Deathwish: 5.fejezet - A KÁBELbarát

"A jövő. Komor és kilátástalan." - Charles Xavier (Patrick Stewart, X-Men: Az eljövendő múlt napjai) ~Na, végre egy Marveles idézet.~


Utólag belegondolva jó lett volna ha hallgatok a belső hangra, mert mikor regenerálódott a fejem és felébredtem egy kis fémszékhez voltam kötözve.
Az ajtó nem messze volt tőlem, az a vörös ruhás barom pedig ott ült egy másik széken, fejét az ajtófélfának döntve. Elkezdtem mozgolódni, hátha valahogy ki tudok szabadulni, erre pedig a kis álomszuszék felriadt, és rám tekintett.
-Na, csakhogy felébredtél Csipkerózsika. Már kezdtem félni a regenerációdat nem szerezted meg a DNS-emből.
Kicsit agresszíven tovább mozgolódtam, hogy végre kikerüljek és szétverjem a már amúgy is ocsmány pofáját.
-Hékás, nyugi, ne dühöngj, még a végén zöld óriássá változol. - próbált csitítani. - Meg tudjuk beszélni a dolgokat normálisan.
-Eressz ki ebből a székből, és megbeszélhetjük a dolgokat te szarházi! - aztán eszembe jut hogy nem egyedül voltam a helyszínen ahol elkapott. - Hol van Flo? Mi tettetek vele?
A vörös féreg a hátam mögé mutatott, és arra fordítottam nagy nehezen a fejem.
Flo egy pihepuha ágyon aludt szabadon, a poroltóját szorosan átölelve.
-Bezzeg neki ágyat adsz és szabad, engem meg idekötsz ehhez a székhez!
-Mert róla tudom, hogy ha felébred nem az lesz az első dolga hogy megöljön. *Meg hát ő lány és...* ~Na te most eltakarodsz. Csak egy belső hangnak van hely ebben a történetben.~
Miután a belső hang elrendezte a másikat én is lenyugtattam magam, még ha ez mocskosul nehéz is volt.
-És mit tervezel velem? Kiszeded a tudásom hogy felhasználd a saját javadra? Halálra akarsz kínozni poénból? Vagy el akarod adni a szerveimet a fekete piacon?
-Neem, semmi ilyen kis piti dolog. Bár az utolsóban benne lennék.... De sajna nem. Summers nem engedi.
A névre felfigyeltem. Summers? Ezek szerint az öreg Küklopsz megunta az X-Men létet, és inkább az emberrabló szakma mellett döntött?
-Nocsak, Wade. Nem hittem volna hogy valakinek a csicskásává válsz.
-Nem vagyok a csicskása. - mondta sértődött kislány hangon - Egyenrangú felek vagyunk. Csak éppen rendelkezik olyan dolgokkal, amikkel én nem?
-Például ésszel? - oltom be vörös változatom.
-Vigyázz, mert te nem fogsz sokáig rendelkezni vele. - majd hirtelen feláll és már venné is elő katanáját hogy levágja vele a fejem, ám ekkor az ajtóból egy hang szűrődik be.
-Wade, ezt ne merészeld! Nyugodjatok le mindketten.
Majd hirtelen betoppan a hang forrása, egy kék ruhás, fémes szemű fickó. Egyből eszembe is jut ki ő.
Amikor Wade Summers-t mondott én rossz Summersre gondoltam. Aki előttem állt az Nathan Summers, a korábban említett Küklopsz bá fia, aki a jövőben nevelkedett, és képes az időutazásra. Kék ruhájára sárga páncélt vett, haja ősz volt mint a haj, ami az idő folyamán megőszül ~ennél gyönyörűbben nem is mondhattad volna~, vörös fémszemével rámtekintett.
-Bocsánat a kellemetlenségért, Mr. Doom ~de rég nem hívtak így minket~, de szükségesek voltak bizonyos óvintézkedések.
-Megértem. De elmondanák hogy miért is kerültem ide? - vetettem fel végre a kérdést, amit nem tudom eddig miért nem tettem fel normálisan. ~Talán mert ez a barom se normális, akivel eddig volt
-Persze. A nő akivel harcolt... tudja ki ő?
-Igen, valami tűzmániás csoport tagja akik világuralomra tőrnek.
-A Tűz harcosai. - juttatja eszembe a csoport nevét. - És ha nem teszünk valamit akkor sikerrel is járnak.
Sejthettem volna hogy valami ilyesmiről lesz szó.
-Mennyire nagy sikerrel?
-Túl nagy sikerrel. A jövőben több helyet is felperzselnek, diktatórikusan uralkodnak, az ellenállókat porrá égetik. Visszajönnöm is csak nagy nehezen sikerült. Mire visszaértem kutatni kezdtem, és elegendő adatot tudok a csoportról és a terveikről. Egy hatalmas fegyveren dolgoznak, mellyel a felégetnék egész Washington D.C.-t, és utána nincs megállás. Ezt kell megállítanunk. És el kell kapnunk a vezetőt.
-Szóval maga tudja ki a vezetőjük?
-Nem figyelte a beszédem? Elmondtam hogy rengeteg adatot tudok a vezetőről. Az életéről. A csoport megalakulásáról, és hogy hogyan fejlődtek idáig.
-Jaj ne, megint el fogja mesélni. - jegyezte meg vörös "barátom", és hátradőlt a székben, kényelmetlen alvópózt felvéve.
-A vezető Jack Starsmore, egy nemes családba született egykori rendőr. Starsmore ereje már gyerekkorában előjött: képes tűzet létrehozni és manipulálni. Szülei előtt képes volt titokban tartani, és önfejlesztésbe kezdett.
Ahogy idősödött egyre erősebb lett, és az erejét is egyre nehezebben tudta kordában tartani. Rendőrnyomozó lett, és titokban néha az erejét is felhasználta, többek közt a tetteseket is megkínozta vele. Ám egy nap lövöldözésbe került egy társasházban, ahol erejét teljesen felszabadította, és majdnem az egész ház a tűz martaléka lett.
Majdnem 100 ember vesztette életét, és közel ennyi ember szerzett súlyos sérülést.
A hatóság ezután hajtóvadászatot indított Starsmore ellen, aki nem ismerte be a hibáját. Úgy érezte hogy a ház volt rosszul megépítve, és szándékosan hozták ki belőle ezt. Ekkor kezdte úgy érezni, hogy az emberiség túl mocskos, és ideje lenne megtisztítani. De ehhez neki nem volt elég ereje.
Ezért alapította meg a csoportot. Hogy hozzá hasonlóakat gyűjtsön össze. De már ez se elég neki.
Egy gép fejlesztésébe kezdtek, ami a sokszorosára erősíti Starsmore erejét. És ha a gép elkészül nekünk végünk. Ezt kell megállítanunk.
-Értem. És ezt nem beszélhetnénk meg úgy, hogy én közben szabad vagyok?
-Ó persze, el is felejetettem. - Odajön hozzám, és egy késsel elvágja a köteleket.
Olyan könnyen mehettek volna innentől a dolgok. De Wade láttán hirtelen dührohamom lett, és teljes erőből a széken ülő vöröskére vetettem magam.
Az ajtón kívülre, a konyhába csúsztunk. Lábammal és jobb kezemmel lefogtam Wade-t, bal kezemmel pedig a nadrágomban kerestem fegyvert ~Wade fegyverét nem vettük el, mert idegállapotban nehéz gondolkozni~, és elővettem egy műanyag kanalat. Feljebb húztam a maszkját, és a nyakánál vágni kezdtem vele.
-Komolyan, azzal akarsz kinyirni? - kérdi tőlem.
-Ne becsüld alá a műanyag kanalak erejét! - kiáltom és még intenzívebben kezdem vágni.
-Tudod, ha nem lennél ilyen pöcsfej és nem lopnád a melóimat akkor még bírnálak is.
A mondata végénél Kábel megjelent, felkapott és utána lerakott a földre, sokkal nagyobb erőkifejtéssel, de annyira, hogy a fejem áttört a parkettán és a pincébe nyert bepillantást.
A pince állig fel volt szerelve gépekkel és eszközökkel, középen egy lezárt kamra volt. Felismertem hogy mit láttam lent. Én is dolgoztam már ilyenen.
-Egy... Einstein-Rosen híd generátor... egy féregjárat létrehozó...
-Pontosan. - emel ki a parkettából Kábel - A megállításukhoz szükség lesz energiacellákra, amiket egy végtelen kőből nyertek ki és fejlesztettek tovább. Olyan veszélyesek voltak, hogy nagyobb hatalmú lények szétszórták őket más dimenziókba. És magának kell összegyűjtenie őket.
-Miért nekem? Miért nem ennek a vörös fajankónak? Vagy Rozsomáknak, ő úgy is eleget utazgatott már az időben, most a világok között is utazhatna.
-Mert csak ketten tudnák rajtam kívül kezelni ezt a gépet, de ha azt szeretné hogy Dr. Richardsnak szóljak...
-Ne merészelje! Rendben vállalom. - jelentem ki. Nem lenne szívem utazni, de inkább én mint az a nyúlékony barom.
Eközben Flo felkelt és kisétált a konyhába. Haja csapzott volt, vállán továbbra is ott volt a poroltó.
-Jó reggelt. - köszönt, majd a földön fekvő Wade-re tekintett. - Lemaradtam valamiről?
-Csak egy kis csete-patéról. - mondom, közben undorodva felsegítem vöröskét.
-Készüljön Ms. Kovácova. Hamarosan indulunk. A géphez még kell egy alkatrész, és tudom ki tud elvezetni hozzá.
És fél óra múlva már úton is voltunk Summers terepjárójával.
Hogy kihez?
Kiderül legközelebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése