Jó szórakozást hozzá :)
A történet írása során egy drog se lett elfogyasztva. Legalábbis én nem tudok róla.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy cukorborsó, akit Annabethnek hívtak, de én lustaságból csak Ann-nek fogom innentől nevezni.
Egy borsólevélben éldegélt 5 borsóval egyetemben, boldogan.
Itt már véget is érne a történet, ha Ann nem unatkozott volna.
Mert bizony a borsólét nem tartogat túl sok izgalmat.
Egy nap aztán döntött: kinyitotta a borsólevelet, és elindult kalandot keresni.
Ment-mendegélt, bandukolt a kertben...vagyis inkább gurult, tekintve hogy a cukorborsóknak nincs lába.
Egyszer aztán összefutott egy répával, akinek lába beszorult egy bokorba.
-Adjisten répa koma. - köszönhetett volna Ann így is, ha ez egy népmese lenne, de nem az - legalábbis nem ismerek olyan népet aminek ilyen meséje volna - így azt mondta: - Szevasz répa. Hát veled meg mi történt?
-Beszorult lábam. Nem látod? Vagy tán azt hitted poénból dugom be a lábam ide, mert mazohista vagyok? - kérdezte kissé dühösen a répa, majd végül kedvesre váltott és megkérdezte: - Nem segítenél ki innét? Bármit megadok cserébe?
- Bármit? - nézte érdeklődően Ann.
- Bármit, de csak az ésszerűség határain belül. Elvégre én csak egy répa vagyok, még ha lábam is van.
- Na jó nem bánom, segítem, de csak ha cserébe mellém szegődsz. Tudod épp kalandozni indultam, és kell valaki aki cipekedik majd helyettem.
- Tudod mit, annyira elegem van a bokorból hogy benne vagyok.
Ezzel megegyeztek, majd Ann odagurult és egy pillanat alatt szétrágta a bokor azon részét, ahova a répa beragadt. Köztudomású ugyanis, hogy a cukorbosók mindenevők, ezt csak a buta emberek nem tudják.
Miután a répa kiszabadult bemutatkoztak egymásnak.
-A nevem 275. számú sárgarépa, de ezt nehéz megjegyezni, ezért inkább Philnek hívnak.
-Én meg Annabeth vagyok, a cukorborsó, de mivel az író lusta hívj nyugodtan Ann-nek.
Azzal Ann és Phil elindultak tovább a kertben egy random irány felé. Közben Ann afelől érdeklődött, hogy hogyan lehet egy répának lába.
-Pont úgy ahogy te is tudsz mozogni és beszélni. - válaszolta Phil. - Ezt a kertet uránnal locsolják. A gazda valami fickó aki Pakson dolgozik, és mutánssá változott, mely hatására csak radioaktív ételt képes enni.
-Aha, így már érthető. -mondta Ann, még ha nem is tudott sokat az uránról.
Mentek, mendegéltek, egészen míg meg nem érkeztek egy dombba vájt lyukhoz. Phil távol megállt, de Ann közelebb mászott és bekiáltott:
-Hahó!
A nagy hangzavarra előmászott a kert rettenetes réme, a tűzokádó paprika.
-Behatolók! Most végetek! -mondta a paprika, nem érdekelve a tény, hogy a duó nem hatolt be, csak bekiáltott a barlangba.
Már éppen tüzet okádni készült, mikor Ann ráugrott és elharapta a torkát. A paprika így nemcsak a tűzokádás, hanem a lélegzés képességét is elvesztette, és ott helyben megdöglött.
-Na, kapd fel Phil. Majd csinálunk belőle ágyat, vagy max jó lesz vacsorára. - mondta Ann, azzal tovább gurult.
Phil felkapta a hátára a döglött paprikát és követte Ann-et.
Megint bandukoltak egy darabig, amíg el nem értek egy szemeteshez. A szemetes mellett egy kapucnis katica feküdt mosolyogva, egy plakátdarabhoz bújva, amin Michael Fassbender arca volt. A duó lépteire felébredt, megigazította apró csápjaiban a rejtett tüskéket és eléjük ugrott.
-Ti kik vagytok és mit kerestek erre?
-Én Ann vagyok a cukorborsó, ez meg itt Phil, és kalandot keresünk nemes bogár.
-Szerencséd hogy nemesnek hívtál. A nevem KatIsa, a katicák istennője, másodállásban bérgyilkatica. A mostani feladatom hogy őrizzem Leo király birodalmának határát.
-A kinek a milyét? - vágta rá Phil és Ann szinte egyszerre.
-Ti még sose hallottatok Leo királyról? Pedig ő az ura a hűtőnek és az egész kertnek. Egy jégyhegymanó, akit a fickóról neveztek el, aki megdöglött a Titanic katasztrófájánál, de nem kapott érte Oscart. Tessék, itt egy kép róla. - vesz elő KatIsa a szárnyai alól egy képet.
Ann mikor meglátta Leo királyt szeme csillogott, nyála is kis híjján folyni kezdett, majd kérdéseivel KatIsának esett.
-Hol van ez a király? Van felesége vagy keres barátnőt? Ha van felesége akkor rávehetem erőszakkal hogy elváljon tőle?
-Szerencséd van, épp kérőt keres. De ahhoz hogy sikerüljön ki kell állnod 3 pró...
-Jó, jó, de most azonnal vigyél el hozzá! - kiáltott türelmetlenül Ann.
-És mi lesz a kalanddal? - kérdezte Phil.
-Francba vele! A kaland meg tud várni! - mondta Ann, azzal KatIsa után kezdett gurulni. Phil követte, miközben azon morfondírozott, hogy így van e ennek az egész novellának értelme.
Szép lassan egy házhoz értek, aminek ajtaján beléptek, és elmentek a trónteremig.
A terem közepén a trónon ott ült Leo, a jéghegymanó király, aki szebb volt mint a képen. Olyan szép volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá érdemesebb volt, mert ő nem égette ki a szemed. (Oké, nincs több magyar népmese-klisé paródia, mert szarul megy.)
Mellette nem sokkal egy piros valami volt a falon. Ann már kérdezte is hogy mi a fene az, de KatIsa megelőzte:
-Az ott Ica, a poroltó, aki olyan lusta, hogy egész nap a falon lóg. Ő a király írnoka...lenne, ha nem lenne az íráshoz is lusta.
A bemutatás után a király megszólalt:
-Mi szél hozott titeket erre?
-Uram - szólt KatIsa. - Egy borsót hoztam, aki feleségül akar menni hozzád.
-Na végre. Úgyis rég volt erre kérő. De ha hozzám akar jönni el kell hoznia egy répát, aminek lába va...
-Khm-khm. - köhögött Phil, jelezve hogy ő egy répa lábakkal.
-Ó... Akkor az első próbát kiáltad. A második: el kell hoznod a tűzokádó paprika hullá...
-Az is megvan. - mondta Phil, majd a király elé dobta a még mindig nála lévő paprikahullát.
-Franc, legközelebb nehezebb próbákat kell kitalálnom. Akkor már csak egy próba van há...
De Ann nem akart még egy próbát, csak a királyt akarta, ezért bevetette legnagyobb fegyverét, a fenyegetés erejét: megfenyegette a királyt, hogy megeszi ha nem megy hozzá, az meg inkább beleegyezett.
Két napon belül pedig össze is házasodtak.
És boldogan éltek, amíg az író úgy nem döntött, hogy csinál egy normálisabb folytatást hozzá.
Egy borsólevélben éldegélt 5 borsóval egyetemben, boldogan.
Itt már véget is érne a történet, ha Ann nem unatkozott volna.
Mert bizony a borsólét nem tartogat túl sok izgalmat.
Egy nap aztán döntött: kinyitotta a borsólevelet, és elindult kalandot keresni.
Ment-mendegélt, bandukolt a kertben...vagyis inkább gurult, tekintve hogy a cukorborsóknak nincs lába.
Egyszer aztán összefutott egy répával, akinek lába beszorult egy bokorba.
-Adjisten répa koma. - köszönhetett volna Ann így is, ha ez egy népmese lenne, de nem az - legalábbis nem ismerek olyan népet aminek ilyen meséje volna - így azt mondta: - Szevasz répa. Hát veled meg mi történt?
-Beszorult lábam. Nem látod? Vagy tán azt hitted poénból dugom be a lábam ide, mert mazohista vagyok? - kérdezte kissé dühösen a répa, majd végül kedvesre váltott és megkérdezte: - Nem segítenél ki innét? Bármit megadok cserébe?
- Bármit? - nézte érdeklődően Ann.
- Bármit, de csak az ésszerűség határain belül. Elvégre én csak egy répa vagyok, még ha lábam is van.
- Na jó nem bánom, segítem, de csak ha cserébe mellém szegődsz. Tudod épp kalandozni indultam, és kell valaki aki cipekedik majd helyettem.
- Tudod mit, annyira elegem van a bokorból hogy benne vagyok.
Ezzel megegyeztek, majd Ann odagurult és egy pillanat alatt szétrágta a bokor azon részét, ahova a répa beragadt. Köztudomású ugyanis, hogy a cukorbosók mindenevők, ezt csak a buta emberek nem tudják.
Miután a répa kiszabadult bemutatkoztak egymásnak.
-A nevem 275. számú sárgarépa, de ezt nehéz megjegyezni, ezért inkább Philnek hívnak.
-Én meg Annabeth vagyok, a cukorborsó, de mivel az író lusta hívj nyugodtan Ann-nek.
Azzal Ann és Phil elindultak tovább a kertben egy random irány felé. Közben Ann afelől érdeklődött, hogy hogyan lehet egy répának lába.
-Pont úgy ahogy te is tudsz mozogni és beszélni. - válaszolta Phil. - Ezt a kertet uránnal locsolják. A gazda valami fickó aki Pakson dolgozik, és mutánssá változott, mely hatására csak radioaktív ételt képes enni.
-Aha, így már érthető. -mondta Ann, még ha nem is tudott sokat az uránról.
Mentek, mendegéltek, egészen míg meg nem érkeztek egy dombba vájt lyukhoz. Phil távol megállt, de Ann közelebb mászott és bekiáltott:
-Hahó!
A nagy hangzavarra előmászott a kert rettenetes réme, a tűzokádó paprika.
-Behatolók! Most végetek! -mondta a paprika, nem érdekelve a tény, hogy a duó nem hatolt be, csak bekiáltott a barlangba.
Már éppen tüzet okádni készült, mikor Ann ráugrott és elharapta a torkát. A paprika így nemcsak a tűzokádás, hanem a lélegzés képességét is elvesztette, és ott helyben megdöglött.
-Na, kapd fel Phil. Majd csinálunk belőle ágyat, vagy max jó lesz vacsorára. - mondta Ann, azzal tovább gurult.
Phil felkapta a hátára a döglött paprikát és követte Ann-et.
Megint bandukoltak egy darabig, amíg el nem értek egy szemeteshez. A szemetes mellett egy kapucnis katica feküdt mosolyogva, egy plakátdarabhoz bújva, amin Michael Fassbender arca volt. A duó lépteire felébredt, megigazította apró csápjaiban a rejtett tüskéket és eléjük ugrott.
-Ti kik vagytok és mit kerestek erre?
-Én Ann vagyok a cukorborsó, ez meg itt Phil, és kalandot keresünk nemes bogár.
-Szerencséd hogy nemesnek hívtál. A nevem KatIsa, a katicák istennője, másodállásban bérgyilkatica. A mostani feladatom hogy őrizzem Leo király birodalmának határát.
-A kinek a milyét? - vágta rá Phil és Ann szinte egyszerre.
-Ti még sose hallottatok Leo királyról? Pedig ő az ura a hűtőnek és az egész kertnek. Egy jégyhegymanó, akit a fickóról neveztek el, aki megdöglött a Titanic katasztrófájánál, de nem kapott érte Oscart. Tessék, itt egy kép róla. - vesz elő KatIsa a szárnyai alól egy képet.
Ann mikor meglátta Leo királyt szeme csillogott, nyála is kis híjján folyni kezdett, majd kérdéseivel KatIsának esett.
-Hol van ez a király? Van felesége vagy keres barátnőt? Ha van felesége akkor rávehetem erőszakkal hogy elváljon tőle?
-Szerencséd van, épp kérőt keres. De ahhoz hogy sikerüljön ki kell állnod 3 pró...
-Jó, jó, de most azonnal vigyél el hozzá! - kiáltott türelmetlenül Ann.
-És mi lesz a kalanddal? - kérdezte Phil.
-Francba vele! A kaland meg tud várni! - mondta Ann, azzal KatIsa után kezdett gurulni. Phil követte, miközben azon morfondírozott, hogy így van e ennek az egész novellának értelme.
Szép lassan egy házhoz értek, aminek ajtaján beléptek, és elmentek a trónteremig.
A terem közepén a trónon ott ült Leo, a jéghegymanó király, aki szebb volt mint a képen. Olyan szép volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá érdemesebb volt, mert ő nem égette ki a szemed. (Oké, nincs több magyar népmese-klisé paródia, mert szarul megy.)
Mellette nem sokkal egy piros valami volt a falon. Ann már kérdezte is hogy mi a fene az, de KatIsa megelőzte:
-Az ott Ica, a poroltó, aki olyan lusta, hogy egész nap a falon lóg. Ő a király írnoka...lenne, ha nem lenne az íráshoz is lusta.
A bemutatás után a király megszólalt:
-Mi szél hozott titeket erre?
-Uram - szólt KatIsa. - Egy borsót hoztam, aki feleségül akar menni hozzád.
-Na végre. Úgyis rég volt erre kérő. De ha hozzám akar jönni el kell hoznia egy répát, aminek lába va...
-Khm-khm. - köhögött Phil, jelezve hogy ő egy répa lábakkal.
-Ó... Akkor az első próbát kiáltad. A második: el kell hoznod a tűzokádó paprika hullá...
-Az is megvan. - mondta Phil, majd a király elé dobta a még mindig nála lévő paprikahullát.
-Franc, legközelebb nehezebb próbákat kell kitalálnom. Akkor már csak egy próba van há...
De Ann nem akart még egy próbát, csak a királyt akarta, ezért bevetette legnagyobb fegyverét, a fenyegetés erejét: megfenyegette a királyt, hogy megeszi ha nem megy hozzá, az meg inkább beleegyezett.
Két napon belül pedig össze is házasodtak.
És boldogan éltek, amíg az író úgy nem döntött, hogy csinál egy normálisabb folytatást hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése