltam. Először csak a végtelen űrt láttam, de aztán szép lassan kirajzolódott előttem három kör alakú bolygó, amik egy eléggé ismerős formációt alkottak ki.
- Hát nézze meg az ember, már a bolygók is Mickey egér fejének a formáját veszik fel? - vicceskedtem el, de aztán ahogy közelebb értünk láttam, hogy a "bolygóknak" fémes felületük van és valójában együtt állnak, hanem egy építmény részei. - Te szent szotyadék, a Halálegér! A Disney titkos űrbéli főhadiszállása! Hát mégis megépítették!
- De meg ám, és itt tárolják a film kópiáját is. Úgyhogy készülj fel, nem lesz könnyű - hozta tudtomra Rachel amit alapvetően is tudtam, ezalatt pedig az űrhajó szépen lassan bedokkolt a Halálegérre. ~ Hogy hogy jutottunk be a hajóval ilyen könnyen egy elvileg jól őrzött űrállomásra? Ne kérdezzétek, már mi is belefáradtunk a sok kérdésbe.~
A űrhajó sikeresen leszállt az egyik űres kifutóra, amikor is rohamosztagosnak öltözött Disney dolgozók vettek körbe minket. Oké, én tudom hogy a dresscode fontos az ilyen nagy cégeknél és Mickey egeres sapkában csak nem lehet mindenki, de azért ez már egy picit túlzás.
-Rendben, Viktor, itt a te időd! Ezt vedd fel és indulj el megkeresni a kópiát, addig mi innen kiiktatjuk a biztonsági rendszert - míg ezt kimondta egy a kintiekéhez hasonló rohamosztagos páncélt dobott hozzám, ami gyorsan magamra is kaptam. Mondjuk azért előtte kimoshatták volna, mert valaki szépen beleizzadt, és nagyon remélem hogy tényleg csak az izzadtság szagát éreztem meg.
-Hékás, hékás! Ennyi? - fakadtam ki. - Rámbasztok egy ruhát, aztán nesze hülyegyerek, találd fel magad? Semmi tipp vagy térkép, hogy hol keressem a kópiát, semmi útmutató? Hogy a picsába várjtok el, hogy megoldjam így a dol...
Meg se várták hogy befejezzem a panaszkodásom ~Khm...khm... hisztid... khm... khm...~, abban a pillanatban az űrhajó ajtajához toltak, majd kilöktek rajta az azt körbevett katonák közé.
A rohamosztagosok meglepettem emelték rám fejüket, majd azonnal becéloztak engem. A fegyvert rezzenéstelenül tartották, stabilan rám célozva - ezek aztán a filmbeliekkel ellentétben nem fognak eltéveszteni. ~Ö, elnézést a zavarásért, de tudunk regenerálódni baszki! Kurvára nem lenne ránk hatással ha szétlőnének!~ De attól még kurvára fájna, mazohista meg nem vagyok.Gyorsan rögtönöznöm kellett valamit, így felpattantam és a HYDRA-tól ellesett dupla kézlenditést használtam, majd így kiálltottam:
- Éljen soká a Bölcs Egér!
A katonák egymásra néztek ekkor, majd egy nagy sóhajtás után eltették a fegyvereiket.
- Na basszus, a vezetőség megint ránk szabadított egy fanatikus. Remek karácsonyi ajándék, mondhatom - állította az egyik, miközben szép lassan mindenki ment a dolgára.
Először azon gondolkodtam, hogy ennek most örüljek, vagy legyek vérig sértve ~Annak, hogy nem lőttek szitává? Nem is tudom, én inkább az örülést választom.~, aztán random választottam egy irányt és arrafelé indultam tovább.
Mivel a drága Rachel cseszett velem megosztani velem mondjuk egy térképet így azt vártam, hogy elég sokáig fogok majd itt bolyongani... erre két ajtóval később már egy hídnál voltam, aminek a végén ott volt a film kópiája.
- Váó, hát ez... meglepően könnyű volt! - lepődtem meg. - Az író megint ennyire le van maradva, vagy mi a tosz? ~Ne akard tudni mennyire!~ - El is indultam a hídon gyorsan, ne vesztegessük már az időt, de egyszercsak felbukkant a semmiből előttem egy vörös fénykard. Olyannyira meglepetten ért ez, hogy először nem is láttam ki vette azt elő, de aztán lejjebb néztem - és megláttam egy fekete páncélú alakot, akinek a sisakja egér formájú volt.
- Úristen, belső hang, te is látod? ~Mivel egy testben vagyunk... amit én egyre jobban sajnálok.~ Ezt Dart Mickey! Tényleg létezik! - Miközben ezt kiejelentettek a Sötét Egér közelebb lépett hozzám, majd egyszerre gépies, mégis mély hangon hozzám szólt - nem tudtam eldönteni, hogy röhögjem, vagy fossam össze magam. ~Össze inkább ne fosd magad, nem hozunk cserenadrágot.~
- Katona! Mit keresel te itt?! Megmondtam, hogy ide senki nem léphe... Egy pillanat! - nézett végig gyorsan rajtam. - Minden rohamosztagosomnak van egyedi jellel ellátott száma a mellkasán, de neked sehol. Ki a fene vagy?!
- Na végre, csakhogy lebuktunk - sóhajtottam fel miközben újfent kimondtam valamit, amiről nem hittem hogy valaha el fogja hagyni a számat. - Már alig bírtam ki az a mocsokbüdöst, ami végigjárta ezt a ruhát! - Eközben ledobtam magamról a páncélt, majd pedig elő is vettem a katanáimat. - Na, akkor most megköszönném ha arrébállnál hogy én szépen elvigyem a kópiát és már itt se...
A Disney intergalaktikus császára azonban meg se várta a mondandóm végét ~Ami úgy vettem észre ebben a novellában különösen a szokása mindenkinek.~, és egy suhintással levágta a pengéket, tövig. Én egy pillanatig ledöbbentem, ezalatt Darth Mickey gonosz nevetésbe kezdett, a belső hang pedig azon morfondírozott, hogy ezt most tényleg komolyan gondoltam-e. ~Nem, én nem morfondíroztam, én itt már magamba roskadva sírtam.~
- Te ostoba barom! - kiáltott rám Mickey. - Komolyan fémkardokkal akartál fénykard ellen menni? Ez a leghülyébb dolog amivel csak előhozakodhattál!
- Hááááááát nem igazán, csináltam már ennél nagyobb hülyeségeket is. ~El ne kezd sorolni, mert akkor még jövő Karácsonykor is itt leszünk.~ Ott van például az, amikor két éve poénból leraktam egy fém monolitot valahol az utahi sivatagban, hogy megrémítsek mindenkit, de azóta se találták meg. Vagy amikor téridőutazás közben megmentettem egy Annabeth nevű csajt, akiről most kiderült, hogy lehet a pszihopata exbarátnőm alternatív univerzumbeli énje egy másik testbe zárva. Vagy amiko...
- ELÉG! - szakított meg Darth Mickey ~Ahogy ezt már szokás.~, majd felém suhintotta kardját. - Tűnj el innen vagy készülj a halálra!
- Óh, csakugyan? - mondtam, majd megfordítottam a katanáimat a penge nélküli oldalaira ~Ami amúgy már mindkét oldala.~, majd csavartam egyet rajtuk és hirtelen előbukkant belőlük két kék fénykard. ~Várjálmá... Nekünk végig volt fénykardunk? És ami fontosabb: erről én kurvára nem tudtam?!~ Ja, akkor csináltam mikor te a jobb kezemmel éppen a neten kerestél fonott szőrű va... ~Oké, értem, hagyjuk, nem kell mindenről tudniuk!~ - Na erre mit lépsz?
Hát, drága gonosz egérkénk erre azt lépte, hogy harci kiáltást hallatva, fénykardját felém lóbálva rontott felém. Nem azt mondom, hogy azt vártam majd sikítva rongyol vissza az irodájába, de azért ez kicsit mégis túlzás. Én is elkezdtem felé rohanni, majd fénykardjaink összecsattantak.
Elég jól viseltem az ütéseit, bár mivel alacsony volt így eléggé féltettem tőle a tökeimet. Azonban ettől túlzottan elöntött az önbizalom, ami hibázáshoz vezetett. És így fordult elő, hogy az egyik csapása egyszer csak az egyik fénykardomat is elvitte - a kezemmel együtt.
- Ú, baszdmeg! - eszmélt fel Mickey, hogy azért talán egy "icipicit" túllépte a határt.- Basszus, ezt nem akartam, csak meg akartalak félemlíteni. A kurva életbe! Figyelj, ismerek egy nagyon jó ragasztómárkát, az biztos tud segí...
Ekkor az én időm jött el, hogy félbeszakítsak egy mondatot, és ordítva nekirohantam annak a szarházi egérnek. Az kikerekedett szemekkel ~Igen, még a maszkon lévő szemnyílás is kikerekedett.~ próbálta védeni, közben én üvöltöztem:
- Azt a seggbekúrt hátbabaszott patkány kurva anyádat! Baszdmeg, tudod milyen kurva sokára nő ki ez a getvás geci kéz?! És két héti olyan kurva kicsi lesz, hogy még a pöcsömet se bírom megfogni vele, te redvás... törpefaszú... baszotszáju kurva egér!!! - Miközben kiabáltam folyamatosan csapdostam a kardját, majd egyszercsak eltaláltam a testét, ezt pedig az követte, hogy a maszkja lezuhant a földre.
Először egy pillanatra megrettentem ~Ez Deathwish nyelven annyit jelent, hogy beszart a félelemtől.~, hogy most én vittem picit túlzásba. De aztán megláttam, hogy csupán maszk tartóit sikerült levágnom, így csupán a maszk zuhant le, Darth Mickey feje a helyén maradt. A feje, ami viszont nem épp egy egérére hasonlított. Sokkal inkább olyan volt, mint egy...
- Kacsa?! - kiáltottam fel meglepetten. - Donald kacsa?! Végig te voltál a Disney sötét nagyura?!
- Vábádá dábá daba da - válaszolta Donald. ~ Jó, nem teljesen így mondta, de na, nem tudunk kacsául.~ Még szerencse, hogy pár éve csináltam egy Donald kacsa fordítógépet, amit most elővettem a zsebemből. És még hülyének tartottak, hogy ilyenen dolgozok. ~Attól hogy végre hasznos lett, attól még hülye vagy.~ Be is kapcsoltam, így már értettem is mit mond. - Igen, én voltam. Évekkel ezelőtt neveztek ki a Star Wars produkciók vezetőjének, de senki se vett komolyan. Ezért hát felvettem ezt a jelmezt, hogy mindenki Mickey sith megfelelőjének higgyen.
- Szóval akkor... végig te voltál a Lucasfilm vezetője, és nem Kathleen Kennedy?
- Dehogy! Én csak jelképes vezető vagyok, valójában mindent Kathleen irányít. Az egyedüli produkciók, amikbe teljes beleszólásom van azok a Lego-projektek. Mint amilyen a The Lego Star Wars Holiday Special.
- Nos igen... - jutott eszembe miért is vagyok igazából itt. - Engem azért küldtek, hogy azt megsemmisítsem...
- ...mert olyan rossz mint az eredeti? - mondta Donald, aki ezúttal nem félbeszakította, hanem befejezte a mondatomat. - Pedig a címen és az ünnepi hangulaton kívül semmi köze az eredetihez! Láttad te már egyáltalán?
- Hátööö...
- Költi kérdés volt, mivel csak jövőre rakjuk ki. ~Ó, az minket nem szokott ebben meggátolni. A Witcher-sorozatnak már a harmadik évadát is láttuk.~ De tessék, lessél csak bele. - Azzal Donald elővett egy telefont és elkezdte lejátszani rajta a filmet. És... nem is volt olyan rossz.
- Ez nem is olyan rossz! Nem az a "húdekibaszottúlkurvajó", de határozottan nem rossz. És ezt akarták azok az idióta Elit Star Warsosok megállítani? És még engem tartanak sokan hülyének! ~Attól, hogy vannak nálad hülyébbek, még te is hülye vagy.~ Elemedbe vagy ma a sértegetésemmel belső hang, ugye?
El is köszöntem Donaldtól és indultam volna, hogy az egyik űrhajót elkötve hazajuthassak Karácsonyozni, de ekkor három fegyver csöve meredt rám.
- Nem mozdulj! - kiáltott rám Rachel és két társa, akik időközben birodalmi ruhába vedlettek át. - Ide a film kópiájával!
- Most akkor ne mozduljak vagy hozzam ide a kópiát? Mert egyszerre csak az egyiket tudom csinálni!
- HOZD IDE A KÓPIÁT! - ordította rám Rachel, továbbra is rám fogva a fegyvert. Az, hogy már így is hiányzik az egyik kezem már nem is zavarta.
- Rachel, ide figyelj - kezdtem bele, hogy azért először megpróbálom észérvekkel meggyőzni őket. - A The Lego Star Wars Holiday Specialnek semmi köze sincs az eredeti Holiday Specialhöz. Ez egy szimpla Lego-film, ami képes szórakoztató is lenni, én magam is láttam.
- AHA! Szóval megnézették veled és kimosták vele az agyad! - foszlatta el Rachel a leghalványabb esélyeit is annak, hogy meggyőzzem őket. - Újabb indok, hogy meg kell semmisítenünk!
- Jól van, én megadtam nektek az esélyt, de ti nem éltetek vele. Én egy kézzel is jól tudok harcolni! - mondtam miközben a megmaradt kezembe előkaptam a fénykatanámat, készen állva az összecsapásra. De ekkor váratlanul három lövés dörrent, és a három fanatikus a földre rogyott.
Ezután mögüllük egy alak tűnt fel. Egy Han Solo-ruhás alak, lézerpisztollyal a kezében. Egy szőrös, női, ismerős alak.
- Liho! - rohantam oda mutáns barátnő-titkárnő-engemkurváraelviselőnő társamhoz és szorosan átöleltem... már amennyire egy kézzel szorosan át lehet valakit ölelni.
- Ugye megmondtam, hogy jó ötlet a katanádba pánikgombot rakni - mondta Liho, majd ő is szorosan átölelt. El is romantikáztunk volna még itt pár percet, ha nem került volna elő egy másik ismerős alak. Egy tollas ismerős alak. Egy alacsony és kurva mérges ismerős alak, akit tanácsadóm, szuperkatonaszérummal megkezelt John is alig tudott visszatartani.
- Donald, te mocskos geciláda! - rohant volna neki Howard, a kacsa a másik kacsának. - Azt mondtad, hogy pénzszűkében vagy és nem tudod visszafizetni a tartozásod, erre végig te voltál ennek a kibaszott kócerájnak a vezetője?! Te kacsák szégyene, ezért most meglakolsz!!
- Asszem ideje hazamenni és végre karácsonyozni egyet - mondtam, majd elengedve Lihot Howardhoz siettem, akit felkaptam a vállamra, majd elindultunk vissza az űrhajó felé.
És akkor ezennel szeretnék utólagosan is Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánni mindenkinek, remélhetőleg 2021-ben még fogunk találkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése