~Remek, nem tudott rendes címet kitalálni.~
-Nyugodj már le, rosszabb is lehetett volna. - mondtam a kissé sötét helyiségben magamnak. Az egyetlen fényforrás egy kicsi zseblámpa volt, amit még apámtól örököltem. ~Akkor az apád volt az a pali akit tegnap megöltünk és megszereztük tőle ezt?~ Francba, most miért kellett elárulnod. Na mindegy, a lényeg hogy volt a lámpa, és világított. A fénye nem volt elég erős, lévén elég kicsi lámpa volt, de elég volt ahhoz hogy láthassam a másik kezemben fogott aktát. Az akta tartalmazott mindent amit sikerült kiderítenem a fickóról: neve, képzettsége, a pontos napirendje, a házának tervrajza, és ami a legfontosabb: az exbarátnője aktfotói.
Épp az utóbbin szerettem volna újra gyönyörködni, amikor az ajtó nyikorgásár hallottam és egy Nike cipő közeledő lépteit. ~Nem inkább a Nike cipőt hordó fickó lépteit? Tudod a cipők ritkán lépkednek maguktól.~ Ekkor a léptek megálltak pontosan előttünk, miközben gyorsan elraktam az aktát. ~Inkább ne kérdezd hogy hova.~ Hamarosan pedig kinyílt a kétajtós szekrény ajtaja, előttünk pedig egy rövidre nyírt hajú, nagyjából velem egymagasságú állt egy fekete pólóban és hasonló színű nadrágban. Ha azt mondanám meglepődött azzal enyhén fejezném ki magam. Tágra nyílt szemekkel nézett rám, lábai földbe gyökereztek. Végül olyan 10 másodpercnyi néma csend után megszólalt:
-Baszdmeg! - fejezte ki magát gyönyörű ékesszólással. - Te meg ki a fasz vagy?!
-Én? - kérdeztem eléggé retardált hangon. - Én vagyok a kidobott ruháid szelleme. Mostantól halálodig kísérteni foglak. Huuuuuu. - adtam ki szellemszerű hangot, miközben kezeimet magam elé tettem és hullámzó mozgást csináltam velük. - Na de fordítsuk komolyra a szót. - majd szép lassan leszedtem magam a vállfáról, amire felakasztottam magam, mert elsőre jó ötletnek tűnt. - A nevem Deathwish, ugyanis megfelelő juttatás ellenében bárki halálos kívánságát teljesítem. És valaki épp a tiedet kérte tőlem. ~Tényleg? Én szentül hittem hogy a random név generátort használtad a névhez.~
A srác ekkor végre megmozdult, csak sajnos a rossz irányba: hátrafelé. Elővettem egyik kardomat, majd rohanni kezdtem. Szerencsére a srác a sokktól és attól, hogy a munkája miatt keveset alszik lassú volt, így mielőtt kijuthatott volna az ajtón elkaptam, háttal a földre fektettem, és kardomat a kezén át beleszúrtam a faparkettába. Mondanom se kell a srác felüvöltött. Még szerencse hogy a szomszédok nyaralni mentek.
-Na ne olyan sietősen Mr... - majd gyorsan elővettem újra az aktát, és kiolvastam belőle a nevét. - ... Theophilus... Philandros. ~Na ezt a nevet a szülők viszont biztos hogy a random névgenerátor segítségével választották.~ Nos... maradjunk a Mr. Philnél, az egyszerűbb. Szóval, Mr. Phil, maga szépen megcsinálta a munkáját, megtervezett egy zseniális fegyvert, aztán a terveket átadta egy másik cégnek. És ennek a főnöke, Mr. Sullivan nem túlzottan örül. Úgy 20 millió értékben nem örül.
Közben a srác próbálta kihúzni a kezét a kardból. Vicces volt ahogy szerencsétlenkedett. Vinnem kellett volna egy kézikamerát hogy felvegyem.
- Kicsit belekutakodtam a rendszerbe, és észrevettem hogy titkon átutalt magának 150 millió dollárt. Mire kell ennyi pénz magának? Luxisprostikra? Föld körüli útra? Pizzázót venni? Esetleg blocbustert forgat? ~Remélem egy képregényfilmet rólunk~
A srác közben ránk nézett, szemében gyűlöletet és undort tükrözött felénk. De főleg undort. ~És akkor még nem is látott minket maszk nélkül.~ Majd hirtelen szint megvetést sugárzó hangon hozzám szólt:
- Te ostoba barom. Fogalmad sincs arról hogy mi készül. Hamarosan minden megváltozik és te, és a fajtársaid mind megfizette...
A mondatot nem hagytam hogy befejezze, inkább előkaptam egy szikszalagot és gyorsan leragasztottam a száját.
- Sok a duma, kisöreg. Nem tudom mire készültök, de őszintén nem is érdekel, csak kíváncsi voltam mire kellene egy ilyen kölyöknek ennyi pénz. Fajtársaim pedig nincsenek, illetve csak egy, de ha vele végeznétek azzal csak az én munkám könnyítenétek meg. - közben elővettem pisztolyomat és közvetlen a fiú halántékának nyomtam. - De bármit is terveztek, azt te már nem éled meg. - majd könnyedén meghúztam a ravaszt.
Mint mondtam hatalmas mázlimra mindkét szomszéd úgy döntött hogy egyszerre megy nyaralni, a házzal szemben pedig csak egy elhagyatott egykori húsfeldolgozó volt, így nem aggódtam hogy valaki meghallja a lövést. Ha mégis meghallanák és hívnák a rendőröket, mire azok kiérnek én már a város másik végén veszem fel a pénzemet. Kiszedtem a kezéből a kardomat, majd miután elraktam nagy nehezen felemeltem és a vállamra csaptam a srác hulláját, közben pedig lenéztem a fegyverem által hagyott nyomokra. Előre sajnálom azt akinek ezt kell feltakarítania.
Körübelül másfél perc múlva már nyitottam is ki a kocsim csomagtartóját és bedobtam a hullát - a másik kettő mellé. Ugyanis a fickó csak akkor adja meg a 20 milliót ha három hullát viszek neki, de nem akartalak untatni titeket a megölésükkel. A lényeg hogy az egyik a felbérlőm felesége... mármint immáron exfelesége, a másik meg annak a szeretője. Ám ahogy beraktam a srácot, észrevettem valamit a kézfejükön: egy jelet. Egy furcsa Y-ra hasonlító jel volt egy nagy körben. ~Komolyan? A kézfejükön volt és eddig nem vetted észre? Néha sikerül meglepned magunkat.~ Csöndet! Ez már amúgy sem a mi dolgunk. Szépen rájuk csuktam a csomagtartót, majd beszálltam az autóba, és szép lassan elindultam a megbízóm házához, hogy behajtsam rajta a nekem jár jutalmat.
Találkozunk a következő fejezetben, ami jövő héten érkezik...vagy jövő hónapban.... vagy....valamikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése