rozoga ventilátor, görény, sárga gumicsizma, terepszínű nadrág szűkített szára, véres kezemet egy hófehér bárányba töröltem meg, nehéz volt a szívem, bedobtam a medencébe
Ezt olvasva megszállt az ihlet, hogy én is megpróbálkozzak vele, így összedobtam egy saját kis novellát ezekkel.
Jó szórakozást :)
Keserű volt az idő kint, és ennek hangulata átjárta az amúgy is komor pszihológusi rendelőt. A plafonon rozoga ventilátor zörgött hallkan, mellette egy lámpa lógott, ami haloványan világította meg a szobát, hogy valami fényt vigyen ebbe a roggyant hangulatú helységbe. Pislákolt is néha, már nem bírta sokáig, a rendelőt birtokló Dr. Richard Johnson fel is jegyezte, hogy ideje végeztével vesz is egy új izzót a lámpába, hazafele úgy is be kellene ugrania a boltba.
De most még volt egy páciense.
Ma már sok beteggel volt dolga a legváltozatosabb tünetekkel: az egyik piromán, a másik szuperhősnek képzeli magát, a harmadiknak meg folyamatos beszélhetnékje volt. Az évek során is sok különleges beteggel volt dolga, a felsorolásuk is hosszú lenne. De ez itt mindegyiknél különlegesebb volt.
A fickó több doktort is felkeresett már, de mind egytől-egyig elutasította. Ez fel is keltette a doki figyelmét, aztán beszélt is a többi orvossal, akik szerint a fazon egy veszedelmes elme, aki elvileg korábban már volt pszihológusoknál - egy részük a találkozás után szintén kezelésre szorultak, a másikak pedig felhagytak praxisukkal és elutaztak jó messzire, csak ne lássák többé újra ezt az embert.
Johnson azonban odavolt a kihívásokért, ezért ma estére utolsó betegének fogadta a ficsúrt. És most itt is feküdt a mellette lévő díványon, talpig zöld bőrszerű egyenruhában, arcán egy zöld színű maszkkal, hátán pedig két tokkal, amikbe valami kardféle volt helyezve.
-Nos, azt hiszem kezdhetjük is Mr... - indította el a beszélgetést Dr. Johnson.
-Wish. Death Wish. Vagyis Deathwish, így egybeírva, de olyan Bondosan hangzott így kimondva.
-Értem. És mondja csak, Mr. Deathwish, az anyja vagy az apja adta magának ezt a nevet?
-Ó baszki, félreérti. Nem adták nekem ezt a nevet, magam vettem fel.
-Értem. Igazából sejtettem, csak biztosra kellett mennem. Tudja, manapság sok furcsa nevet adnak a szülők a gyerekeiknek. Egy régi páciensemet például Asd Smithnek hívták. - Miközben Dr. Johnson ezeket mondta egy kis noteszba jegyzetelt, és a széke karfájára rakott dossziét böngészte. - Ahogy látom elég korán meg is haltak a szülei. Ez lehet okozója a számos kijegyzetelt pszihés gondjának?
-Lehet - mondta egyhangúan a páciens. - Vagy lehet az, hogy szétégett a pofám. Vagy hogy utána jött egy félresikerült kísérlet. Vagy hogy kicsi a pöcsö… Ja, várj, az nem! - tette hozzá nevetve, ami közben Dr. Johnson felírta noteszába, hogy "véletlenszerűen előtörő szarkazmus". - De lehet az is, hogy az a vesegyógyszer okozta, amit eléggé kétes körülmények között szedtem be. Meg az ottawai dolgok is bejátszhattak.
-Miért, mi történt Ottawában? - kérdezett rá a doktor.
-Ó, nem akarja megtudni azt maga! Legyen elég annyi, hogy skrullok. Skrullok, akik szerintem az elkövetkező 150 évben nem fogják még csak megközelíteni se a bolygót. - Johnson eközben tovább jegyzetelt, most már a "régi cselekedet rejtélyeskedő felhozása, hogy misztikusságot adjon a jelleméhez" is felírásra került.
-Értem. Nos, a kollegáktól kapott információim alapján elég sok pszihés gondja akadt. A legérdekesebb mind közül... - közben a doktor lázasan lapozott a dossziéban. - ...az, amely szerint azt hiszi, hogy ön csupán egy kitalált karakter és a világ, amiben vagyunk egy író fantáziálgatásai.
-Dokikám, én nem hiszem, hanem tudom! Ráadásul egy meglehetősen nyomoronc író fantáziálgatásai. Már 2016 óta írja a kalandjaim, de még csak 9 fejezetet, egy novellát és egy karácsonyi szarságot írt. Ráadásul utóbbit nem is fejezte be karácsonyig, év végére is épphogy meglett. Most meg itt ez a franc, amit már nem is az én szemszögemből ír... érti már miért vagyok zabos?
-Tökéletesen megértem, uram - mondta együttérzően Johnson, miközben vadul jegyzetelt, de már kezdte egy furcsa érzés átjárni a fickó kapcsán.
-És erre még rátetéztek az elmúlt nap eseményei is a munkám során...
-Ó, és mit is dolgozik, Mr. Deathwish?
-Semmi különöset. Szimpla, egyszerű, mezei bérgyilkos vagyok.
-Értem, az megnyugtató szakm… Várjunk, hogy mi?! - akadt ki hirtelen a doki, akinek csak most jutott el a tudatáig, hogy új páciense milyen foglalkozást is űz. - Szóval maga anyagi juttatás ellenében egy megbízó által kiszabott ember nyomába ered, akit aztán válogatott gyilkolásra használható eszközökkel tesz el láb alól?
-Nem baszdmeg, felvásárolok cégeket és eltörlöm a bérüket - fakadt ki Deathwish. - Bár meg kell hagyni, ilyen részletesen se írták le még a szakmámat.
-És... nem zavarja, hogy embereket öl? - kérdezte ijedten a pszihológus, aki már kezdte érteni, hogy miért dobták annyian vissza ezt a fickót. Már ő maga is visszadobná.
-Hát, igazából ők is ki akarnak csinálni engem és a legtöbbjük meg is érdemli, mert egy görény. Mármint nem, nem büdös, ragadozó emlősökre vadászok, csak ha megint elkezdené konkrétan értelmezni a dumámat, mint valami Drax.
-De... az emberölés törvénybe ütközik és erkölcsileg se helyes. Ez se zavarja?
-Figyeljen Johnny... vagy mi is a keresztneve? Mindegy, maradjunk a Johnnynál. Szóval Johnny, az emberölés csak addig szúrja a kormány szemét, amíg nem nekik dolgozok. Ó, nem egy munkámat nekik végeztem el és busásan meg is fizettek érte.
-Éééértem - mondta a doktor, miközben szép lassan a telefonjáért kezdett nyúlni, amin át a pszihiátria embereit vagy a rendőrséget hívhatná. Ám épp csak a közelébe ért, amikor hirtelen valami a keze elé csapódott: egy katana.
-Na álljon meg a menet, doki! Attól, hogy nem az én szemszögemből zajlódik a sztori még tudom, hogy mi folyik benne! - jelentette ki mályvazöld ruhás csávó. - És nem mályvazöld, hanem erdőzöld a ruhám! - Pardon, szóval az erdőzöld ruhás csávó. - Köszönöm. Maga meg végig fog hallgatni, ha már ilyen sok pénzt kiadtam erre a beszélgetésre!
-I-i-i-i-igenis - hajolt vissza a doki a székébe, miközben már kezdte bánni hogy ma bejött egyáltalán dolgozni. Ezalatt Deathwish elment a katanájáért, kiszedte az asztalból és visszarakta a tokjába, majd visszafeküdt a helyére.
-Szóval hol is tartottam? Ja megvan! Szóval az elmúlt nap eseményei is rátettek egy lapáttal. Az egész azzal kezdődött hogy az egyik fő munkaadóm azt mondta: Ki vagyok rúgva!
-Ki vagy rúgva! - kiáltott rám Sin olyan hangosan, hogy az egész iroda is beleremegett volna... már ha az irodájában lettünk volna. Most a kis magánkertjénél voltunk, amit jól titkolt mindenki elöl, hisz én se tudtam eddig róla. Ruházata is ehhez illő volt: páncél helyett egy vörös trikó volt rajta, kezein gumikesztyű, farmernadrágja remekül kiemelte a fe… formáit. Lábán pedig egy sárga gumicsizma volt, de olyan sárga gumicsizma, amilyen sárga gumicsizmát még nem sárga gumicsizmáztak soha. ~Na jó, tudom hogy bele kell írni a történetbe a sárga gumicsizmát, de elég csak egyszer szerepelnie!~
-Ez mi volt? - kérdezte a doki meglepetten.
-Mi mi volt? - nézett rá furán Deahtwish, de aztán eszébe jutott, hogy mi akaszthatta ki a dokit. - Jaaa, ez csak a belső hang volt, aki a fejemben él!
-Szóval... van egy hang a fejében, amit gyakran szokott hallani? És meg is szokta tenni, amit ez a hang mond?
-Nem, nem igazán. És legtöbbször ez is vezet bele a még nagyobb szarba. De visszatérhetnénk a sztorihoz?
Szóval ott kertészkedett az egzotikus növényeinél, és a dühe ellenére is meglehetősen csinosan... mit csinosan, kurva szexin állt rajta ruha! Szomorú is voltam, hogy amíg együtt voltunk nem is láttam ebben a szerelésben.
-Várjunk... maga közös kapcsolatban volt az egykori munkaadójával? - hülledezett ismét Dr. Richardson.
-Nézze... mi lenne, ha a folyamatos meglepődést magában tartaná és inkább hallgatná tovább a történetem? Na, akkor folytassuk...
-Nem akarlak elkeseríteni, drága édes Sinthea, de kurvára nem vagyok az alkalmazottad - juttattam az eszébe. - A munkakapcsolatom a HYDRA-val időszakos, szóval nem vagyok az állandó csicskásod, ergo nem rughatsz ki.
-Ez esetben mindjárt írok egy szerződést, amiben felveszlek hozzánk és utána rúglak ki - fakadt ki továbbra is, dühében majdnem tövétől vágott volna el egy méhbalzsamot.
-És mondd csak, miért is akarsz ennyire megszabadulni tőlem? Elfogytak az idegesítő alkalmazottak és nincs kit kirúgni? - kérdeztem rá. ~Most soroljam fel azokat, amik felbaszhatták az évek során vagy elég megemlítenem a karácsonyi küldetésének a szétcseszését?~
-Azért, mert kinyírtad Reginald Burns-t! - árulta el, miközben egy broméliát szépítgetett.
-Várjunk csak, hisz te kértél meg rá! Szóval azért rúgsz ki, mert jól végeztem a munkámat?! - fakadtam ki most én. Burns volt a HYDRA élelmiszerbeszállítója, de aztán megtudott valamit ~Talán hogy Sin kertészkedik.~ és fenyegetőzni kezdett. Ezt Sinthea nem tűrte, így felkeresett engem, én pedig egy vasvillát ajándékoztam Mr. Burnsnek. A mellkasába.
-Látnia kellett volna a rendőrök arcát, mikor megtalálták a hullát madárijesztőnek kiakasztva. Roppant vicces volt - nevetett Deathwish, Dr. Johnson pedig helyeslően próbált kiadni magából egy erőltetett röhögést.
-Azért rúglak ki, mert nem térítettél észhez. Burns halálával új beszálítónk lett, Edward Gorski, aki drágán adja az árut és ráadásul nem is a legjobb minőségűt. Kóstold csak meg a kukoricáját! - azzal egy hordó felé mutatott, ahol egy cső főtt kukorica volt. Én felkaptam és belerágtam, de meg is bántam rögtön és kiköptem.
-Baszki, hát ennél finomabbat hánytam tegnap reggel! - nyögtem fel. - Tudod mit? A megnyugtatásod érdekében megyek és legyilkolom ezt a fazont...
-Ingyen! - tette gyorsan hozzá mielőtt még összeget mondhattam volna.
-Jó, legyen ingyen. Bár azért a kertedbe gyakrabban hívhatnál, igazán szép látvány vagy... mármint a virágaid igazán szépek - mondtam, majd gyorsan el is indultam, hogy minél hamarabb túl is legyek a dolgon.
Már aznap délután meglátogattam Mr. Gorski farmját azt hazudva, hogy a kertészek szövetsége egy aranyozott minilapátot adnak át neki díjnak. Valójában nem volt aranyozott, csupán befestettem olyanra, az átadást pedig Mr. Gorski fejébe terveztem véghez vinni.
Az eszközt egy terepszínű nadrág szűkített szárába csomagoltam ~Ne kérdezzétek miért, akkor jó ötletnek tűnt.~ és kocsimból kiszállva el is indultam pajta mellett álló ház felé.
-Mr Gorski! Mr. Gorski! Meghoztam a díjat! - kiáltottam, miközben tovább lépdeltem az épülethez. Ekkor ki is nyílt az ajtó és elő is lépett Edward Gorski… kezében egy sörétessel, amit épp felém tarott és amiből villámgyorsan le is adott rám pár sorozatot, ami rendesen leterített a földre.
-Várjunk... de ha akkor sörétessel lőtték le magát akkor hogy van most i...
-Mit mondtam a meglepődésekről? - kérdezte Deathwish, mire Dr. Johnson azonnal el is hallgatott. Ezután folytatta is a történetet.
-Gondoltam, hogy a HYDRA rám is küld valakit. A nyomozók betöréses gyilkosságnak hitték Burns halálát, de én tudtam, hogy a szervezet küldött érte valakit. És azt is tudtam, hogy engem is megpróbálnak eltenni láb alól ha kihúzom a gyufát. De Edward Robert Ferdinand Gorskival nem bánnak el olyan könnyen! - Miközben eme monológját hajtogatta odalépett szépen a testemhez. - Majd megtudják Sinthea Schmidték, hogy nem szállhatnak szembe velem ha a hullád küldöm vissza nekik.
Ismét rám fogta a fegyvert, ám a monologizálása alatt én kibontottam a gatyaszárból az aranyra festett minilapátot és belehajítottam a fejébe, amitől a nagy Gorski, akivel nem lehet szembeszállni holtan rogyott össze.
-Anyádat lődd le sörétessel, te állat! - kiáltottam a hullára, majd kiszedtem a fejéből a minilapátot. A folyamat közben vér fröccsent a kezemre, ami alapból nem lenne baj, de sajnos reggel nem találtam szabad kesztyűt a ruhámhoz, így a csupasz kezemre került a hajdani Edward Gorski vére. ~Nos, a zoknik közt elég nehéz is lett volna találni.~ Szerencsére megláttam egy ott legelésző nyájat, így hófehér kezemet egy véres bárányba töröltem meg... akarom mondani fordítva, véres kezemet egy hófehér bárányba töröltem meg.
Ezután ismét a lapátot vettem szemügyre, amin a vér mellett Gorski bá agyvelejének darabjai is leledzettek. Nehéz volt a szívem, bedobtam a medencébe.
-Szóval maga kivágta a lapáttal a szívét, az... aztán beledobta a medencébe?! - kérdezte Johnson, aki egyre többször szemezett a kijárat ajtajával.
-Egy pillanat... Ó, basszus, ezek külön felhasználásra váró szövegek, elnézést. De amúgy is... miért pont erre a brutális változatra gondolt? Arra is gondolhatott volna, hogy a lapátot dobtam be a medencébe.
Szóval nehéz volt a szívem a lapát miatt, ugyanis a félig ember-félig macska mutáns barátnőm, Liho kedvenc kertészeti eszköze volt, amit azért használtam fel, mert ez volt a legközelebb hozzám. Gyorsan le is töröltem róla a vért ugyanabba a birkába, ám ekkor jutott eszembe, hogy a kesztyű hiánya miatt ujjlenyomatot hagyhattam a birkán. ~Victor baszdmeg, a vérben mióta van ujjlenyomat ha szabad kérdeznem?!~ Nem a vérben, hanem annak birkának a gyapjuján, amibe a kezem töröltem. Mindegy, nem akartam kockáztatni, ezért fogtam a birkát és bedobtam a medencébe, hogy lemossam róla a nyomokat. Ezután elmondtam Sinnek a jó hírt, majd hazamentem kipihenni az esetet.
-Ennyi? Végeztünk? - kérdezte Dr. Johnson megkönnyebbülten.
-Igen. Egyszerű kis meló volt, de eléggé kifárasztott, főleg, hogy megint egyből rám lőttek. Ráadásul sörétessel! Ez heti vagy havi egyszer belefér, de majd minden melómnál történik ilyen, és már nagyon belefáradok.
-Arra egyszerű a megoldás: vegyen ki szabadságot. Utazzon el valahova pihenni. Remélhetőleg jó messzire.
-Igaza van - gondolkodott el Deathwish. - Jól esne egy kis pihenés. Liho úgyis el akart már menni egy ideje Hawaiira, talán itt az alkalom elutazni az ananászok szigetére.
-Helyes, én csak támogatom, jó pihenést - mondta Johnson, aki sietve indult is az ajtó elé. Ám ekkor egy kattanást hallott, visszatekintve pedig a fickót látta immár felállva, kezében egy pisztollyal, amit épp rá tartott.
-Na ne olyan hevesen, Dr. Richard Johnson. Vagy szólítsam inkább... Andrej Wazowskinak? - mondta Deathwish, Johnson pedig megrémült a név hallatán. - Egykori kódfeltörő, aki tucatnyi adatot lopott már el cégektől, hogy aztán nagy haszonnal eladja őket másoknak. Tudja, sok pénzt fizetnének egyesek azért, hogy elvigyem magát hozzá..
-Nem szükséges, nem, inkább feladom magam a rendőrségen, csak ne jöjjön a közelembe! - azzal Johnson... azaz Wazowski kitárta az ajtót és rohanni kezdett a legközelebbi rendőrség irodája felé.
-Nos... azt hiszem ez is egyféle elvégzése a munkának - mondta vállvonva Deatwish, aki visszarakta pisztolyát a tokjába, majd peidg elindult hogy megvegye a Hawaiira szóló repülőjegyeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése